Egykor még nem szerettük egymást (ff. Szepesi Tibi) [BEFEJEZETT]

27. rész - Tervelünk, agyalunk

Zsófi szemszöge

Másnap azzal a tudattal ébredtem, hogy megyek az orvoshoz vizsgálatra. Örömmel készülődtem el. Anyával már indultunk is a szokásos helyre, ahol 2 perc után már hívtak is be a fiatal doktornőhöz...

- Szia Zsófi, készen állsz az újabb röntgenre? - kérdezte, miközben a papírjaimat nézegette.

- Persze - fújtattam egy nagyot, majd géphez mentem, ahol egy kattintás után, mér kész is volt a kép az orsócsontomról.

- Jó hír - egyből mosolyogni kezdtem - A kezed teljesen meggyógyult, látom betartottad a doktor utasításait. De azért továbbra vigyázz magadra! - ezután leszedték a gipszet, én pedig örömmel néztem végig, hogy az a pimasz beton nem zárja el karomat a külvilágtól és végre szabad!

A kórház látogatása után muszáj volt átmennem Tibihez, annyira örültem. Ő is boldog volt. Az pedig még jobban fokozta ezt, hogy pénteken lesz egy hónapja, hogy járunk! Muszáj lesz meglepnem valamivel... Mivel Tibiék kimentek a haverokkal a skateparkba így én a szobámba utaztam gondolkodni...

- Hm.. talán a Facebookon találok valami ajándékötletet... - gondoltam magamban, s a laptopomat az ölembe véve böngésztem át az internetet. Gipsz nélkül sokkal könnyebb minden. Ekkor kiszúrta a szememet egy bejegyzés...

" Boglárka Szücs

Szeretlek mindörökké! Te vagy az életem! - Róbert Konen társaságában "

S egy kép volt csatolva, ahol ölelkezik avval a páva gyerekkel. Ki ez a Róbert? Hisz Bogi kb. 2 napja költözött Zalaegerszegre.. s már is összejött egy fiúval? Jézus.. igazi kurva... Háromszor is átlapoztam mindent, de semmi jó ajándékom sincs... pedig illene valamivel kedveskednem neki, hisz sok mindent megköszönhetek... A szobámban is szétnéztem,mikor megakadt a tamburámon. Ötletem támadt! Elővettem szeretett hangszeremet, majd elkezdtem játszani rajta..

- Tisza partján nem jó lefeküdni.. - énekelgettem a népdalt. Rég játszottam már ilyen jót. Eldöntöttem! Költök Tibinek egy 2 versszakos népdalt, s azt fogom neki eljátszani, romantikus ajcsi lesz...

***

- Imi - futottam oda hozzá, amint hazaért - Megtennél értem egy kis szívességet? - vettem be a boci szemeimet.

- Mi lenne az?

- Ugye Tibivel pénteken leszünk egy hónaposak..

- Igen, hallottam róla - mosolygott.

- Nos.. szeretném meglepni valamivel, ezért gondoltam írok neki egy népdalt. Majd péntek este, ha írok egy üzit akkor odahozod nekem a tamburámat?

- Oké, de miért nem viszed mindjárt?

- Mert meglepetésnek szánom, s hogy ne lásson mikor ideadod... - gondolkodtam erősen - azt majd én megoldom...

- Rendben van.

- Kösziii

- Hogy én mennyi mindent megteszek a húgomért... mert ugye én ilyen jó fej bátyó vagyok

- És szerény is - ütöttem bele a vállába.

- Hé - kapta el a kezem - szeretnél holnap kijönni velünk bicózni?

- Szabad? Örömmel - ugráltam fel-alá

- Azért nem nagy cucc, már voltál párszor kint velünk - nevetett ki.

- Csak várj, míg elkaplak - vettem elő gonosz arcomat, majd fogócskába kezdtünk a nappaliban... Ezt megunva tértem vissza a szobámba elkezdeni gyártani a dalt... - Mivel kezdjem? Talán... hóvirággal? Nem... akkor egy réttel? Az sem lesz jó... Fokhagymával? Szóba se jöhet! Tibi nem szereti a fokhagymát... akkor elő kell rukkolnom valami ütőssel!

Tibi szemszöge

Miután jól ki bicikliztük magunkat a srácokkal hazavonultunk pihenni. Így nyár közepéig haladva egyre élvezetesebbek a napjaim. Észrevehetetlenül vonszoltam magam a kanapéig, majd rávetettem magam...

- Mi az? Lustálkodunk? - vettem észre öcsémet a TV mögött állni.

- Mi az? Már azt sem lehet? Hagyj aludni...

- Én azt a te helyedben nem tenném... Sőt! Nem is értelek... ha neked lennék én most nagyon izgulnék.

- Miért is? -folytonost úgy válaszoltam neki, hogy rá se néztem, a fejem a párnába volt temetve.

- Mert a péntek nagy nap lesz, te meg tök nyugodtan heverészel,nem hogy próbálnál mindent eltervezni!

- Ráér az még! Még csak hétfő van!

- Rendben van, én szóltam! - majd evvel magamra hagyott és semmi ellenségem nem volt az ellen, hogy aludni tudjak...

***

Nem tudom hány óra lehetett mikor felkeltem, de kint sötét volt. Az órára pillantva éjfél múlt el öt perccel. Jól elaludhattam, ha idáig csak szunyáltam... De most nem voltam álmos, így aludni nem tudtam. Fogtam magam,magamra húztam egy dzsekit és kimentem az utcára.

Az utca csendes volt. Egy autó se járt az úton, a járdán csak én voltam. A kövesutat világította a lámpák a járda mentén, és szinte egy házban se égett a villany. Unatkoztam. Mit csináljak? Nem tudom miért, de elkezdtem sétálni. Csak mentem és mentem, közben a szemem végig a cipőm orrát nézte. Egyszer csak eljutottam a parkba. A kellemes éjjeli szellő süvített a fák ágai között és az ilyenkor nyíló virágok ugyan becsukódtak, de a holdfénye világította  meg a szirmaikat. Telihold volt, annyira fénylett, hogy szinte árnyékom volt... Leültem egy random padra, ami a legközelebb volt hozzám.. bár egy érzés tört fel bennem... meg egy emlék..

- Egyébként... nagyon jó itt ilyen holdfényben - döntötte a fejét a vállamra, nagyon jó érzés volt...

- Amúgy.. nagy jelentősége van annak, hogy most itt vagyunk - néztem mélyen a szemébe.

- Micsoda? - kérdezte Zsófi, miközben kulcsoltam össze a kezeinket.

- Zsófi, szeretlek...

Hát persze! Ezen a helyen vallottam be neki! S pont ezen a padon ültünk.. mikor jött az a hülye eső... mi lenne ha itt ünnepelnénk meg az eseményünket? Így igazán romantikus lenne! Igaza van Alexnek.. meg kéne terveznem azt a bizonyos pénteki napot.. holnap újra kimegyünk a fiúkkal BMXezni, majd utána mindent kalkulálok...

Hirtelen a holdfény eltűnt, már megint azok a rusnya felhők! Jobb lesz ha hazamegyek, nem lenne jó ismét elázni... ezért gyors haza iparkodtam. Otthon ágyba bújtam, s ha nem is sikerült aludnom, gondolkozni volt időm....

***

Reggel álmosan blattyogtam ki az étkezőbe, hol Alex épp reggelizett. Megint fáradt voltam, az éjszakafolyamán olyan 2 órát aludhattam csak. A asztalon friss rántotta díszelgett...

- Jó reggelt - mondta öcsi, amint meglátott.

- Jobbat - feleltem, majd az álmosság miatt szedtem pár rántottát a terítőre, majd ráraktam a tányért... - Hoppá..

- Jól vagy?

- Persze, csak újra álmos...

- Tibi, ez így nem megy, ha folyton álmos vagy.. emlékszel? Ma kimegyünk a skateparka ismételten.

- Jobb lenne, ha oda most nem mennék...

- Na nem! Jössz! Nincs ellenkezés! Imi írta az előbb, hogy Zsófi is kijön vele - e mondata után kikerekedett a szemem, s hirtelen energiásnak éreztem magam.

- Mehetünk! Csak előtte megiszok egy kávét és go!

- Nocsak.. - nevetett ki Alex. Gyorsan elkészültünk, s már tekertünk is ki a parkba. Már ott volt Zozó, Patrik és Bence. Imiék sehol.. lehet együtt kellett volna jönnünk... Ekkor betoppant Imi, s mellette Ő...

Folytatjuk...