Üzeneteken át - 𝐁𝐍𝐇𝐀

V.

A sötétség már kezdett felszállni a szeptemberi hajnalban, mikor Izuku halkan bekopogott Katsuki ajtaján.
A fiú kócosan, kicsit álmos szemekkel nyitott ajtót, egy szürke rövidnadrágban és egy fehér trikóban. Deku zavartan magához szorította a párnáját és a takaróját, mikor találkozott a pillantásuk.
- K-kacchan! Uraraka?
- Az a kibaszott Ocha visszamondta - csikorgatta a fogait.
- Oh... - mosolygott zavartan a szeplős fiú. - Miért?
-  Gyere be - biccentett Bakugo figyelmen hagyva a kérdésér és odébb állt, így Midoriya besietett, majd lerakta a dolgait a kiterített futonra. Kacchan idegesen levágta magát az ágyára, ami hangosan recsegve ellenkezett, majd egy pillanatra döbbenten összenéztek, mert azt hitték felmondja a szolgálatot.
- Huh, ez közel volt - nyugodott meg Deku, mikor végül mégse történt baj.
- Jah -felelte Kacchan. Egy kis ideig csendben maradtak, de a vörös szemű ismét ránézett, mert mondani akart valamit. - Ochakoék valamiért nagyon össze akarnak minket hozni -jelentette ki.
- Ó, hát b-biztos látták, hogy nem igazán jövünk ki, és azt akarták, hogy barátok legyünk! - bólogatott, de a hangja megremegett. Még ő maga se hitte el azt az ostobaságot.
Kacchan összeszorított szájjal nézett rá, de végül csak bólintott és befeküdt az ágyába.
- Akkor jó éjt - mondta, aztán átfordult a másik oldalára. Na, ekkor döntött úgy az ágya, hogy mégsem tetszik neki, hogy Katsuki mondig úgy dobálja magát rajta, és hangos reccsenéssel beszakadt, amit a fiú is véleményezett:
- A picsába! Faszom! - dühöngött. - Kibaszottul nem aludtam semmit, ez a szar meg most kell megdögöljön! - háborgott, de meglepő módon egész csendesen, tekintettel a közelében alvókra.
- K-kacchan, visszamegyek a szobámba, akkor neked itt van a futon - ajánlotta fel Midoriya, mire meglepetésére egy gyilkos pillantást kapott ajándékul.
- Nem foglak visszaküldeni miután idehívtalak. Te se aludtál semmit, nem? Ha a négyszemű felver téged, megölöm - morogta miközben lemászott a tönktement bútorról. - Csússz odébb.
-M-m-mi?! - vörösödött el Deku és elkerekedtek a szemei. Bakugo gúnyosan elvigyorodott.
- Mi van? Mégis lenne alapja annak, hogy azt akarják a többiek, hogy basszalak meg? - vonta fel a szemödlökét.
- MI VAN?! - ült fel Izuku és megragadta Bakugo vállát. Pirosan, lihegve tartotta, mondjuk felesleges volt, amúgy se akart egyhamar megmozdulni.
- Hallottad - felelte unottan Kacchan.
- Mi ez a megfogalmazás? Ha valaki, akkor inkább te vagy az, aki okot ad nekik a hülyeségeikre! Deku's, mi? Még csak át se állítod, hogy Uraraka-san ne miattunk sikongasson Ashido-sannal!
- Veled ellentétben és kurvára leszarom, hogy ki mit gondol rólam! Most pedig kibaszottul csússz arrébb, vagy nem tudom mit csinálok veled! - Izuku morogva elengedte a másik vállát és odébb gurult, épp háttal Bakugonak.
- Jóéjt - motyogta morcosan. Miket mondd Bakugo? Ha együtt lennének, akkor se lenne biztos, hogy ő lenne felül, akármennyire egoista is. Á, miért gondolkozik egyáltalán ilyeneken?!
- Éjt', Mido - hallotta meg a háta mögül, így elpirult.
Egy darabig várt, de végül engedett a kísértésnek és megfordult, hogy lássa Bakugo alvó arcát. Ehelyett a teljesen éber vörös szempárral találta szembe magát, amitől összerezzent.
- Mi az? Aludj már, délutánra se fogunk a  végén felkelni - sóhajtotta Kacchan, Midoriya viszont elmosolyodott.
- Úgyis szombat van...
- Jah, de... - kezdte volna, de Deku a másik szája elé tette a mutatóujját, amitől egyből elcsendesült.
- Arra gondoltam, ha már újra barátok vagyunk, és már nem szeretnél Dekunak hívni, nevezhetnél a keresztnevemen.
- He?
- T-tudood - motyogta a teljesen értetlen fiúnak. - I-zu-ku. Ha gondolod, hívhatsz így. Izukunak vagy valami.
- Te már alapból a keresztnevemen hívsz, nem? - mormogta Bakugo. - Lehet meg kéne próbálnod a Katsukit.
- K-k-kat...  - kezdte teljesen remegve. - Kats... Katsu...ki - nyögte ki végül, teljesen vörösen. - Áh, ez annyira bizalmaskodó!
-Te mondtad, hogy barátok vagyunk - vonta meg Katsuki a vállát. -Leszarom hogy hívsz.
- Ne sértődj meg! - nevette el magát Izuku és észre sem vette, ahogy közelebb csúszott hozzá. Már összeértek a lábaik és Bakugo lehellete csiklandozta az arcát. Kacchan is közelebb húzódott volna, amíg nem vette észre?
- Rég beszélgettünk ilyen fesztelenül - jegyezte meg boldogan Midoriya. - Na, jóéjt, Kacch... Ka-katsuki - pirult el, majd lehunyta a szemét.
Bakugo halk szuszogását hallgatva elnyomta az álom.

Jujj, mik vannak itt!
Belegondolva soha nem írtam olyan sztorit, amiben ennyi káromkodás lett volna ráadásul ilyen durvák... de hát Kacchan ezt megköveteli. 🤣 🤷‍♀️
Remélem élveztétek ❤