Dionysos {TaeKook,VKook}BEFEJEZETT

6.

Jungkook szemszög

Hallottam ahogy a fűben lépked, és egyre hangosabbak lettek a zajok. Hirtelen előbukkant neki a retardált feje, ennek hála enyhe sokk ért, így nem bírtam kapaszkodni és lezuhantam a földre. Hangos nyekkenéssel érkeztem, és ezt meg is jegyeztem.

- A rohadt élet... - morogtam a •meglehetősen kicsi• bajszom alatt.
- Ne szitkozódj, vagy még lejjebb esel! - mondta immár kedvesebben.
- Mostmár kedves is tudsz lenni? Eddig miért nem tudtál az lenni? És mit is akarsz pontosabban? Még a sebeimet sem köt...... - ekkor megéreztem jéghideg és hosszú ujjait kicsi párnácskáimon.
- Ne beszélj sokat, ha lehet kérnem! Idegesít. - és ezzel a mondatával itt is hagyott. Ekkor megint észhez tértem, és be rohantam, hogy a sebeimet ellássam valamivel.

Miután minden sebemet elláttam, gyors hívtam volna fel anyát, de szembe jutott, hogy most üzleti úton van, és nem hívhatom fel... Hát... Akkor marad Jin Hyung...
📞
- Szia Jung....
- JIN HYUUUUUUNG! - ordítottam szinte már sírva a telefonba - GYERE ÁT! MOST!
- Nyugi, nyugi. Most ne....
- DE TUDSZ! - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon
- Jó, mindjárt ott vagyok... - mondta lemondóan, majd le is tette.

Mivel az a mindjárt általában neki olyan fél óra, ezért addig kerestem valami nasit, át öltöztem a pizsamámba, és vártam a hyungomat.

Jimin szemszög

Másnap arra keltem hogy egy sózsák fekszik rajtam. Levegő után kapkodva próbáltam kiszabadulni Yoongi alól, hogy kinyújtóztassam végtagjaim, és szárnyam. Miután ezzel is megvoltam, kimentem a konyhába valami gyógyszer után kutatva, mert szinte biztos voltam benne, ha fel kel, a feje nagyon fog fájni. Akár csak nekem....

Ekkor a telefonom csörgésére figyeltem fel.
📞
- Halo?
- Jimin. Jó reggelt! - szólalt meg egy ismeretlen hang.
- Figyu. Nem ismerős a hangod, úgyhogy kérlek szépen mutatkozz be!
- Én Jimin a saját apád vagyok. Nem egy haverod akiv....
- APA! - horkantottam fel, emiatt a •gondolom• mögöttem álló meg is ugrott egy picit. - Öhm.... Bocsi... Rég volt már hogy beszéltünk.
- Tudom. Ennek meg is van az oka. De most mennem kell. Később  beszélünk édes fiam! 📞

Lerakta. Az apám hívott engem. 18 év után végre meg mondhatta volna miért tűnt el, de nem. Pedig itt lett volna rá az esély! De ő nem tette meg!

- Hahó! Jimin~! - lengette kezeit orcám előtt Yoongi, de nem nagyon figyeltem rá.
- Nem érsz rá, mi!? MI A RETKES FASZÉRT NEM ÉRSZ  RÁ A SAJÁT FIADDAL BESZÉLNI!? - ordítottam, gondoltam apám meghallja, de az képtelenség lenne. - Ha még egyszer fel mer hívni az a barom arcú, nem veszem fel! - mondtam, és megfordultam tengelyem körül hogy a reggelit meg csináljam.
- Ki volt az, akit így utálsz? - kérdezte Yoongi kicsit félve.
- Apám. De most én kérdezgetlek téged! Mégis mit kerestél TE az ÉN lakásomban tegnap délután!? - emeltem ki a TE és ÉN szót.
- Hát... Nem nagyon emlékszem rá... - mondta.
- Akkor egy kis emlékeztető. :
1. Fejbe basztál egy kicseszett boros üveggel, amin csak röhögni tudtál, majd összeestél, és elaludtál. 2. VELEM aludtál. Ami nem rád jellemző...
- ... - erre nem reagált, csak leült az asztalhoz jelezve, hogy valaki éhes.

Jungkook szemszög

- Szóval csak úgy betört a tükröd? - kérdezte Hyungom mindent sejtő hangsúllyal.
- Hát... Igen, de nem vagyok benne biztos hogy csak úgy!
- Akkor hogy? - kérdezte.
- Hát van egy rejtélyes emberke aki.... - ekkor megjelent az alak, és elkezdte mutogatni erőteljesen, hogy kussoljak, vagy meghalok(?). - Semmi. Csak egy álom volt.

Bár csak egy álom lenne...