Jeon JeongGuk egy átlagos ember. Vagy mégsem?
Talán egy démon lenne?
Jeon JeongGuk egy démon, de még nem tud róla. Kim Taehyung segít neki át változni, mint ahogy mindenkinek, csak nem számít arra, hogy belé fog szeretni.
^TaeKook
^BoyxBoy
^18+...
Valószínűleg meg hallhatta a gondolatom, mivel szemeit kicsit össze húzta.
És hogy?
Kérdezi, majd el teleportál.
- Meg látod. - mondom, majd figyelmen kívül hagyva arcomon csordogáló könnyeim megyek fel szobámba.
~time skip skip~
Lassan egy órája sírok. Hiányzik. Nagyon hiányzik. Miért most? Miért most kellett meghalnia!? Kezemmel sokadjára törlöm meg arcom, majd meg nézve azt lepődök meg. Nem a szokásos sós cseppek. Még nem is vér. Valami fekete folyadék, mi szememből ömlik, kezdi kínozni szemgolyóim, így a látásod csak homályosul, és lassan le csukódnak szemeim.
Reggel arra ébredtem, hogy valaki lyukat éget az arcomba. Szemeimet ki nyitom, majd meg látom mind a két szerelmem.
- Fiúk... - kezdek el újra sírni, mire csak el mosolyodnak. Szemeimet össze szorítva magzat pózba helyezkedek, majd úgy sírok tovább. Mikor szemeim újra ki nyitom, senki sincs ott, csak én, a földön, körülöttem valami fekete folyadék. Ez nem jelenthet jót! A fürdőbe szakadva nézem meg arcom. Hát... Nem lett jobb, mint volt...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
(Az arcát kő nézni, szárnya nincs, füle van. Ja és a hasa is ilyen. 😏😂 szerk.)
De legalább nem lettem alacsonyabb...
- Fel keltél? - jön be anya, majd el is sápad.
- A...Anya...
- Nem. Tudtam, hogy ez lesz. Meg halt Jimin? - kérdezi. Én csak bólintottam, majd az a fekete folyadék megint folyt le arcomról, mi fájdalmasan el torzult. Anya csak magához húzott, és úgy nyugtatott. Hozzá bújva sírtam. Ordítottam volna, de nem tettem. Nem akartam. Nem tehetem, hisz anyát meg süketítem.
- V... Van süti...? - kérdezem szipogva.
- Van... - mosolyodik el. Annyira imádom, mikor mosolyog. Olyan szép nő... Mikor el jutott tudatomig, hogy van süti, füleim is fel ugrottak, én meg szélesen el vigyorodtam. - Igazi kis nyuszi lettél! - mondja boldogan. - Végre nekem sem kell hátra gyűrnöm! - sóhajt, mire értetlenül nézek rá. Rám nézve emelkedik fel neki is két nagy nyúl fül. - Tőlem örökölted. - mosolyodik el. Én csak földbe gyökerezett lábakkal állok előtte.
Fejemet meg rázva indulok ki a konyhába, azzal a mondattal, hogy "ehhez süti kell... ", mire egy kuncogást hallok magam mögött. Ez nem anya... 180 fokos fordulatot véve találom szembe magam Taehyungal.
- Hali! - mondja.
- Szia... - fordulok vissza, majd a sütiket kezdem el keresni. De nincs meg. - ANYA! - ordítok fel, mire a mögöttem lévő picit meg ugrik.
- Igen? - kérdezi a lépcsőnél állva.
- Hol a süti? - kérdezem.
- Az orrod előtt. - mondta, majd a nappaliba ment.
- Mi? - nézek oldalra, és ott van. De ezt hogy!? Nem volt ott az előbb! Anya! Ezt hogy csinálod!?
- Cry baby, Cry baby... - hallom meg Taehyung mély hangját.
- Ezt honnan veszed!? - fordulok felé teli szájjal.
