Dionysos {TaeKook,VKook}BEFEJEZETT

32.

Jungkook szemszög

- Nem, Jeon Jeongguk, nincs igazad. Park Jimin nem cuki, hanem dögös. - húzza fel orrát, majd a konyhába sétál.

- Dögös, és cuki. - megyek utána. - Mit szeretnél enni? - megyek a pultos, háttal állva neki.

- Öhm... Legyeeeeen... - gondolkodik. - Palacsinta?

- Oké. - mondom majd elkezdem csinálni.

Mikor a hozzá valókat kevertem össze, egy kis neszt hallottam hátam mögött. Nem foglalkoztam vele különösebben, így csináltam tovább a kaját. Valami elfojtott kis sikolyt is hallottam, mire a kanalat le rakva, fordultam hátra. De a látvány... Nem voltam rá fel készülve. Taehyung állt (kuc kuc😏😏😏😏) Jimint magához szorítva, egy kést tartva a torkához.

- Ereszd el őt! - mondom, közben ösztöneim elő jönnek. Ja amúgy már kezdem uralni az erőm! Szóval. Füleim elő bújtak, míg kezemen, és lábamon az izmok meg feszültek. Szem fogaim ki élesedtek, míg szemem égni kezdett. Mármint... Nem lángolt, csak úgy éreztem, mintha égne. Értitek na! Mivel ÍGY éreztem, gondoltam már vörös.

- És mi van ha inkább megölöm? - kérdezi. Sokkal mélyebb lett a hangja. De nekem már Jimin kell. Senki más. Össze tört. Nem kell már.

- Akkor nem csak ő hal meg.

- Hanem még ki? - kérdezi.

Csak ne te...

Hallom meg gondolatát. Elvigyorodok, így fogaim ki mutatva, mire mind a kettejük meglepődött.

- Akkor... Én is meg halok. - mondom.

Erre rám nézett, majd Jiminre, és el mosolyodott.

Úgy sem mered megölni magad.

Néz rám, majd egy mozdulat. Egy kicseszett mozdulat volt, ami meg ölte Jimint...

- Nos... Mivel a volt párodnak vége... - mondja gúnyosan. - Lehetne egy új. - közeledik felém. Nem. Ebből nem eszik.

- Te kicseszett... AGH! - forgatom meg szemeim, majd kikerülve Taehyungot, guggolok le Jiminhez, majd kezemet a nyakán ékeskedő sebre téve forrasztom össze, mire levegőért kapkodva száll vissza belé az élet.

- Jungkook... Tudod, hogy csak kis ideig vagyok képes életben maradni. - mondja.

- De meg éri... - csókolok szájára.

- Imádlak... - mondja, majd remegni kezd, és teste elporlad. ( van ilyen szó? 🤔😂 szerk.)

- Ja, ja szeretlek, csókok, nyáladzás, fúj. - hagyja abba a tapsot a démon.

Szemet forgatva "ignoráltam", majd Jimin élettelen testét fel emelve vittem ki, és teleportáltam át a rég látott Melhez. Ez után vissza mentem a konyhába, és fel mostam a vért, majd az asztalhoz ülve gondolkodtam a történteken.

- Téged nem is érdekel, hogy meg hal valakid? Érdekes, mivel azt hallottam, ha valaki bántja a szeretteidet, akkor az meg hal... - mondja.

Válaszra nem méltattam magam, viszont belül már fortyogtam.

- A kis Kook megfutamodott... Pedig én nem így ismertem. Bár... Régebben is ilyen nyápic voltál. - mondja. Csak fel akár hergelni. Ez a célja. Maradj nyugtoooooon! Ammmmmmmmm! Fújtam ki levegőt az orromon, majd fel álltam az asztaltól, a palacsinta tésztát ki öntöttem a WC-be, majd a nappaliba le ültem a kanapéra. De persze ide is követett.

- Na mi van? Csak nem félsz vissza szólni? - kérdezi.

- Nem. - nézek rá üveges tekintettel. Szemeimet már nem is éreztem, és ilyenkor is változik. Ilyenkor fehér alapon egy kis pont lesz közepén, arcom el sápad, fogaim, az összes, hegyes lesz, hajam fehér, füleim is, és iszonyat ideges leszek. Hogy honnan tudom? Van egy ilyen kis emberke, aki el mondott minden változást. Hogy milyen külsőim lehetnek. Látszólag Taehyungot meg leptem ezzel a külsővel, így egy pszichopata mosolyt is küldtem felé, mire kicsit meg ilyedt. Szemeimmel csak az ő íriszeit figyeltem, mikben félelmet, és meglepetséget láttam.

- Na most ki fél?