7. fejezet

338 35 2
                                    

-És ha nem fogok tetszeni neked?-kérdeztem sokadjára aggodalmasan. Eren a kezei közé fogta az arcom.

-Levi. Szeretlek. Szeretlek úgy ahogy vagy. Beleszerettem a lelkedbe, a szokásaidba, az apró mozdulataidba, a hangodba, az érintésedbe. Mindent szeretek benned, és biztosan nem vagy csúnya, a bőröd puha, az orrod is cuki, a hajas sima, az arcéled pedig szép.-suttogta nekem és végigsimított az arcomon. –Eleget tudok az arcodról hogy tudjam hogy nem vagy csúnya. Te mindenképpen tetszel nekem, hiszen szeretlek. Higyj magadban kincsem-suttogta és egy lágy puszit nyomott az orromra.

Hírtelen teljes nyugodtság töltött el. Eren velem van és szeret, ráadásul ez nem holmi álom már. Ez a valóság, a mi közös valóságunk, ahol együtt vagyunk, csak mi ketten.

Erenhez hajolva lágyan puszit adtam a szájára majd felálltam. Aranyos vagy, imádlak-kuncogtam és felsegítettem.-Éhes vagy?-mosolyogtam rá.

-Ühüm-motyogta és a világ legédesebb mosolyát láthattam meg. Vidáman magamhoz öleltem, sőt még menyasszonypózba is felkaptam a kezeimbe. Hát nem kicsit lepődött meg az biztos.

-Jézusom Levi!-sikkantott fel ijedten és a nyakam átkarolva kapaszkodott, bár felesleges volt, könnyedén elbírtam.-Mit csinálsz? Elbírsz? Le fogsz ejteni!-kapaszkodott belém görcsösen.

-Elbírlak kicsim, könnyű vagy-kuncogtam és levittem a nappaliba. Lágyan lefektettem a kanapéra.

-Mindjárt jövök, melegítek vacsorát.-adtam puszit a homlokára és a konyhába mentem. Már ki volt készítve két Carla által készített tojásrántotta. Megmelegítettem őket majd egy villával visszamentem Erenhez. Leültem a kanapéra, Erent pedig az ölembe húztam, úgy hogy velem szemben üljön. Egyből rákvörös lett az arca, amit igyekezett takarni a kezeivel.

-Nyugi baba, ne takard az arcod, gyönyörű vagy-kezdtem puszilgatni szerelmem kezeit, mire azokat elvette piros arca elől. Lágy puszit hintettem a szájára.

-Mondd kicsim, ááá-és már nyitotta is a száját mire én elkezdtem etetni. Egy falatot ő evett, egyet én. Így eszegettünk míg el nem fogyott a vacsoránk.

Eren fáradtan fúrta a fejét a mellkasomba, mire elkezdtem simogatni a puha barna haját.

-Megfürdünk és alszunk kicsim, rendben?-suttogtam neki, mire a mellkasomba motyogott egy ,,ühüm"-t. Felemeltem szerelmemet aki a lábaival átkarolta a derekamat, a kezeivel pedig a nyakamat. Most nem kiáltott fel, csak hagyta hogy tegyem dolgom. Megbízik bennem, és ennek nagyon örülök.

Bevittem a fürdőbe és a kád szélére ültettem, majd megengedtem a vizet a kádba. Mivel én már fürödtem otthon, ezért csak Erennek kell.

-Babó, kell segítség a fürdéshez?-kérdeztem kedvesen mire megrázta a fejét.

-Köszi szivem, megoldom egyedül is-nyomott puszit az arcomra.

Elmosolyodtam majd elzártam a vizet és kikészítettem Erennek egy alsót. Magára hagytam a fürdőszobában én pedig átvettem a pizsamámat, ami egy alsóból és egy alvósnadrágból állt. Megágyaztam és befeküdtem Eren ágyába. Elég nagy, elférünk rajta ketten is.

Hamarosan Eren lépett be a szobába.

-Hűha...-ennyit bírtam kinyögni ahogy megláttam szégyenlős szerelmemet egy szál alsóban. Elképesztő látványt nyújtott, gyönyörű az alakja, jobb mint egy lányé. De az arca mindent vitt, az elpirult szégyenlős arca és ahogy a két kis kezével próbálta takarni magát, olyan kis édes.

-Gyönyörű vagy-suttogtam és behúztam magam mellé az ágyba. Zavartan tette a kezét a mellkasomra, és ahogy megérezte hogy nincs rajtam felső tovább vörösödött az arca. Meglepetésemre megindult a keze a felsőtestemen, végigfogdozta a hasamat és a mellkasomat is.

-Olyan izmos vagy-suttogta ámulva ami megmosolyogtatott. Nagyon tetszhetett neki, hozzám bújt és a fejét kényelembe is helyezte a mellkasomon. Átöleltem és egy puszit nyomtam a fejére.

-Aludjunk baba?-kérdeztem álmos tekintetű szerelmem.

-Ühüm-motyogta és jobban hozzám simult. Pillanatok alatt elaludt, majd hamarosan engem is elnyomott az álom.

-----------

Halihó, itt vagyok az új résszel! És OMG átléptük a 200 olvasót és az 50 csillagot!!! Nagyon köszönöm ezt a két hatalmas számot és a sok cuki kommentet, imádlak titeket!

Szemed Tükrében [Ereri/Riren]Donde viven las historias. Descúbrelo ahora