Jeon JeongGuk egy átlagos ember. Vagy mégsem?
Talán egy démon lenne?
Jeon JeongGuk egy démon, de még nem tud róla. Kim Taehyung segít neki át változni, mint ahogy mindenkinek, csak nem számít arra, hogy belé fog szeretni.
^TaeKook
^BoyxBoy
^18+...
Miután felvonultamsját kis birodalmamba, át öltöztem az otthoni szeptember, ami egy hosszított pólóból, egy farmerből plusz egy zokniból állt. De ez inkább utcai szett, mivel gondoltam kicsit kimegyek sétálni. Így felvettem egy széldzsekit, egy satyekot, és egy bakancsot.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ki indultam, és amikor az ajtó elé értem, egy Taehyungba ütköztem. Nem is tudom hogy... 😒
- Hova, Hova, nyuszikám...? - kérdezte, nekem pedig az egekig szaladt a szemöldököm.
- Elfele. - mondtam, majd elslisszoltam Tae mellett, és ki mentem. De persze még a kapuig sem juthattam el.
- És azon belül? - kérdezte.
- Nem inkább kívül? - kérdeztem vissza, majd elmentem.
Ezek után már hagyott, ezért el sétáltam egy Parkhoz, és körbe jártam.
Vajon milyen becenevet kéne adnom Taenek...? TaeTae? BlankTae? V...? TaTa...?
Az utolsó kettő nagyon megtetszett, így elhatároztam, hogy így fogom hívni. Bezony, Bezony.
Mikor haza értem, ugatás és hangos beszéd hallatszott ki. Komótosan sétálgattam a bejárati ajtó felé, de iszonyatosan érdekelt mi történik bent.
- Yeontan, nem. Nem! Yeontan! NEM! RAKD LE! MOST! - ordibált V, én meg be nyitottam.
A látvány a következő: A kanapém a feje tetején van, serpenyők, üveg és tányér darabkák a földön. A dohányzó asztal az oldalán fekszik, az összes szalvéta szét van dobálva, kutya kaja és víz keveréke a talajon. Yeontan épp az egyik kedvenc képemet tartja a szájában, közben Taere morog. V pedig neki ordibál, hogy tegye le.
- Yeontan, ha nem teszed le, Jungkook nagyon mérges lesz, és ki fog küldeni a kertbe! Ha nem is ő, akkor majd én! - mondta erőteljesen.
Érkezésemet nem is hallva kezdett el felé menni, mire a kutya is elindult. Így egymást kergetve szaladgáltak a lakásba, mire egy erőteljeset köhintettem. Erre mind2en megálltak. Rám néztek, én meg elmosojodtam.
- Yeontan, gyere ide. - mondtam a kutyának, mire ide jött. Wow. Végre egy kutya, aki szót fogad nekem! - Most add azt ide! - szóltam rá erőteljesen. Erre lerakta a földre. Há mondom én! - És most, menj a helyedre!
Erre eltotyogott saját kis ágyikójához, és belefeküdt. Ez az igazi kutya! V csak nézett és szája tátva volt. Hülye.
- Ezt... Hogy? - kérdezte.
- Ügyesen és okosan. De... Ezt itt hogy!? - mutattam a nappalira.
- Ja, hát... Egyik barátommal hülyéskedtünk, majd csatáztunk, utána Yeontannal fogócskáztunk, és ja.
- Hát, legalább megvan az esti programod. - mondtam, majd a konyhába mentem.
