Bájitalkeverők

Finn kiselőadása

- Az üvegben egy nagyon ritka, de hatásos bájital van - kezdett bele Finn. - A neve nonmemini, ami latinul annyit tesz: nem emlékszem. Ebből a bájitalból egy csepp is elég lenne, hogy elfelejtsünk valamit, de ebben az üvegben jelentősen túl van adagolva, amitől az ember képes úgymond "beállni", és addig megy előre, amíg valami nagy tömegű vagy nagy sebességű tárgy ennek a folyamatnak a megszakítására nem kényszeríti. A kérdés csak az: hogy kerül valakihez ez a bájital? ; a másik kérdés pedig: mi kényszerít egy fertőzöttet arra, hogy másodszor is emlékezetkiesése legyen? A válasz - vett elő egy pipettát a táskájából. Komolyan, mikroszkópot nem hozott magával? - ebben az egy cseppben van. Max, kéne a mikroszkópod. - ezek szerint nem hozott.
- Tehát - folytatta immár a mikroszkóp fölé hajolva - L, gyere.

Odahajoltam a szerkezet fölé, és a látvány egészen meglepett. A cseppben egy kisebb kék folt volt, és nagyon lassan terjedt.

- Tehát ez a kis kék folt egyre terjed, és akkor sem áll le, ha már az ember megitta. Sőt, akkor még gyorsabb is a folyamat. És hogyha a kék folt teljesen elterjed, az alany beáll, és újra kezdődik az egész elölről. Viszont amennyi kék folyadék ebben van, az csak fél adag. A másik fél pedig az irányítónál van. Ő tudja, hol tart a lánc, és amikor új fertőzöttre vágyik, megissza a löttyöt, és tudatosan iránytja, akinél a másik fél van. Az emberekhez fertőzés közben kerül egy üvegcse, tele ezzel a folyadékkal. Esetleg - nézett rám - átkutathatjuk a táskádat? - bólintottam és odaadtam neki a sulitáskámat. Egy üvegcsét talált benne, amire nem is emlékeztem, mikor került bele. Volt benne a kék izéből, a többit nyilván a konyhában hagytam még hajnalban.

- Igazából ennyi. A sebhely meg akkor keletkezik, amikor leütik, elütik, vagy a mozgás megszakítására kényszerítik az alanyt, és a kék folyadék ilyen alakban, a hátán keresztül távozik a testéből.

Pár másodpercig néma csönd volt, aztán Marco szólalt meg:

- Haver, ezt honnan tudtad? - kérdezte elképedve.
- Kutattam egy kicsit, de egyébként következtetés, és kémia. Viszont ha jól tudom, a lánc megszakadt, úgyhogy még mielőtt új alanyt talál, meg kell találnunk az irányítót. Bármi ötlet, hol lehet?

A fejünket ráztuk, fogalmunk sem volt.

- Egy napot adjatok, és kiderítem - jelentette ki Finn. - Marco, te is kellesz.
- Én?! - pislogott Marco.
- Kell egy jó megfigyelő. Na, gyere. Köszönjük a vendéglátást.

Max kiengedte őket, és én is összepakoltam a holmimat.

- Szerintem én is megyek. Pihennem kell még.

Hazaérve senkit nem találtam otthon. Házim nem volt, aludni viszont mindennél jobban szerettem volna, úgyhogy abban a tudatban dőltem le az ágyamra, hogy a szobámban kamera van, szóval ha baj van, azt Max vagy Finn úgyis látja. Hogy mekkorát tévedtem, arra csak akkor jöttem rá, mikor három óra alvás után felkeltem, és viccből beleintegettem a szobámban lévő kamerába, aztán mutattam, hogy aki figyeli, hívjon fel.
A telefonom megcsörrent. De nem Max és nem Finn neve villogott rajta. Hanem egy ismeretlen szám.

- Halló? - vettem fel remegő kézzel.
- Te vagy a következő - hallottam egy fiú hangját. - A ház előtt várlak - aztán a háttérből mintha Max kétségbeesett hangját hallottam volna.

Lecsaptam a telefont, és kirohantam a ház elé. Egy fehér kocsit pillantottam meg, aztán a kocsiban Max-et, aki mintha aludt volna...
Majd elém került az, akinek már láttam az arcát, és egy életre megjegyeztem. Fekete szemével gonoszan vigyorgott az arcomba Ryan Palmer.
Lefagytam.

- Az utolsó láncszem - mondta, aztán kék lével téli üvegcsét emelt a szájához, és felhajtotta.

Tudtam, hogy nem szabadna hagynom, hogy megigya, de annyira le voltam sokkolva, hogy nem tehettem mást.

Dühödten a szemébe néztem, de még mielőtt megpofozhattam volna, elsötétült előttem minden.

Rohadt képszakadás.