Üzeneteken át - 𝐁𝐍𝐇𝐀

IX.

- Ne már, srácok! - sóhajtotta lemondóan Mina az egymástól egyméterre ülő párosnak. Összehívták a jól összekovácsolódott csapatukat, de eléggé feszülté tette a hangulatot, hogy Bakugo és Midoriya egy kanapé két különböző szélére ült, a lehető legmesszebb egymástól. Rá se néztek a másikra.
- Értem én, hogy most vagytok a hisztis időszakban, de ennyire azért ne!
- Hisztis? - mosolygott Kaminari. - Szerintem Midoriya annyira zavarban van, hogy meg se bír szólalni! - nevetett. - Mint régen Uraraka-san mellett!
- Ez nem igaz! - csattant fel Izuku. - Nem lehetne csak... Csak békén hagyni? Nem tudom mi ez a mániákus "hozzunk mindenkit össze egy vele azonos neművel" dolog, de attól, hogy Uraraka-san és Mina-san leszbikus, nekünk nem kell egyből egymás karjaiba borulnunk! - dühöngött. Előző nap volt a zuhanyzós és alvós incidens és még mindig nem egészen heverte ki, de az állandó baszogatástól már felment az agyvize. Igen, eltanult pár káromkodást Katsukitól, és akkor mi van?
- Oh, egyébként, Jirou-san, Kaminari-san, örülök a boldogságotoknak - jegyezte meg egy sokkal kedvesebb hangszínben, mire a két említett elpirult. - És nektek is, Todoroki-san, Yaoyorozu-san. - Momo elvörösödve lehajtotta a fejét, Shoto viszont csak halványan elmosolyodott.
- Igaz, haver, mi is van azzal a csajjal, akit említettél? - vigyorgott ra Sero Kirishimára, aki büszkén elmosolyodott. Végre témaváltás!
- Oh, Erika-san! Ő abban a fura osztályban van... akik a segédeszközöket gyártják, tudjátok - magyarázta, mire a többiek bólogattak. -Egy ideje randizunk és meg akarom kérni, hogy legyen a barátnőm.
- Wow, tesó! - ugrott rá egyszerre Sero és Kaminari is, hogy vele örüljön. - Az a csaj nem semmi! - tette hozzá Denki, Sero pedig egyetértően bólogatott.
Ebből hamarosan baromkodás lett, a lányok pedig Todorokival kezdtek együtt beszélgetni jóval visszafogottabb stílusban, így Bakugo és Midoriya teljesen ki lett zárva.
Deku idegesen a hajába túrt és felnevetett.
- Miért érzem úgy, hogy direkt csinálják?
- Mit? - pillantott rá Bakugo és észrevétlenül kicsit közelebb húzódott hozzá. A göndör hajú sóhajtva hátradőlt.
- Kizárnak minket, hogy beszélgessünk.
- Tökmindegy. Akkor beszélgessünk. Leszarom mit gondolnak - motyogta és ismét közelebb ment egy kicsit. Lassan araszolt a fiú felé, míg végül úgy egy tenyérnyi távolság maradt közöttük. Ezt már Izuku is észrevette és enyhén piros arccal felnézett Kacchanra. Mivel még le is csúszott kicsit a helyéről, még magasabbnak tűnt a másik, mint egyébként. Egyenesen az igéző szemeibe meredt.
- H-hogy kerültél ide?
- Gondoltam így jobb beszélgetni, mint a távolból üvöltözni egymásnak - vonta meg a vállát és ő is hátradőlt a kanapén. Vidáman csillogó szemekkel nézett rá Midoriyára.
- Mostanában tényleg nagyon boldog vagyok.
- He? Miért? - mosolygott zavartan Deku.
- Barátok lettünk és... rájöttem, hogy borzasztóan hiányoztál - jelentette ki teljesen komolyan. Izuku arca hirtelen egy céklára kezdett hasonlítani, így a kanapé anyagába rejtette.
- Én is... örülök - felelte, ami épp csak elért Kacchanhoz, mivel a bútor eléggé elnyomta a hangját.
- Persze hogy! Meg is basználak, ha nem így lenne! - jelentette ki Katsuki, de a szavainak szokásos éle sehol se volt. Várj, mi?
- Francnak kell mindig ilyen hülyén fogalmaznod... - motyogta Midoriya még mindig elrejtve a fejét.
- HE? MEG AKARSZ HALNI?! - dühödött fel Katsuki, mire Deku végre ránézett.
- Ne fogalmazz ilyen idiótán, csak ezt akarom! - morogta morcosan és megragadta Kacchan csuklójá, hogy még véletlenül se robbantson az arcába.
- Mit hülyén?
-N-ne-ne mondd azt, h-hogy... - remegett meg az alacsony fiú. Bakugo elégedetten elvigyorodott és közelebb hajolt hozzá. Felvont szemöldökkel méregette.
-Na, mit ne mondjak, Izuku? Mondd csak ki, gyerünk! - lehelte, amitől Midoriya teljesen elpirult. A keresztnevén hívta! Jó, ő kérte meg ra, de mégis...
- Tudod te jól! - háborgott és elengedte Bakugo csuklóját. Ekkor vette csak észre, hogy egy ideje már őket bámulják.
Gyorsan felpattant.
- Mindegy, még meg kell írnom hétfőre a házit... - motyogta, majd elviharzott.
- Mit mondtál neki már megint, Bakugo? - sóhajtotta Mina unottan. Ochako vigasztalóan megsimogatta a feje tetején, amitől halványan elmosolyodott.
Katsuki elégedetten terpeszkedett továbbra id a kanapén.
- Azt, hogy ha nem örülne, hogy újra barátok vagyunk, meg is basznám.
- Mi?! - kerekedtek el Mina szemei.
- MI?! - üvöltötték vele egyidőben a srácok, vagyis Kaminari, Kirishima és Sero.
- HURRÁ! - sikkantotta mindeközben Uraraka.
- Uh, oké... - motyogta a többi lány, nevezetesen Momo és Jirou.
- Vagyis... Igazam volt, ugye? - kacsintott fülig érő vigyorral az arcán Ochako. Katsuki megvonta a vállát.
- Én nem csináltam semmit. Tehetek róla, hogy D... Izuku ekkora egy zavarbajövős nyomi?
-A keresztneve! Jujujujjj! - kezdett el fangörcsölni Mina és Ochako, de ekkor Bakugo felállt és intett egyet.
- Asszem ideje kicsit dumálnom vele... szal' léptem.
- Amúgy... ez nem is igazán volt romantikus... - jegyezte meg zavartan Uraraka. - Csak... Bakugos, nem?