𝕊𝕫𝕚𝕘𝕠𝕟𝕪𝕥𝕠𝕝𝕧𝕒𝕛 (ℙ𝕖𝕣𝕔𝕪 𝕁𝕒𝕔𝕜𝕤𝕠𝕟 𝕗𝕗.)

𝕍𝕖𝕤𝕫𝕖𝕜𝕖𝕕𝕖́𝕤

Harley szemszöge:

Álmodtam. Mióta a táborban vagyok ez volt az első álmom. Egy sötét helyen voltam ahol lelkek(?) lebegtek. Hirtelen egy hang szólított meg.

- Harley! Az apád vagyok. Sajnálom, hogy eddig nem léptem veled kapcsolatba, de mostanában ez elég nehéz. Már alig van időd megtalálni Poszeidón szigonyát. És most jól figyelj rám mert nincs sok időm. A Szigony egy olyan barátodnál lesz akire nem is gyanakodnál... és a tőr...az egy Sztűgiai vas és Edzett kristály keveréke. Használd okosan mert olyan dolgokra képes amire a legvadabb álmaidban sem gondolnál...Mondanom kell valami nagyon fontosat...ne bízz...

Hirtelen felriadtam.

Ne már! Pedig olyan izgalmas volt!

Lassan kikeltem az ágyból és elmenetem fürdeni. Jól esett egy kis melegvíz.
Kinyitottam a szekrényemet és kerestem benne valami elviselhető göncöt. Nagy nehezen mikor eldöntöttem, hogy ma felveszek egy egyszerű tábori pólót és egy farmert, megláttam valamit az asztalomon.
Egy citromsárga pulcsi volt.
De nem az én méretem...egy üzenetet találtam mellette.

"Drága Egytelen Hercegnőm!
Ez a pulcsi az enyém (volt). Neked adom, hogy úgy érezd mindig veled vagyok. Remélem jól vagy!
Szeretlek: Apollón"

Milyen aranyos! Gyorsan felkaptam a pulcsit. Férfi parfüm, virág és fény(?) illata volt. Felvettem hozzá a fekete farmeremet és a tornacipőmet. A nyaklánc is felkerült a nyakamba. A tőrömet felcsatoltam a nadrágomra.

Majd elindultam reggelizni. Reméltem, hogy Nico nem kérdez rá honnan van a pulcsim, mert akkor aztán nagy szarban vagyok.

Gyorsan kiiszkoltam a szobámból és elindultam az étkező pavilon felé. Egyszer csak ott termett mellettem Piper.

- Na mondd el melyik fiútól van ez a pulcsi?! - bökött meg vigyorogva.

- S-Senkitől... - mondtam.

- Magadnak vetted..?

- I-igen...

- Engem nem tudsz átverni, ki az? - húzta fel a szemöldökét.

- Na jó...gyere!

Elmentünk a tópartra majd leültünk egy padra

- Minden úgy kezdődött, hogy meglátogatott egy isten mikor a kirándulásra mentem. Aztán segített mikor Sky zaklatott. És most a Nyári Bálon...megcsókolt... - mosolyogtam.

- ISTEEEN?

- Ne ordibálj! - csitítottam.

- Melyik?

- Apollón... - pirultam el.

- Ó! És milyen?

- Aranyos, kedves, tisztelettudó, de azért kissé nagyképű... - nevettem fel.

- Szupi Csajszi! Na jó! Gyere menjünk! - pattant fel.

És indultunk enni. Mert, ahogy mondani szokták:
"A reggeli a nap legfontosabb étkezése!"

Miután végeztem rohantam is az arénába, harcolni tanulni. A tanítóm, természetesen Percy.

- Megjöttem! - estem be az utolsó pillanatban.

- Gyere, és rögtön kezdjük is!

Ezek után a fiú mutatott pár jó trükköt, illetve megtanított védekezni.
Az óra végére már egészen belejöttem.

- Jól van Harley, mára ennyi elég! Menjünk ebédelni.

Így történt, hogy elmentünk ebédelni. Leültem a Hádész-bungalló asztalához, áldoztam az isteneknek(Apának és Apollón-nak).

Hamarosan Nico vágódott le mellém.

- Rossz étvágyat... - lökött meg.

- Köszi! Én is téged! Egyébként mi bajod van? - kérdeztem.

- Semmi...

- Nico!

- Kié ez a pulcsi? - emelte rám sötét tekintetét.

- S-Senkié...

- Kié.Ez.A.Pulcsi?! - tagolta.

- Gyere velem! - ragadtam meg a kezét.

A bungallónkig meg sem álltam.
Bent lehuppantam a kanapéra és megütögettem magam mellett a helyet.

- Nem ülök le. Szóval?

- Hosszú lesz. - néztem rá.

- Akkor inkább mégis leülök. - forgatta a szemét es ő is leült.

Elmeséltem neki is azt, mint amit Pipernek. Végig tátott szájjal nézett rám. Aztán mikor elértem a csókos részhez, feje vörösödni kezdett.
Mire végeztem a történettel teljesen vörös volt.

- Nagyjából ennyi... - fejeztem be.

- Nem találkozhatsz vele többet... - motyogta.

- TESSÉK?!

- NEM TALÁLKOZHATSZ VELE TÖBBET! - ordította.

- Hogy lehetsz ilyen... - könnyekben törtem ki.

- Mi?! Kegyetlen, szívtelen?! Mondd csak ki nyugodtan!

- UTÁLLAK!! - rohantam ki zokogva.

A legközelebbi padig meg sem álltam, majd lerogytam rá.
Megállíthatatlanul zokogtam.

Aztán hirtelen elsötétedett minden...