𝕊𝕫𝕚𝕘𝕠𝕟𝕪𝕥𝕠𝕝𝕧𝕒𝕛 (ℙ𝕖𝕣𝕔𝕪 𝕁𝕒𝕔𝕜𝕤𝕠𝕟 𝕗𝕗.)

𝕄𝕣. 𝔼𝕟𝕪𝕖́𝕞𝕒𝕥𝕖𝕤𝕥𝕖𝕕

Harley szemszöge:

Ahogy mentünk a tábortűz felé, Percy és közöttem egyre feloldódott a felszültség. Csak úgy mondtuk egymásnak a gázabbnál gázabb sztorikat.

- Na és képzeld el, hogy a hiperaktívításomnak köszönhetően, az iskolában óra közepén felálltam és körbefutottam a termet annyira sok volt benne az energia! - meséltem nevetve.

- Képzeld én meg 6x körbefutottam az iskolát 2 helyett! - kacagott fel Percy.

Az étkezőben a legtöbb ember komoran ült, csak mi jöttünk végig kacagva.

- Na figyelj Harley, ott van a Hermészesek asztala te most oda ülsz! Én meg a sajátomhoz. - mondta végül Percy.

- Oké! Még találkozunk Tengerfiú! - köszöntem el.

- Úgy ám...nemár én még nem tudok neked becenevet adni! - duzzogott, mire felnevettem.

Elindultam a Hermészesek asztala felé. Jó hangulat uralkodott. Sejtettem, hogy mire odaérek ez teljesen meg fog változni.

- Ó! Travis nézd! Megjött az ordibáló leááány! - kiáltott Connor.

- Tényleg! Mindenki fusson ki merre lát! - folytatta Travis.

- Köszi fiúk, de tényleg! - morogtam miközben leültem közéjük.

Úgy volt ahogy gondoltam. Ahogy leültem mindenki elhallgatott és egy csapásra elhúzódtak mellőlem. Egyedül a kedvenc ikreim maradtak csak velem.

Mindenki elkezdett vacsorázni. Én pedig csak néztem, nem tudtam honnan szereztek ételt.

- Miért nem eszel Törpe? - kérdezte Travis.

- Amint látod nekem nincs ennivalóm! Te honnan szerezted? - kérdeztem.

- Fókuszálj a tányérodra és arra, hogy mit szeretnél enni. Hajrá próbáld ki!

Először nem értettem aztán a Húslevesre és egy kis finom Gyros-ra gondoltam.
És lássatok csodát, megjelent a tányérmon. Mostmár én is vígan falatoztam.

- Gyertek, áldozzunk az Isteneknek! - kiáltott Kheirón.

Ekkor mindenki elindult a a tűz felé és sorra dobták bele a finomabbnál finomabb ételeket.

Mikor rám került a sor úgy gondoltam, hogy az összes maradékot belehajítom a tűzbe.
Így is tettem. Nem voltam már éhes.
Mikor mindenki végzett Kheirón felemelkedett a székéből.

- Látom mindenki elfogyasztotta a vacsoráját. Gyertek, üljünk össze a tábortűznél! - rikkantott a kentaur.

Ígyhát mindenki elindult kifelé. Szemmel Percy-t kerestem amikor is megláttam egy szőke hajú lánnyal csókolozni. Számat kaján vigyorra húztam.
De mielőtt elindulhattam volna feléjük valaki megragadta a kezem, és kihúzott a tömegből.

- Szia Cica! Van gazdid? Mert ha nem akkor ha gondolod csinálhatnánk valamit kettesben. A tábortűztől úgysem fog hiányolni senki - mondta a fiú.

- Azt sem tudom ki vagy! És nem vagyok Cica. - forgattam a szemem.

-Nagyszájú, ez tetszik. A nevem Sky. Árész fia vagyok. És a te baba? - húzott magához közelebb.

- A nevem Harley. És nem vagyok Baba sem! Szállj már le rólam!

- Tőlem nem szabadulsz. - vigyorgott rám, majd ajkait az enyémre nyomta.

Hiába próbáltam ellökni magamtól, túl erősen szorított.
Kezével benyúlt a pólóm alá és elkezdett tapogatni. Másik keze a derekamon pihent.

- Nagyon jó vagy Baby! - mondta majd levette a száját az enyémről.

- Hagyjál már békén!-üvöltöttem, de hasztalanul.

Száját megint szorosan az ajkaimra tapasztotta. Ki tudja mit csinált volna viszont hirtelen egy kéz lendült és leütötte a fiút.

- Mit csinálsz itt? - hallottam meg egy ismerős hangot.

- Apollón! - kiáltottam.
- Köszönöm, hogy segíttettél!

- Mit keresel itt? - kérdezte komoran.

Én pedig elmeséltem neki mindent ami történt. Ő végig szájtátva hallgatta.

-Mocskos félvér! - rúgott bele a fiúba.
- Nekem viszont most mennem kell. Jajj ha ezt Zeusz megtudja! Remélem még találkozunk! Szia! - köszönt.

- Szia! - öleltem meg.

Láttam rajta, hogy váratlanul érte a gesztus, de azért visszaölelt.

Elindultam vissza a tábortűzhöz. Sky-t ott hagytam. Egy cseppet sem érdekelt a sorsa.

Amikor odértem csak annyit éreztem, hogy valaki szorosan a nyakamba ugrik és elterülünk a földön.

- Te buta sodródfa! - hallottam meg felülről Percy hangját.

- Neked is szia Percy! - mondtam nevetve.