Üzeneteken át - 𝐁𝐍𝐇𝐀

XIII.

Hétfő reggel a tanterem vidám nyüzsgését fagyos hangulat váltotta fel, aminek nem más volt az oka, mint a vasárnapi dühöngés Izukuék részéről. Todoroki és Iida ugyan üdvözölte Midoriyát, a többiek csak meresztették a szemüket - már mind hallottak arról, hogy minden értelmet nélkülöző módon ő volt a dominánsabb fél.
Ochako integetett neki, de nem ment oda hozzá, mert Minával, Jirouval, Denkivel és Tsuyuval beszélgetett, a fiúk pedig csak biccentettek vagy tudomást se vettek róla. Bakugo még nem volt a helyén.
Izuku idegesen lepakolt a helyére és elkezdte kirakni a padra a dolgait. Ekkor vágódott be a terembe Katsuki.
- DEKUU! - üvöltötte, mikor meglátta, de pár lépésnyire megállt tőle, mintha tartana kicsit attól, hogy mi lenne a végkifejlet., ha összekoccannának.
- K-kacchan - nevetett fel idegesen a zöld hajú. -J-jó reggelt...
- Ne jó reggelezz nekem! Faszom! - dühöngött. - A hülye picsák mindent láttak! Kinyírom mindet! - üvöltötte. És vérben forgó szemeket meresztett Ochakoékra. - Kurvára nem hagyom, hogy legyőzz engem, értve vagyok, Deku?! Ki kellett volna ugranod az ablakon, amikor még lehetőséged volt rá - morogta és megragadta Midoriya pólóját. Ő idegességében remegve próbált ellenkezni.
-K-kacchan, s-s-sajnálom, k-komolyan!  - hadonászott a kezeivel. Bakugo morcosan megrántotta a pólója anyagánál fogva.
- Kibaszottul nem számít!
Ekkor azonban Izuku felvonta a szemöldökét, testén végigfutottak a jól ismert zöld villanások, mire Katsuki eleresztette és hátrált pár lépést. Midoriya mosolyogva nézett rá, szinte már nevetett.
- Mi az, Kacchan? Félsz, hogy miket tehetek veled? Meg se tudsz moccanni, ha lefoglak, ugye? Meg akarod tudni, mennyire győzni akarok? - billentette vidáman oldalra a fejét és Bakugo felé nyúlt, de ő pánikot tükröző arccal hátrébb ugrott. Szó nélkül kirobbant a teremből és ott hagyta őket.
Izuku körül eltűnt a képességének fénye, az ajkai megremegtek.
- É-é-én... mit csináltam? - motyogta elborzadva és a tenyerébe temette az arcát. Körülötte mindenki lefagyva meredt rá.
- T-te... Mozgásképtelenné tudod tenni Bakugot ilyen könnyedén? - kérdezte halkan, még mindig sokkos állapotban Kaminari. Erre mindenki zúgolódni kezdett.
- Bakugo elfutott előle...
- Látszólag tart tőle, nem? Ennyivel erősebb.
- Nem erről van szó! - csattant fel Izuku, amit hallva ismét elcsendesedett az osztály. - É-én... Nem bántottam vagy ilyesmi! Nem tudom miért viselkedek így vele, csak... - Elvörösödött az arca. - A közelében nem tudom visszafogni magam... - Miután ezt elmotyogta, ő is sietősen elhagyta a termet.

Megérkeztem! Ezt a részt kész szenvedés volt megírni, bocsi, hogy eddig tartott :"( A kövit igyekszem hamarabb hozni <3