Bájitalkeverők

Magyarázkodási tanácsadó

Fél nyolc volt, mire hazaértünk. Igen, hazaérTÜNK, mert Max-szel egy házban lakunk. Pontosabban ő alattunk lakik.

-Sok szerencsét- néztem rá, mikor hozzájuk értünk.
-Kösz- nézett az ajtójukra.- Szükségem lesz rá.

Miután becsukódott mögötte az ajtó, csak egy éles sikolyt hallottam. Nem lepődtem meg Max anyukájának reakcióján. Na de az enyém mit fog szólni?

-Szia, anya!- kiáltottam be a lakásba.
-Lola, mi történt?- sietett ki anya a konyhából, és miután jól megölelgetett és megpuszilgatott, bsle is kezdtem:

-Szóval, az volt, hogy a focipályán kosaraztunk, és amikor ugrottam, valaki nekem jött, és ráestem a karomra.
-És a telefonoddal mi történt?

A farzsebemre sandítottam, amiben még mindig benne volt az elázott telefon.

-Elhagytam- jelentettem ki kurtán.
-Édes Istenem- fogta a fejét anya.
-Aludhatok?- néztem rá kiskutyaszemekkel. - Nagyon elfáradtam a karom miatt...
-Persze, persze, menj csak- anya a nappaliba sietett.- Nem kérsz valamit enni?
-Ööö...- igazság szerint éhenhalni lett volna kedvem, így öt perc múlva már a harmadik melegszendvicsemet zabáltam a szobámban.

Miután a negyediket is betömtem, érezni kezdtem valamit. Valami nagyon büdöset. Megszagoltam az ép karomat. Ijjj. Enyhén szólva bűzlöttem.

A zuhany alatt állva agyalni kezdtem. Mi lesz, ha Max is elkezd megfertőzni másokat? Ezt amúgy kizártnak tartottam, és zuhanyzás után gyors ágyba bújtam. Már nagyon el akartam aludni, de csak forgolódtam. Fél tíz felé járhatott az idő, mikor végre sikerült elaludnom.

Másnap reggel szokásosan fél nyolckor keltem. Anya ilyenkor már nincs itthon, apa végképp nincs, tehát egyedül összekészülődtem és 8:55-kor sikeresen kiléptem az ajtón. Apropó. Mondtam már, hogy leszarom a késéseimet? Max már rég a suliban dekkolt, ma nem rohant be mellettem.

Az első órát jó szokásomhoz híven végigaludtam, utána pedig lesprinteltem a büfébe, és én voltam az első! Ez a nap is eljött. Vettem magamnak egy rántotthúsos szendvicset, és felcammogtam a terembe. Azaz csak cammogtam volna, ha nem botlok bele Marcoba.

-Majd gyere ki az udvarra kövi óra után. Finn ki akarja varrni a gipszünket.

Felnevettem, és a szendvicsemmel együtt beültem a padomba. Második óra osztályfőnöki volt, és készültem jópár indokkal miért lógtam el konkrétan a tegnapi napot.

-Rendben van, kezdeném- jött be az ajtón az osztályfőnök.- Lola. Megmagyaráznád a tegnapi hiányzásodat? És hogy miért van gipsz a karodon?
-Szarul voltam- vontam vállat.- Ezért haza akartam menni.
-Tanítás közben? Csak úgy?- szegény tanárnő. Teljesen kiakadt.
-Aha- bólintottam.- Aztán hazafelemenet elesetem. Rá a karomra.
-Érdekes. Pedig a táskád ittmaradt.

Bakker.

-Gondoltam, majd visszajövök érte, ha jobban leszek. Csakhát a karom...- megkocogtattam a gipszet. A tanárnő csak felsóhajtott, és továbbment a következő tudnivalókra.

Szünetben az udvarra siettem. Az egyik faasztalnál a három fiú ült, Finn-nél egy rendesen megpakolt tolltartó volt. Leültem vele szembe, és az asztal közepére fektettem a begipszelt kezem.

-Na, kezdjél neki, mert még a házit is le kell másolnom valakiről- mondtam. Finn egy szirmait hullató rózsát álmodott meg a gipszemre, úgyhogy gyorsan neki is kezdett.
-És?- fordultam Max-hez, akinek még mindig elég durván nézett ki az arca.- Azóta nem volt képszakadásod?
-Nem- rázta a fejét.- De tegnap este gondolom hallottad anyám reakcióját.
-Ó, hát hogyne!- nevettem fel.- Én se repesnék az örömtől, ha a fiam ilyen állapotban állítana haza.

Finn az én gipszemmel tíz perc alatt végzett (baromi jó lett a rózsa) és Marco-ét kezdte el rajzolni. Az ő gipszén tíz perccel később egy Vasember villogott. Azta. Nem semmi a gyerek.

A fiúkkal aznap már nem beszéltem, és miután olyan négy körül hazaértem, átvedlettem pizsibe és elkezdtem tévézni. Klasszikus. De jól elvoltam. Megnéztem kábé két és fél filmet, de anya meg apa sehol. Vacsizni már nem volt kedvem, lusta voltam kaját csinálni, úgyhogy csak forgolódtam az ágyamban, és mivel telefonom sem volt, a szokásos esti kockulás helyett csal bámultam a plafont. Ezt olyan megnyugtatónak találta a testem, hogy cirka fél óra alatt elaludtam.

Hajnalban riadtam fel. A mentő szirénájára.