Egykor még nem szerettük egymást (ff. Szepesi Tibi) [BEFEJEZETT]

14. rész - Mindig légy nyíltszívű

Zsófi szemszöge

Igaz, még csak pár napja ismerjük egymást Renivel, de már nagyon jó barátok vagyunk. Gondoltuk, hogy filmezéssel sok minden helyrehozható, így ezt tettük, hogy mulassunk egyet...

- Akkor neked most van pasid? - kérdezte felém fordulva.

- Hát, igen.. - böktem ki halkan.

- Tibi? - nézett reménykedve.

- I-igen - nyögtem ki félve, de ő erre elkezdett sikítozni,majd megölelt.

- Gratuláloook! - sivítozta a fülembe örömében.

- Köszi, na és neked nincs fiúd? - tettem fel neki is a téma kérdését.

- Nincs. A múltkor voltam szerelmes egy srácba, de mivel elutasított... Egy betondarabbal a lábán hajítottam a Tisza közepébe! Szinte láttam, ahogy kapálózik a gyöngy fehér habban, miközben lelkesen falatoztam a tejbegrízemet a parton.

- Öööö... ez most komolyan megtörtént? - ijedten húztam fel az egyik szám végét.. egy igazi pszichopata barátnőm van... EZ TETSZIK!

- Sajnos csak az első fele igaz, még! Hú, csak kerüljön még egyszer a szemem elé, főleg a barátnőjével!

- Van barátnője? - lepődtem meg, a BFFem szerelmi történeteiben.

- Hát... ezért tiltakozott a szerelmünknek... Fúú! Mai napig azzal a ribanccsajjal van! Megölöm őt is, meg azt a hülye barmot is!

- Segítsek? - majd összekapott a tekintetünk, s ilyen gonosz nevetés tört fel belőlünk. A pillanat, amikor csak ti tudjátok, hogy mire gondoltok. De ez még egyelőre titok.

- Hali Zsófi, megjöttem. Hogy érzed magad? - jött be kopogás nélkül a bátyám a birodalmamba.

- Szeva, nagyon jól. Szerintem már makk egészséges vagyok - fokoztam bennem az örömöt.

- Na na, azért ennyire ne siessünk előre! - persze,hogy ezt a jókedvet elrontsa valaki... - Még a mai nap ágyban maradsz! A holnapot meg a holnap dönti el -majd ezzel kisétált tök nyugodtan.

Persze, hogy zavartalanul... nem neki kellett jó pár napig az ágyat elfoglalva egy helyben maradni, egy idióta eső miatt! De nyugodjunk meg... a múlt, már a múlté.

***

Este valamiért... zavarosan éreztem magam... Ez egy jó jelnek számít, vagy sem? Mert egy ideje már nem futottam össze Bogival... de  mégis.. rosszat sejtek... Tibivel kapcsolatban.. Hmm... Ráadásul még a pizza is elfogyott...

***

Másnap reggel örömmel keltem ki az ágyból, elhittétek mi? Imi keltett fel...

- Hugi, ébredj fel - bökdösött még mindig. Nem értem miért vagyok mostanában ilyen flegma... mert talán már  3 napja a szobámon kívül mást nem láttam? - Hahóó - tettetem az alvást, nem volt kedvem felkelni - Hát jó.. te akartad! - majd ezzel kijelentve elkezdett őrületesen csikizni. Ez az amit mindennél jobban utálok a világon, mert nagyon furás vagyok. Felpattantam, hogy elszökjek de Imi lefogott - Na mi van? Kegyed képes volt felébredni végre? - piszkált még jobban.

- Elég, kérlek hagyd abba - kérleltem, majd miután kiélvezkedte magát befejezte.

- Nos.. most, hogy feleszméltél. Anyu megkért, hogy mérjem meg a lázad - emelte mosolyogva a feje elé a lázmérőt - Tessék - nyújtotta át nekem, majd be is raktam a helyére. Egy kis idő után visszaadtam kegyes bátyámnak - Rossz hír.. még mindig magas a hőemelkedésed - nézte azt a piros vonalat, s közben oldalra húzta a lepénylesőét.