Szemed Tükrében [Ereri/Riren]

8. fejezet

Másnap reggel elsőnek ébredtem meg. Lenéztem a kiterülten alvó Erenre. A haja kócos volt, kissé elnyíltak az ajkai, édesen szuszogott csukott szemekkel. Mélyen aludt még. Egy puszit adtam a pofijára. Lementem a konyhába és összedobtam egy kis reggelit amit tálcán fel is vittem a szobába.

-Jó reggelt-mosolygott már az ébren levő Erenem.

-Neked is kicsim-adtam puszit a szájára, de nem hagyta annyiban, közelebb húzott magához.

A kis reggeli csókcsatánk után sikerült megreggeliznünk. Mire észbekaptunk Carla már itthon is volt.

-Eren szemszöge-

Mosolyogva léptem anyuhoz. El akartam mondani neki hogy én és Levi járunk. Viszont anya megelőzött a beszédben.

-Levi, kicsit szeretnék Erennel beszélni ha nem baj-mondta anya kedvesen, mire hallottam hogy Levi készségesen kisétál a szobából.

Anya a kezeit az arcomra tette.

-Kicsim, tudom hogy nagy dolog ez az egész, de a műtétről szeretnék beszélni veled. Tudod az orvos elfoglalt, csak 3 hónap múlva tudna megműteni téged.

Bólintottam de elszorult a torkom. Féltem a műtéttől, de a remény hogy láthatom Levit mindennél többet jelentett nekem. Három hosszú hónap... nem tudom hogy fogom tudni kivárni. Levit akarom, a szerelmemet. Sose akartam még ennyire látni, régen feladtam már hogy valaha is látni fogok bármit is. De... Levi reményt adott nekem, azt mondta ő is támogat. Három hónap múlva lehet ismét láthatom anyukám mosolyát, az eget, a zöldet, Marcipánt, és őt, a nagy Őt, Levit. Már nyitottam volna a szám hogy elmondjam, benne vagyok a műtétben, de anyukám legnagyobb meglepetésemre folytatta a mondandóját.

-Tudom hogy bizonytalan vagy ezt illetően és nem is szeretnélek sürgetni, de valaki lemondott egy időpontot az orvosnál, amit átadhat nekünk-mosolygott kedvesen. Nagyot dobbant a szívem. Ez azt jelentené hogy nem kell várnom 3 hónapot?

-Az a helyzet...hogy az időpont holnapra szól-szólt kissé halkan.-Ha szeretnéd a műtétet, akkor holnap megyünk-suttogta.

Ledermedtem. Holnap, holnap műtenek. Hirtelen kezdtem félni, de ki nem félt volna a helyzetemben? A szemeimet műtik, de lehet hogy csak nagyobb kárt okoznak. De ott a remény, az a kis remény hogy újra láthatok. Ez nekem éppen elég, mert Leviért megcsinálom. Nem is csak Leviért, kettőnkért, a közös jövőnkért.

-Anya, vállalom a műtétet-mondtam határozottan, mire anyukám szorosan magához ölelt. Érzem hogy rázkódnak a vállai, szaggatottan veszi a levegőt. Majd megéreztem egy könnycseppet. Anya sír. Visszaöleltem és a hátát simogatva nyugtattam.

-Minden rendben anya-suttogtam neki, csak lassan tudtam megnyugtatni.

-Tudod, lenne számodra egy nagy hírem....-mondtam kissé tétován. -Szerelmes vagyok-nyögtem ki végül.

-Tényleg? Kicsim ez nagyszerű-mondta vidáman. Nem féltem attól hogy anyát zavarni fogja hogy fiú a párom. Anya bátyja is biszex, ráadásul anya világ legelfogadóbb embere, mindenkit szeret, akit pedig nem arra valami nagyon nyomós oka van.

-Ami azt illeti fiú-folytattam. Anya nem feszült meg, nem történt semmi, vagyis nincs baj.-Szóval... Én és Levi járunk-fejeztem be.

Anya szorosan magához ölelt, éreztem hogy boldog, boldogan ölelt.

-Annyira örülök kicsim, nála jobbat nem is kívánhatnék neked-mondta boldogan. Elmosolyodtam. Anya nagyon szereti Levit, szinte már odáig van érte.

-Gratulálok nektek, sok boldogságot-mondta vidáman és egy nagy cuppanós puszit adott az arcomra.

-Szeretlek anyu-suttogtam.

-Én is téged kicsim-mosolygott és homlokon puszilt.