[ soukoku novellák ]

[ play date ]

[a/n] a fenti zenére érdemes olvasni, mert egyrészt a dalszövege, másrészt ez a szám maga a soukoku.
egyébként is hallgassatok melanie martinezt, mert egy isten a nő!
btw csak a szokásos angsty színvonal, hisz mint mindig, most is hozom a formámat...

You call me on the telephone, you feel so far away

Felhívsz. Újra.
— Halló. Chuuya?
Miután eltűntél két évre és azóta másodjára hívsz tudom, hogy mit akarsz.
Azért amiért még akkor, mikor még minden rendben volt.
— Mit akarsz seggfej? Olyan jól megvoltam nélküled!

You tell me to come over, there's some games you want to play

— Emlékszel arra a négy évvel ezelőtti vetkőzős pókerre?
Elpirulok.
Részegek voltunk és a végére elvonultunk a többiektől...
— Ne-nem értem...hogy jön ez ide!
— Hiányzol. Gyere át. Pókerezzünk.
Összeszorítom az ajkaimat, majd félbeszakítom.
— Ezzel nem érsz el semmit. Bazdmeg Dazai — nyomom ki a telefont.
Töltök magamnak egy pohár bort és kinézek az ablakon.
Este van, de sötét van a gomolygó szürke felhőkből szakadó esőtöl.
Emlékek rohamoznak meg.
Itthon vagyok, egyedül, magányosan, és ez így is marad az idők végletéig; nélküled.
De nem akarok holnap reggel egyedül felkelni a hideg ágyamban, melyben évek óta nem feküdtél.
Leteszem a bort, kabátomat veszem.
— Bazdmeg Dazai!

I'm walking to your house, nobody's home

Az eleredő esőben megyek a lakásod felé.
Tudom, hogy most meghunyászkodom, de nem érdekel.
Emlékszem, hogy mit csináltunk a póker után...
Bekopogok az ajtón, beengedsz.
Eszetlenül vigyorogsz.

Just me and you and you and me alone

— Póker? Komolyan ez volt az indok? Akkor hol van?
Nekidőlsz az ajtófélfának, beharapod az alsó ajkad.
— Ami azt illeti...nincs pókerem.
— Jó kis játék lesz.
— Valóban... — a tekinteted sokat mond.
Már az képes feltüzelni.
Feléd lépek egy lépést, majd még egyet.
Végül végre csípőn ragadsz és betessékelsz, az ajtó finoman csukódik be mögöttünk.
Az ajkaidnak bor íze van. Ittál. Valószínűleg sokat.

We're just playing hide and seek

Gondolok egyet és szórakozottan kilököm magam a szorításodból.
Utánam nyúlsz de én elindulok a nappaliba és ott körözök körülötted.
— Ha akarsz játszani, kapj el!
Nevetek, észre sem akarom venni hogy a hálószoba felé terelgetsz.
Gyönyörű ujjaid a csípőmre kulcsolódnak, én pedig a tatamira mászom.
— Elkaptalak — suttogsz két csók közben — Nem menekülsz.
A tekinteted beteges, de beindít.
Ha iszol, a szex mindig keményebb.
— Nem is fogok — suttogok.
Ránk kerül a takaró.
Leveszed a nyakamon lévő szövetet, kivetkőztetsz az ingemből miközben a nadrágod cipzározom majd az inged gombolom.
Ugyanolyan a ritmus, mint régen.
De mégis más.
Ez most annyira...kitelít...

It's getting hard to breathe under the sheets with you

A hálószobád egy káosz lehet.
Dörren egyet az ég, aztán az egész szoba világos lesz.
Még akkor kapcsoltad le a villanyt mikor engem kergettél.
Most az agyam működését kapcsolod le, ahogy a tágítás után behatolsz.
A légzésem akadozó, a nyögéseink gyorsulnak.
Mocskos dolog a szex, de veled csodálatos.
Foltokat hagysz az egész testemen míg én a kötéseidből markolom ki az izzadt hátad.
Minden tele van a szövettel.
Imádlak.

I don't want to play no games

— Ez hiányzott már — mondod két lihegés közt, a hangodból hallom hogy mosolyogsz — A...játék..
Fáj a mondat.
Tudtad, hogy hiányozni fog, miért hagytál el?
Azért...mert...ez csak egy játék...