Dionysos {TaeKook,VKook}BEFEJEZETT

20.

Taehyung szemszög

- Hah... Nem vagyok démon! - mondta egyszerűen.

- Na majd azt meglátod! - vágtam rá.

- Fiúk! A helyett, hogy itt civakodtok, miért nem mentek el inkább bulizni? Talán még be is csajoztok! - húzogatta a szemöldökét Jungkook anyukája.

- Anya, ezt már meg beszéltük. - mondta Jungkook kicsit talán mérgesen is.

- Jó, jó tudom... Akkor te be csajozol, ő meg be... - mondta volna, de Jungkook közbe vágott.

- Nem akarunk inkább enni!? - kérdezte idegesen, és anyukájára nézett. Szinte megölte.

- De, ez egy kifejezetten jó ötlet. - mondtam én is, majd leültem az asztalhoz, hogy az ott hagyott kajám maradékát is el pusztítsam.

- Én viszont csak haza ugrottam, mert megyek is vissza dolgozni. Északás vagyok... - mondta majd ment is az ajtóhoz. - Jó bulizás fiúk! - mondta kacsintva.

- Rendben. Szia anya!

- Szia Mami! - köszöntem el én is, mire Jungkook furán méregetett. - Most mi van!?

- Az, hogy ő az ÉN mamim. - mondta felhúzott orral.

- Aha... - mondtam én is, majd beraktam a mosogatóba a cuccaim. Megindultam a lépcső felé, de egy kéz vissza fogott.

- Most egyedül hagysz...? - kérdezte szomorúan.

- Miért? Csak nem félsz, hogy jön egy alig takart ribi 2 méteres műkörömmel, rózsaszínre festett hajjal, 2900 kg sminkel magassarkúban? - nevettem fel.

- Nem. Csak... Nem szeretek egyedül enni... - nézett rám vissza.

- Hát... Most egyedül fogsz. - mondtam, és ezzel a lendülettel mentem is fel.

Na most hol fogok aludni? Melyik lehet a szobája? Hol van a cuccom? Yeontan hol van!?

Gyors lerohantam, és megláttam a békésen szunyókáló kis szőr gombócot a kanapén. Egy óriási kő esett le a szívemről. Na már csak a maradék két kérdésre kéne válasz.

- Öhm... Jungkook? - szólítottam meg.

- Yap? - kérdezett vissza. Hogy én mennyire gyűlölöm az angolt!

- Először is, ne beszélj hozzám angolul. Gyűlölöm. Másodszor is, hol vannak a cuccaim, és hol van a szobád? - kérdeztem meg gondolataibmban megformálódott mondataimat.

- A cuccaid a szobámban vannak, és már egyszer megtaláltad a szobám. Na mind1. Felmész és a folyosón a 3. ajtó az én szobám.

- OkiOki köszi! - mondtam, majd felmentem.

~2 óra múlva~

Miután végeztem, vissza mentem a konyhába, de Jungkook nem volt ott. Hát jó... Vissza mentem a szobájába, és megláttam az ágy mellett öltözni. Az a test...

Lemerevedve néztem, ahogy a pólójától megszabadulva veszi fel a pizsama felsőjét, majd a nadrágot ledobva magáról veszi le az alsó nadrágját is. Combja és feneke izmosak, mint az egész lényem! Mikor le hajolt a fiókhoz, hogy egy újabb alsó gatyát válasszon magának alváshoz, nekem akkor telt be az a bizonyos pohár. Gyors ki futottam, le a lépcsőn, és ki a hátsó kertbe. Nehogy félre értsétek, egyáltalán nem el taszító a teste. Sőt! Mint egy mágnes, vonz magához! Csak... Már így is elég vér áramlott nemességembe, szinte már fáj, annyira lüktet. Ezzel nem tudok mit kezdeni. Ezt el kell intéznem.

- Valami baj van... ? - kérdezte egy ismerős hang.

Fejem a hang irányába dobtam, persze nem szó szerint, és meg is láttam. Haja fel volt kötve, kis cuki pálma fa alakot öltött. Lábát nagy sajnálatomra egy melegítő takarta, és egy cuki Mickey Mausos mamusban volt.

- Ah... Shem...Mih... - mondtam akadozva. Annyira ki készültem, hogy már beszélni sem tudok normálisan.

- Oké? Öhm... Tudok valamiben segíteni...? - kérdezte ártatlanul. Áá dehogy...

- Nhemh! - vágtam rá nagy nehezen.

- Oké... - majd megfordult, és elment. Hála a jó ég!

Gyors elmentem a hinta ágyhoz, mert itt ilyen is van, és rá ültem. Sliccem le húztam, nadrágok ki gomboltam, le toltam, és egy gyors imát is elmondtam, hogy ne jöjjön ide, míg munkálkodok. Miután ezekkel is végeztem, ujjam végig húztam a dudoromon, és egész testem bele remegett. Mivel most még sincs kedvem itt nyögni, ezért gyors megpróbáltam egy bűbáj, ami az ilyenekre jó, mire a dudor el is tűnt. Meg maga az érzés is. Huh, ezzel meg is vagyunk.

Mintha mi sem történt volna, sétáltam vissza az épületbe.

- Minden rendben? Nincs semmi baj? Jól vagy? - bombázott kérdéseivel.

- Nem. Semmi gond. - mondtam, és indultam volna fel, de kezem után kapott, és a falnak nyomott.

- Nekem nem adod be ezt ilyen könnyen...! - mondta, és számra mart, azokkal a tökéletes ajkakkal.