Üzeneteken át - 𝐁𝐍𝐇𝐀

XV.

Egy héttel később, egy pénteki napon, mikor már szinte minden visszaállt a normális kerékvágásba - bár a légkörben még mindig érezhető volt enyhe zavar -, Midoriya a kollégium előtt gyakorolt. Már legalább két órája kint volt, hisz mikor négyórakkor Ochako lement a nappaliba, ő már ott volt, bár már akkor kimelegedett.
Hat óra körül már pólóját félredobva kiáltozott magának és ugrált, ütött, rúgott a levegőbe. Lassan besötétedett és az idő is lehűlt, de ő még mindig kint tombolt. Iida meg is jegyezte Kaminarinak, hogy milyen helytelen ennyire túlhajtania magát, de nem ment ki hozzá hogy berángassa, ehelyett csinált magának egy nagy adag kávét és beült a szobájába tanulni.
Hét körül a legtöbben a szobájukba szállingóztak, bár néhányan a párjukéba vitték a párnájukat aznap estére, mint Ochako, valamint Jirou és Momo is így tett.
Nyolckor már senki se volt a nappaliban, mindenki kettesben töltötte valakivel az estét vagy egyedül.
Bakugo ekkortájt döntött úgy, hogy lemegy feltölteni a kulacsát. Négy óta, mikor is elengedték őket az iskolából, nem járt lent, de hallotta még, ahogy Deku odavetette Ochának, hogy "Én még gyakorlok egy kicsit, szóval kihagyom!" Ha jól sejtette, ezt egy meghívásra válaszolta, hogy kicsit töltsenek együtt időt. Bakugo ezt nem igazán értette. Uraraka és ő amúgyis állandóan egymás nyakán lógtak, minek még ilyenkor is?
A tüskés hajú a sötétben támolyogva ment el a csapig, ahol aztán dugig töltötte az üvegét. Eközben keltették fel a figyelmét az ablakon át jól látható zöld villanások. Bakugo fújtatva nagy lendülettel fordult arra.
"Az az idióta ugye nem..." - morogta magában, majd levágta a kezében tartott kulacsot a pultra, hogy szabad kezekkel kironthasson az ajtón. Midoriya egy újabb ugrás közben kapta felé rémülten a fejét, így sikeresen fenékre esett.
- K-k-kacchan?! - rezzent össsze. - Te meg...
- Ezt én is kérdezhetném, te retardált fos! - dörrent rá Bakugo. - Basszad szét magad, négy óta kint gyakorolsz, nem igaz? Meg akarsz dögleni?!
- E-ez nem azért... - motyogta a zöld hajú, miközben zavartan feltápászkodott és leporolta magát. - É-én csak...
- Leszarom. Most szépen bejössz, lezuhanyzol és felveszel egy kibaszott pólót - pillantott Izuku izzadtságtól csillogó, izmos felsőtestére, mire a másik elvigyorodott.
- Miért is? Nekem úgy tűnik, neked így jobban tetszem - felelte vidámsággal a hangjában, de szemei már szinte lecsukódtak. Katsuki idegesen felkapta a fehér pólót a földről és megragadta Midoriya hegekkel tarkított kézfejét.
- Gyere. Most - parancsolt rá ellentmondást nem tűrően, gyilkos pillantással, amivel végül rávette a fiút, hogy elmenjen a zuhanyzóig.
- Add a kulcsod. Felmegyek neked ruháért. Mindjárt helyben elalszol, amilyen faszkalap voltál - sóhajtotta unottan. Deku zavartan pislogott rá.
- A... kulcsom?
- Igen, a kulcsod! - felelte Bakugo elvesztve a türelmét. - Csak add már ide! - Erre a göndör hajú előkotorta a zsebéből és a kezébe nyomta, elpirult arccal.
- Szeretem, mikor ilyen vagy... - motyogta, mire Katsuki értetlenül visszanézett rá.
- He? Milyen?
- Olyan... gondoskodó - mosolyodott el halványan a padlót fürkészve.
- Ch. Ez csak egyszeri alkalom, te barom - kapta el a tekintetét morcosan Bakugo, majd kiviharzott a fürdőből, kezében a fehér pólóval.

Bakugo milyen kis cute. 🥰