Üzeneteken át - 𝐁𝐍𝐇𝐀

XVI. - Vége

Midoriya szobájába belépve még mindig megdöbbentően sok All Mightos cuccal találta szembe magát.
"Öhm, okéé" gondolta magában Kacchan és behajtotta maga mögött az ajtót. A szennyeskosarába dobta  a pólót, majd a szekrényéhez lépett. Egy piros és egy zöld póló között vacilált. Midoriya szinte sose hordott pirosat, ennek a színe viszont épp olyan volt, mint Bakugo szeméé. A másik illett a másik zöld íriszeihez.
Annál maradt, hogy látni akarta vörösben, így a zöldet visszarakta, elővett még hozzá egy fekete melegítőt, és egy sötétkék alsót. Bakugo kicsit vörös arccal tolta be a fehérneműs fiókot, hogy aztán a törülközőt még felmarkolva kisiessen a szobából - persze kulcsra zárni nem felejtette el.
A zuhanyzóba leérve a víz több helyen is csobogott, de a homályos üvegen keresztül is könnyedén felismerte Izuku alacsony, de erős testalkatát. Halkan kopogtatott egyet az ajtón, azzán résnyire nyitotta, hogy benyújtsa a ruhákat. Deku elzárta a vizet és a lehető leggyorsabban kitépte a kezéből a dolgokat és bezárta az ajtót. Bakugo tudta, hogy őt nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni azzal hogy megköszöni, így inkább a lehető leggyorsabban elhagyta a helyszínt.
A konyhából elhozta az üvegét, de végül leült a lécsőre, nem ment fel. A zuhanyzóból Sero, később Iida is kijött, de ő nem foglalkozott velük. Hamarosan Izuku is felbukkant, a vizes tincseit törölgetve, kezében a cipőjével.
Nem tűnt döbbentnek, mikor találkozott a pillantásuk, csak biccentett egyet és ment is tovább. Később azonban, mikor Katsuki nem akart mozdulni, megállt és hátranézett rá.
- Mi az? Nem gondolod, hogy lenne mit megbeszélnünk? - Erre nem kapott választ, de a tüskés hajú felállt és néhány lépcsőfokkal lemaradva követte.
A kulcs még nála volt, így kissé furcsa módon ő nyitotta ki Midoriyának a saját szobája ajtaját. Hangtalanul tette be maga után és elfordította a zárat.
- Akkor? - sóhajtotta unottan Bakugo. - Mit akarsz? - Izuku álmos arccal leült az ágyára, de mikor kezével megtámasztotta a fejét és idegesen felnézett rá, már nyoma se volt rajta a fáradtságnak.
- Én... tudom, hogy nem egészen úgy viselkedtem veled, ahogy kellett volna - kezdte halkan. Katsuki egyetértően mormogott valamit. - Nem igazán voltam önmagam, aki azokat tette, mintha egy idegen lett volna... bár ez nem mentség. Én csak...  - sóhajtotta. Idegesen beletúrt a hajába és a földet bámulta rendületlenül. - A közeledben megbolondulok, Kacchan! Nem érzem úgy, hogy ez rossz dolog lenne... nem érzem úgy hogy ez egy fikarcnyit is rendellenes lenne...
- Nem is az - felelte morcosan Bakugo. - Nem tudom hogy juthatott ez egyáltalán az eszedbe. - Erre meglepetten felpillantott rá. Szemeiben remény csillant.
- Bakugo... szeretnék... szeretnék jóban lenni veled, de... Nem megy ha közben nem érinthetlek meg. Nem megy úgy hogy csak barátok vagyunk - mondta elgyötörten. Katsuki felvonta a szemöldökét és közelebb lépett hozzá.
- Annyira sajnálom, Kacchan, borzalmasan viselkedtem, de én... é-én sz-sze-szeretlek téged - dadogta lángvörösen.
- Ó fogd már be! - emelte fel az állát Bakugo és elhallgattatta egy csókkal. Lassan eldőltek az ágyon és Izuku könnyeitől nedves arccal mosolyogtak a saját esetlenségükön.
- Én is szeretlek, te kocka - vigyorgott rá Bakugo. - De hol van a vad, bármire kész éned ilyenkor? Idegesítő, de valahogy beindító is ahogy olyan magabiztossá válsz hirtelen - suttogta vidáman a másik fiú nyakába, aki ettől megborzongott.
- Akkor talán ideje lenne helyet cserélnünk - suttogta a fülébe vidáman Izuku, és fordított a helyzetükön, hirtelen lovaglóülésben helyezkedett el Katsukin - Még ilyen fáradtan is bármire képes vagyok - vigyorgott, de ezúttal nem ijesztette el Kacchant. Sőt.

Végee! Kicsit furcsa, retardált "könyv" lett ebből, de remélem élveztétek. Én a megírását mindenképpen, de itt volt az ideje, hogy lezárjam. Ha nem ég le a bőr az arcomról zavaromban, tervezek még egy utolsó részt, de ha nem jön, az azt jelenti, hogy túlontúl felnőttesbe csapott át a dolog. :'D