Egykor még nem szerettük egymást (ff. Szepesi Tibi) [BEFEJEZETT]

23. rész - Összeesküvés?!

Zsófi szemszöge

- Tibi - hangoztattam nevét - Tibi, miért kiáltott az este veletek anyukátok? - kérdeztem újból.

- Hosszú történet, de most aludj mert látszólag álmos vagy - közölte velem, miután egy nagy sóhajt hagyott el a szája.

- Nem, nem kell. Nem vagyok fáradt! És kérlek mond már el az okát!

- Ezt a szemedkörüli karikáknak is mond, na sipírtsz aludni! - tisztára mint anya...

- Tibi, csak akkor ha elárulod!

- Figyelj, csak azért mert Alexszel beszóltunk Tamarának - magyarázta, de ezt nem értettem. Újra ásítottam egy nagyot, majd mégegyszer, és újra... - Zsófi, most már tényleg menj aludni - már őt se értettem, hisz d.u. 2 óra múlt.

Egyszer csak elbóbiskoltam ott a kanapén. Éreztem ahogy Tibi adott egy arcra puszit, majd egy "Szép álmokat" mondatot hagyott el a szája...

***

- Zsófi, keljél fel - ébrezgetett anyu.

- Igen? - kérdeztem félálomban.

- Készülődj, megyünk az orvoshoz vizsgálatra.

- Hány óra? - kúszálódtam fel az ágyból,, s kezdtem szedelőzködni.

- 16:45 van, igyekezz, mert 5-re van időpont! - majd az autóba bepattanva mentünk a kórház nevű épület felé. Odaérve kiszáltunk, majd a váróteremben lecsücsültünk, s vártunk

***

- Góg Zsófia - jött ki a doktornő asszisztense.

- Én vagyok - álltam fel, majd anyu nélkül mentem be a vizsgára.

- Nos Zsófi, hogy érzed magad? - kerdezte mosolyogva, miközben a röntgenhez készültünk.

- Egész jól - adtam egy egyszerű választ, s egy kis pittyegés után, kesz is volt a kép.

- Hm.. úgy látom betartottad a doktorbácsi szavait. Az orsócsontod szépengyógyul. Mivel a törés nem volt súlyos, hétfőn akár a gipszet is le lehet venni - teljes mértékben csillogott a szemem, ahogy közölte velem ezt a hírt.

- Jajj ennek nagyon örülök - öleltem meg doktornőmet.

- De azért még korai megmondani, mindenesetre hétfőn látogass el ujra, addug is pihentesd a kezed - tette hozzá, majd kiismentem anyuhoz, kinek mindent szóról-szóra elmeséltem.

***

Hazaérve már este 6 volt, s hozzá is láttam a melegszendvicseknek vacsoraként. Épp sajttal szórtam meg a félkész szendókat, mikor kopogtak...

- Nahát, szia Reni. Miert van nálad egy utazótáska? Kérlek mond, hogy nem mész el te is külföldre... - szomorodtam el

- Jajj neeem, dehogyis! Csupán jöttem hozzád ittalvós bulira - Ittalvós buli? What?

- Öhm... miről beszélsz? - értetlenkedtem.

- Ó hát persze! Még te aludtál, addig anyukám beszélt anyukáddal, hogy lakhatok-e itt holnapig.