Jungkook szemszög
Hallottam ahogy a fűben lépked, és egyre hangosabbak lettek a zajok. Hirtelen előbukkant neki a retardált feje, ennek hála enyhe sokk ért, így nem bírtam kapaszkodni és lezuhantam a földre. Hangos nyekkenéssel érkeztem, és ezt meg is jegyeztem.
- A rohadt élet... - morogtam a •meglehetősen kicsi• bajszom alatt.
- Ne szitkozódj, vagy még lejjebb esel! - mondta immár kedvesebben.
- Mostmár kedves is tudsz lenni? Eddig miért nem tudtál az lenni? És mit is akarsz pontosabban? Még a sebeimet sem köt...... - ekkor megéreztem jéghideg és hosszú ujjait kicsi párnácskáimon.
- Ne beszélj sokat, ha lehet kérnem! Idegesít. - és ezzel a mondatával itt is hagyott. Ekkor megint észhez tértem, és be rohantam, hogy a sebeimet ellássam valamivel.Miután minden sebemet elláttam, gyors hívtam volna fel anyát, de szembe jutott, hogy most üzleti úton van, és nem hívhatom fel... Hát... Akkor marad Jin Hyung...
📞
- Szia Jung....
- JIN HYUUUUUUNG! - ordítottam szinte már sírva a telefonba - GYERE ÁT! MOST!
- Nyugi, nyugi. Most ne....
- DE TUDSZ! - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon
- Jó, mindjárt ott vagyok... - mondta lemondóan, majd le is tette.Mivel az a mindjárt általában neki olyan fél óra, ezért addig kerestem valami nasit, át öltöztem a pizsamámba, és vártam a hyungomat.
Jimin szemszög
Másnap arra keltem hogy egy sózsák fekszik rajtam. Levegő után kapkodva próbáltam kiszabadulni Yoongi alól, hogy kinyújtóztassam végtagjaim, és szárnyam. Miután ezzel is megvoltam, kimentem a konyhába valami gyógyszer után kutatva, mert szinte biztos voltam benne, ha fel kel, a feje nagyon fog fájni. Akár csak nekem....
Ekkor a telefonom csörgésére figyeltem fel.
📞
- Halo?
- Jimin. Jó reggelt! - szólalt meg egy ismeretlen hang.
- Figyu. Nem ismerős a hangod, úgyhogy kérlek szépen mutatkozz be!
- Én Jimin a saját apád vagyok. Nem egy haverod akiv....
- APA! - horkantottam fel, emiatt a •gondolom• mögöttem álló meg is ugrott egy picit. - Öhm.... Bocsi... Rég volt már hogy beszéltünk.
- Tudom. Ennek meg is van az oka. De most mennem kell. Később beszélünk édes fiam! 📞Lerakta. Az apám hívott engem. 18 év után végre meg mondhatta volna miért tűnt el, de nem. Pedig itt lett volna rá az esély! De ő nem tette meg!
- Hahó! Jimin~! - lengette kezeit orcám előtt Yoongi, de nem nagyon figyeltem rá.
- Nem érsz rá, mi!? MI A RETKES FASZÉRT NEM ÉRSZ RÁ A SAJÁT FIADDAL BESZÉLNI!? - ordítottam, gondoltam apám meghallja, de az képtelenség lenne. - Ha még egyszer fel mer hívni az a barom arcú, nem veszem fel! - mondtam, és megfordultam tengelyem körül hogy a reggelit meg csináljam.
- Ki volt az, akit így utálsz? - kérdezte Yoongi kicsit félve.
- Apám. De most én kérdezgetlek téged! Mégis mit kerestél TE az ÉN lakásomban tegnap délután!? - emeltem ki a TE és ÉN szót.
- Hát... Nem nagyon emlékszem rá... - mondta.
- Akkor egy kis emlékeztető. :
1. Fejbe basztál egy kicseszett boros üveggel, amin csak röhögni tudtál, majd összeestél, és elaludtál. 2. VELEM aludtál. Ami nem rád jellemző...
- ... - erre nem reagált, csak leült az asztalhoz jelezve, hogy valaki éhes.Jungkook szemszög
- Szóval csak úgy betört a tükröd? - kérdezte Hyungom mindent sejtő hangsúllyal.
- Hát... Igen, de nem vagyok benne biztos hogy csak úgy!
- Akkor hogy? - kérdezte.
- Hát van egy rejtélyes emberke aki.... - ekkor megjelent az alak, és elkezdte mutogatni erőteljesen, hogy kussoljak, vagy meghalok(?). - Semmi. Csak egy álom volt.Bár csak egy álom lenne...
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Dionysos {TaeKook,VKook}BEFEJEZETT
FantastikJeon JeongGuk egy átlagos ember. Vagy mégsem? Talán egy démon lenne? Jeon JeongGuk egy démon, de még nem tud róla. Kim Taehyung segít neki át változni, mint ahogy mindenkinek, csak nem számít arra, hogy belé fog szeretni. ^TaeKook ^BoyxBoy ^18+...