Üzeneteken át - 𝐁𝐍𝐇𝐀

II.

A nappali felé igyekezve Izuku próbált minél kisebb feltűnéssel haladni, főleg Iida környékén, így nem is kapcsolt sehol villanyt, de ahogy észrevette, a többiek se, mert egyszer se látott fényt az épületben.
Ennek persze megvolt a hátul ütője is... Mint hogy nekiment egy nagy, erős mellkasnak és a keze is valahogy olyan helyre tévedt, ahova igazán nem kellett volna...
Ilyedten elhúzódott az osztálytársától, akinek a sötétben nem látta az arcát. Hála istennek ő se az övét, mert nagyon vörös lehetett, noha csak a combján simított végig az illetőnek.
- B-bocsánat, nem direkt volt! - hajolt meg idegesen, de ezzel sikerült lefejelnie a másik mellkasát. Halk morgás volt a válasz, ami egyértelmű volt, kitől származott.
- Ne fogdoss Deku, mert én is megfogdoslak és azt megemlegeted! - morrant rá, de meglepően halkan, tekintettel az időpontra.
- B-bocsi, Kacchan - nyelt egyet.
Némán folytatták az útjukat egymás mellett, a nappaliban pedig a lehető legtávolabb foglaltak helyet. Illetve így tettek volna, ha hirtelen nem akart volna mindenki mélyebb kapcsolatokat kialakítani, hogy úgy fogalmazzak.
- Ocha-chan! - vigyorgott Ashido és magához ölelte a lányt, aki vidáman viszonozta azt. Ennyi elég is volt, hogy kimondottan kettesben akarják töltelni az időt.
Momo és Shoto ennél jóval visszafogottabb volt, udvariasan, zavartan beszélgettek egymással, de végül leültek az egyik kanapéra és halkan sutyorogni kezdtek.
Deku idegesen elkapta a tekintetét, mikor meglátta, hogy Mina keze Uraraka combján pihen. Ezt nem kellett volna látnia, főleg nem sötétben... De óhatatlanul az eszébe juttatta, ahogy egy pillanatra nekisimult Bakugonak.
- Mire vársz? - motyogta ellenségesen a tüskés hajú. - Ülj le. - Deku azonnal leült, közvetlenül mellette foglalt helyet Kacchan, aki aztán álmosan ráhajtotta a fejét a zöld fürtjeire. Midoriya idegesen kapkodni kezdte a pillantását, de nem lökte el magától.
- E-e-ez... - nyekegte.
- Kényelmes - fejezte be a mondtatát Bakugo elnyomva egy ásítást. - Mesélj valamit.
- Hm?
- Azt mondtam mesélj valamit, Deku! - csattant fel, mire a többiek feléjük pillantottak. Uraraka arcán egy fülig érő mosoly jelent meg és felemelte a hüvelykujját, Ashido pedig ravaszul kacsintott egyet. Szerencse, hogy Katsuki lehunyta a szemeit, mert különben megölte volna őket.
Todorokiék nem reagáltak semmit, de halványan elmosolyodtak, mikor meglátták milyen vörös Midoriya arca.
- H-hát, nem igazán történt velem mostanában semmi. U-Uraraka-sannak segítettem Ashido-sannal, de erről te is biztos hallottál már - motyogta idegesen.
- Ezt azt, de Mina nem nagyon mondott semmit. Ahhoz képest, hogy mennyire beleavatkozik mások dolgába, a saját magánéletét nagyon védi - horkantott fel Kacchan és kicsit mocorogni kezdett, Deku pedig felnevetett.
- Igazad van, azt hiszem. Nem annyira ismerem Ashido-sant.
- Naná. Ő az én "squadom" tagja - morogta.
- H-ha nem akarsz benne lenni abban a beszélgetésben, m-miért nem léptél ki? - dadogta. Nem bírta abbahagyni, de már nem a félelem miatt. Rettentően ideges volt.
- Nem mondtam, hogy nem akarok, de attól még nem vagyok a csapatod tagja.
- Pedig lehetnél az - jegyezte meg halkan Deku.
- Mi?
- O-oh, ki mondtam? - nevetett halkan. - Sajnálom... Csak gondoltam, lehetnénk akár barátok is. Egész jól kijövünk, amikor nem kiabálsz velem, nem?
- Akarod, hogy kiabáljak? - húzódott el Kacchan, hogy felvont szemöldökkel a fiú szemeibe tudjon nézni. Milyen közel volt hozzá...
- Nem!- rázta meg a fejét zavartan. - É-én komolyan nem akarok veled rosszban lenni! - Kacchan mintha kicsit elmosolyodott volna.
- Végül is, megpróbálhatjuk - bólintott komoly arckifejezéssel, majd hirtelen lehajolt és Deku nyakába temette az arcát.
-K-k-kacchan? - suttogta idegesen. - Mit csinálsz?
- Pihenek - közölte, mintha mi sem lenne természetesebb. Közelebb húzta kicsit magához Midoriyát és szinte már őt ölelelve "pihent" ott, ahogy ő fogalmazott. - Na, mesélj!
- Sz-szóval A-Ashido-san egyik nap v-váratlanul l-letámadta Uraraka-sant és megcsókolta, aztán Uraraka-san sz-szobájában kötöttek ki.... Utána eléggé ö-összevesztek, m-mert Uraraka-san a-azt hitte Ashido-san kihasználta... de aztán tudod, k-kiállt az osztály elé és elmondta mindenkinek, h-hogy szerelmes belé... - dadogta paradicsomvörös arccal.
- Hm - mormogta Bakugo, ahogy beszívta a másik illatát. - Mondd, te félsz tőlem?
- M-m-miért? - remegett meg Izuku idegesen. Kacchan felemelte a fejét, hogy a szemébe nézhessen, de még mindig nem engedte el, így alig választotta el őket néhány centi.
- Remegsz... és dadogsz. Ezt akkor csinálod, amikor félsz tőlem, nem? - kérdezte azon az elképesztően mély, mormogó hangján, amitől Deku még vörösebb lett és nyelnie kellett egyet, mielőtt megszólalt.
- K-késő van, Kacchan, én most megyek! - pattant fel, lefejtette magáról a hátán pihenő kezét, majd felrobogott a lépcsőn.