𝕊𝕫𝕚𝕘𝕠𝕟𝕪𝕥𝕠𝕝𝕧𝕒𝕛 (ℙ𝕖𝕣𝕔𝕪 𝕁𝕒𝕔𝕜𝕤𝕠𝕟 𝕗𝕗.)

𝔼𝕞𝕝𝕖́𝕜𝕖𝕫𝕖𝕥𝕖𝕤 𝕖𝕤𝕥𝕖

Harley szemszöge:

Miután bementünk mindenki eltűnt. Így hát elindultam valami innivalót keresni magamnak. Nem sokkal később megtaláltam a bárpultot.

-Egy kólát! - mondtam.

- Semmi keverék kicsilány? - kérdezte vigyorogva.

- 1. Nem vagyok kicsilány! 2. Ne vigyorogjál mert mindjárt letörölöm a jókedvet arról a kis egoista pofádról! 3. Add már ide az italomat mert szomjan halok! - soroltam fel neki.

- Jól van már! - forgatta a szemét.

Ekkor már nem bírtam és lekevertem neki egy pofont.

- Anyád temetésén forgasd a szemedet te barom! - kaptam fel a kólámat majd ott hagytam.

Engem annyira fel lehet idegesíteni ezzel s szemforgatás dologgal. Igaz én is szoktam...de az más!

Hirtelen valaki nekem ütközött.

- Úristen! Ne haragudj! - segített fel.

- Dehogy haragaszok! - nevettem.

- Lyna vagyok. Lyna Cate! Hermész lánya. - mondta.

- Nem hiszem, hogy te akarsz velem beszélgetni. - hajtottam le a fejem.

- Miért?

- Harley Adams vagyok. Hádész lánya. A "Szigonytolvaj"...

- És akkor mi van? - kérdezte mosolyogva.

- Hát...mindegy! - vigyorogtam zavarodottan.

Alaposan megnézve a lányt, barna haja volt és ugyan ilyen színű barna szeme.
Szájával kajánul vigyorgott. Tiszta Connor és Travis!

- Van kedved valamit inni? - kérdezte.

- Nem köszi! Én oda nem megyek vissza!

- Miért?

- Pofon vágtam a pultost. - kérdően nézett rám.
- Idegesítő volt. És lekicsizett. Illetve forgatta a szemét.

- Én ilyenektől ki készülök. - mondta Lyna.

- Nekem mondod! - nevettem fel.

- Én viszont elmegyek magamnak innivalót szerezni. - mondta.

- Rendben! Majd keress meg! - kiabáltam utána.

Ekkor valaki megragadta a kezemet.
Ismerős.
Oda fordultam...és...SKY!

- Elhívhatom a hölgyet táncolni? - vigyorgott.

- Nem!

- Ugyan! Ne kéresd magad! - kezdett el táncolni.

Pechemre pont ekkor indult el valami lassú szám.

- Tudsz keringőzni? - kérdezte.

- Persze...hogy nem! Minek nézel engem? Úri hölgynek? - hazudtam.
- És most engedj el! - forgattam a szemem.

- Nem!

- De!

- Nem!

- De! - ám hiába ellenkeztem kénytelen voltam ezt a kört vele táncolni.

Nagyon nehezen, de valahogy vége lett.

- Hála istennek! - mondtam.

- Ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem! - ragadta meg a csípőmet és elkezdett kihúzni a tömegből.

- Engedj el! - ordítottam.

Ekkor valaki kikapott a fiú kezéből és elfutott velem.
Ránéztem.
Szőke haj.
Kék szem.
Retina kiégető aura.
Apollón!

Mire észbe kaptam már a Hádész bungalló előtt álltunk.
Idáig is el hallatszott a zene.
Az isten finoman a derekamra tette a kezét és megfogta a kezemet.

Lassú táncba kezdtünk.

- Én...köszönöm... - suttogtam.

- Semmiség volt! - vigyorgott.

- De most komolyan. Egyre többször segítesz rajtam. - motyogtam.

- Szerintem egy ilyen gyönyörű hölgyön még Zeusz is segítene. - súgta a fülembe, én pedig fülig pirultam.

A továbbiakban nem szólalt meg egyikünk sem. Furcsa volt, de élveztem a közelségét.
Várj Harley!
Miket gondolsz!
Hiszen Ő egy isten.
Miért lehetnél belé szerelmes!
Nem,nem,és nem!

Mire észbe kaptam. A zenének vége lett. Kissé csüggedten léptem volna hátra Apollóntól. Ismétlem VOLNA. Viszont a fiú keze még mindig a derekamon pihent.

Felnéztem rá(Kissé magasabb mint én). Nem tudtam mit akar. Hirtelen elvette a kezét és felemelte az államat

- Mi a baj? - kérdezte.

Teljesen váratlanul ért a kérdés. Ennyire látszana még a gyász az arcomon.

- Mi a gond? - ismételte meg.

- Tudod...megha... - nem bírtam tovább mondani.

A könnyek menthetetlenül végigszántották az arcomat. Apollón ekkor közelebb húzott magához. Testünk egymásnak simult. Érzetem szívének gyors verését.

Hirtelen átölelt.
Viszonoztam. Kibontakoztunk az ölelésből.

- Bízol bennem? - kérdezte.

- Hát...igen - makogtam.

- Akkor csukd be a szemed. - suttogta.

Úgy tettem ahogy kérte. Éreztem, hogy gyengéden megfogja a kezemet és a nyaka köré helyezi. Lábujjhegyre kellett emelkednem, hogy elérjem.
Szinte láttam ahogy mosolyog.

Majd hirtelen megéreztem forró ajkait az enyémen. A meglepettségtől tátva maradt a szám, így könnyedén be tudta csúsztatni a nyelvét a számba. Viszonoztam a csókot. Boldogan jöttem rá, hogy ez az első IGAZI csókom.

Levegő hiányában váltunk el. Az istenség arcára kaján vigyor kúszott. Én zavartan mosolyogtam.

- Tessék ezt tedd el. Boldog Születésnapot nagyon utólag is. - nyomott a kezembe egy kis dobozt.

- K...Köszönöm. - öleltem meg.

- Jó éjt Hercegnőm! - nyomott egy puszit a számra majd köddé vált.

- Jó éjt Napocskám... - suttogtam bele a sötétségbe.

Felmentem a szobámba és kibontottam a hosszúkás kis dobozt.
Egy aranyból készült nyaklánc volt benne, amin egy nap függött.

Mosolyogva akasztottam a nyakamba az ékszert, majd elnyomott az álom.