Dionysos {TaeKook,VKook}BEFEJEZETT

29.

Jungkook szemszög

Már épp vetkőzött volna le, amikor is telefonja meg csördült. Hm... Ki lehet az...?

- Mi van már, dolgok van, nem is kicsi! - szólt bele idegesen. Aztán elhallgatott, majd mikor az emberke, akivel beszélt, el mondta mondandóját, fal fehér lett, és egy "Ok." után letette. - Kook...

- Tudom, gondolom menned kell, menj csak. - forgatom meg szemem.

- Honnan...? - kérdezte meglepetten, de mintha csalódott is lenne...

- Sok filmet néztem. - rántottam meg meztelen vállaim.

- Nos... Igen. Mennem kell. Viszont, tudd, hogy iszonyatosan szép, elbűvölő, bájos, aranyos, sexy, és okos kis nyuszi vagy, akit én imádok, és soha, de soha nem hagynám el. De most ez a dolog nagyon fontos, valószínűleg holnap tudok csak jönni hozzád, szerelmem. - mondta.

- Rendben... - sóhajtottam csalódottan.

- Remélem tudod, hogy imádlak! - mondta egy forró csókot nyomva ajkamra, majd elment.

Itt hagyott. Összetört. Át vert. És én hittem neki... Hogy... Vissza jön.

Na jó. Ezt így biztos nem érthetitek. Így elmesélem onnan, ahonnan abba hagytam.

Nos.... Ugye elment. Én felöltöztem, majd le mentem valami kajáért. El sem hiszem, mi lehet olyan fontos, hogy itt hagyjon? - kérdeztem magamba. Mivel már kezdett esteledni, így letusoltam, vacsi után, fogat mostam, tv-ztem, és mentem aludni. Más nap izgatottan vártam Rá. 10:56. Nincs itt. 14:07. Még mindig nincs itt. Mikor már este tízkor ki mentem újra a kapu elé, majd át néztem az egész házat, hát ha, de nem volt ott, csalódottan ültem le a kanapéra. Végül is azt mondta, hogy leghamarabb ma tud jönni. Valamivel boldogabban feküdtem be az ágyba. Más nap 11:00-kor ébredtem. De nem volt akkor se sehol. Egész éjfélig fent voltam, hátha jön, de nem jött. Reggel telefonom csengésére ébredtem, majd mikor rég látott barátom nevét megláttam, mosolyogva vettem fel a készüléket.

- Haver!

- Szia... - köszöntem bele kómásan.

- Van kedved ma találkozni?

- Ja persze! - mondtam. - Hánykor? - kérdeztem.

- Úgy kb... Tíz perc múlva? - kérdezi.

- MIIIII!? EMBER! MOST KELTEM! NEM LESZEK KÉSZ! - visítottam a telefonba.

- Akkor kapkodd azt a szépen formált segged, vagy max ezer év múlva találkozunk a következő életünkben. - mondta viccelődve. - A parkban találkozunk.

- Vá....

- Csá! - mondta, majd le tette.

Ez elme beteg!!! Na jó. Ágyamból ki kelve néztem tükörbe. Ja tényleg... Még mindig egy kibaszott nyúl vagyok. Füleimet hajamba rejtve veszek fel egy fekete pulcsit, fekete szaggatott nadrággal, és egy na ki nem találod, de fekete sport cipővel, majd szemem meg csinálom kicsit füstös remélem, ki húzom, majd fülembe is be teszem a szintén fekete fülbevalót, fel rákok egy 3 dolláros láncot magamra, telómat fel kapva indulok a parkba, Yugyeomhoz. Ali várom, hogy rég látott barátommal találkozzak! - örvendeztem magamban.

Mikor oda értem, Yugi már ott várt rám.

- Végre itt vagy! - jön hozzám, majd meg ölel, mit viszonzok.

- Bocsi... Csak... Ah ez már mind1... - mondom csalódottan.

Nem értem magam. Itt hagyott, be csapott, de én még mindig csak Rá gondolok.

Hogy tehetted ezt!?