Egykor még nem szerettük egymást (ff. Szepesi Tibi) [BEFEJEZETT]

15 . rész - A búcsú

Zsófi szemszöge

Tibi kopogott be a többiekkel. Majd elmesélte azt, hogy ma elutazik... hiányozni fog...De amíg van időnk az együttlétre, használjuk ki én ezt mondom..

- Mit szólnál ilyen piknikre a parkban? - kérdeztem meg. Lehet szokatlan, hogy egy lány hívta meg, de a mai világban már édes mindegy.

- Milyen piknikre gondoltál? - mosolygósan kérdezte meg, miközben Imiék tömték a maradék pizza szeleteket.

- Csak ilyen egyszerű piknis piknik a parkban - kaptam észhez - Mármint nem a skateparkba hanem a rendes parkba - utaltam arra amire szeretnék.

- Persze, mikorra tervezted? - türt egy tincset a fülem mögé.

- Mondjuk ma?

- Sajnos.. nem lehet... ma utazok el Németországba... - hajtotta le a fejét.

- Ohh semmi gond - csak a szívem repett meg... - mikor indulsz?

- Még ma, pont délben indul a buszom - felelte. Roppant elszomorított ez a mondata.. ilyen hamar elmegy? Jó.. igaz nem a világ végére, nem kéne így túl reagálnom. De mégis.. üres lesz a világ nélküle.

- Olyan korán? - öleltem meg bánatomban.

- Sajnálom.. ha rajtam múlt volna, azt a meghívást elutasíthattam.. - tolt el magatól s a homlokunkat össze tapasztotta.

- Ne ne ne sajnáld. Megtört, s nem tudsz rajta valtoztatni. Ne hibáztasd magad, se anyukád, se mást. A sors is így akart, tuti evvel trszi próbára a kapcsolatunkat. Csak tartsunk ki - kulcsoltam össze a kezeinket. Borzasztóan fájt , de bele kell törődni.

- Szerelmesek. Már legalább fél órája turbékoltok, hallathatnánk? Vagy még hosszas búcsúzkodást toltok? - szólt közbe Zozó, miután 30 perce untatja magát a mi nézésenkkel.

- Azt még nem, arra várunk délig - mondta vissza nevetve Tibi, majd a helyéről felkelve az ajtóig menve, majd utoljára hátra fordulva mondta - Ne aggódj, nem foglak elköszönés nélkül itt hagyni - majd egy utolsó mosolygást dobva felénk hagyta el a többiekkel a házunkat.

- Annyira nyálasak vagytok - piszkalt rityegve Imi bátyám.

- Ugyan - majd telibe arcon köptem - Te most már nyálasabb vagy tőlünk.

- Fhuu te - mondta villámokat szórva a szeme, s közben a köpetemet tisztította magáról - Ezért most megfizetsz! - indult felém s a kezeit bekészítette a csiki lavinára.

- Rendben. Ha adsz hozzá forintot, megfizetem - nem tudott visszavágni, mert már mindketten a földön feküdve élveztük a nevetőgörcs kínzását.

- Pojén - fokozta Imi még csak jobban.

- Jut eszembe.. mi meg számolunk a 'pizza elfogyott' hazugságod miatt! - hoztam fel nekin újból a tegnapesti történteket.

- Igaz - álltunk fel szemtől szembe egymást nézve.

- Egy! Kettő! Három! - mondagottuk felváltva. Igen.. hülyének is hülye a testvére 😂.

***

Épp 11:30 van. Itt az idő a buszmegállóhoz menni, s búcsút inteni hű szerelmemnek. De nem csan én, hanem a srácok is kijöttek. Zozó, Patrik, Patrick, Imi, Bence, Alex, Csepi... és a többiek a Gyulai Teamből.

- Szervusz Zsófim - ölelt át amint meglátott. Levágta a bőröndjeit a padlóra, s az összes csomagot otthagyva szenvedélyesen szorított magához

- Hiányozni fogsz - húztam szorosan magamhoz. Viszont ahogy elneztem.. az apja nem igazán, de az anyja eléggé bosszúsan figyelt minket. Nem igazán értettem a szitut...

***

Pontban Dél van. Ott jön Tibi busza, hát igen.. az időt nem lehet megállítani, s mindig eljön mindennek egyszer az ideje...

Tibi szemszöge

Ott jön buszom, hiszen pontban 12:00 óra. Anyukám nem nézte jó szemmel Zsófit.. sajnos még nem tudtam hogy elmondanom neki, hogy összejöttünk. Remélem a távollétemben nem történik semmi a hercegnőmmel...

- Itt az idő - néztem hátra a haverjaimra. Kik sorban kezdtek búcsút venni tőlem. "Ügyes légy/Hiányozni fogsz/Remélen nyersz" mindenki hasonló módon köszönt el. Majd végül Zsófi került sorba.

- Ígérd meg, hogy vigyázni fogsz magadra! - borult annyira hozzám amenyire csak lehet.

- Természetesen - viszonoztam gesztusát. Nem akart elengedni, de muszáj lesz.. így eltoltam magamtól. Amire ő majdnem sírva fakadt, ezért a füléhez hajoltam... - Ne aggódj, nem lesz bajom. És mikor 4 nap múlva haza jövök téged akarlak elsőként meglátni - pusziltam bele a hajába.

Megfordultam a busz felé, s a bejárathoz indultam. A szüleim közben a holmimat már betették a csomagtartóba. Viszlát Gyula, helló München.

Felszálltam a járatomra, s leültem egy tetszetős helyre. Az ablaka pont a megálló felé néz. Beindult a busz motorja, indulunk. Integettem a hozzámtartozóimnak ameddig csak tudtam, s ők is így tettek. Innentől kezdve már csak telefonon tudok velük beszélni. De fel a fejjel, nézzük a jó oldalát...

Legalább kirándulok egyet a Németeknél, látok látványosságokat, fejlődhetek.. stb. Tehát ha csak ezt vesszük figyelembe, akkor nem is olyan rossz...

- Szia - köszönt nekem valaki a mellettem ülésről. Oda pillantottam, egy lány volt az - Mondom SZIA - ismételte meg ezúttal dühösebben, s külön kihangsúlyozta a 'szia' szót.

- Igen? - kaptam le magamról a füllhallgatót. Nem igazán voltam kíváncsi rá, ezért azt tettettem, hogy nem hallottam.

- Még visszaköszönni se tudsz.. - áradott belőle az a tipikus 'megsértettél' durca.

- Nem hallottam, hogy beszélsz hozzám - mutattam a fülesre, mire megkönnyebbült...

- Ó az más. Én Tamara vagyok, te?

- Tibi - feleltem de nem néztem rá, a telómat nyomkodtam.

- Örülök a megismerkedésnek - nem válaszoltam - Látom te is Münchenbe mész.

- Csodálatos vagy, hogy rájöttél. Ez a busz egyenesen oda visz.. mekkora felfedezés...

- Azért a kedvességet értékelhetnéd... - durcizott be újra. Az kedvesség lett volna? Nekem csak annak tünt, hogy felfedezte a jármű úticélját.. na mindegy..

- Cicám, kivel beszéltél? - ébredt fel egy mélyhangú csávó Tamara mellett.

- Drágám csak magammal. Tudod,  hogy szokásom mikor izgulok - nekem viszont ez nem szokásom, de füleltem.

- Miért izgulsz ennyire? Tudjuk, hogy én fogok nyerni - jelentette ki büszkén. Atyám.. hogy tudják egyesek ennyire magasan hordani az orrukat...

- Persze hogy te fogsz győzni Robi. Nálad jobb BMXes nincs a világon - kezdték el falni egymást. Várjunk.. BMXes? Te hát.. akkor.. ellenfelek leszünk avval a Robival? Hm.. jó hogy nem ismer, még.

Az út további részét alvással töltöttem el. Fáradt voltam, mivel korán keltem, hogy Zsófiékhoz átmehessünk. Bár így visszagondolva.. később is mehettünk volna, de már mindegy. A lényeg, hogy Zsófit nem akarom elveszteni, mert nekem nagyon gyanús ez a Tamara. Főleg a pasija. Jobb, ha vigyázok velük...

Folytatjuk...

Sziasztok Kürtöskék 💝 Csak szeretném közölni veletek, hogy a középsulim miatt ritkábban lesznek részek 😭 De ahányszor csak lesz szabadidőm, azt ebbe szeretném ölni. És minden Kürtöskének jó tanévet szeretnék kívánni 😉