༄︎BAJOS LÁNY ÉS ROSSZFIÚ༄︎

༄︎4.rész༄︎

Kész csoda de végül felbírtam kellni még pont időben.Kicsit tempósabban elkezdtem öltözködni és rendbe tenni magam.Ma egy szürke nacinál és egy fekete pólónál maradtam mit betűrtem nadrágomba.

Miután elkészűltem lerohantam a nappaliba kelteni Noelt de hát amilyen gyorsan mentem olyan gyorsan is torpantam meg mikor nem láttam a kanapén.Fejvesztve rohantam körbe a házba mindenhova benéztem de ő sehol. A kis köcsög elment és mégcsak nem is szólt. Mindegy legalább nem szok ide vagyis remélem. Előszőr és utoljára volt nálam az is biztos.
Meg reggeliztem, felkaptam magamra a cipőmet majd táskámat ami persze fenékig leért mert mint minden tini én is így szeretem hordani. Bedugtam fülembe a fülhallgatóm és egy random számot elindítottam.
Hiába van még nyári meleg de kezd ősziesedni ami ma reggel meg is látszik mert szakad az eső. Igazából semmi gondom az esővel ha normálisan esik de ha szakad akkor én is gyorsabban szedem a lábam.

Mint mondtam szedtem a lábam így azért kicsit korábban beértem olyan 45 körűl.Nekem ez még kora hisz én általában sosem tudok beérni időben ezért jó esetbe 55-58-kor beérek és rosszabb esetbe 8 után.

-Szia Ami.-jött oda az ajtóba Rebeka még be se enged az osztályba inkább az ajtóban csimpászkodik rám.

-Szia.-öleltem meg viszont.- Miért nem maradtál inkább otthon?-letettem táskámat a hejemre és örömmel láttam,hogy Noel még be se ért.

-Miért maradtam volna?-felvonta szemöldökét. Hát én kihalok ezen a lányon...

-Talán mert tegnap az alkoholistákat megszégyenítően ittad a piát és azonban ki is hánytad.-magyaráztam el neki.

-Eléggé rég bulizhattunk eggyütt ha nem tudod,hogy bírom a piát.-magyarázta nagyképűen és közbe mosolygott.

-Láttam tegnap mennyire bírtad..-felidéztem magamba a tegnap este hányó barátnőmet és muszály volt nevetnem.A reakciója csak egy szemforgatás volt.

-Akkor úgy mondom,hogy a másnaposságot.-nevetett velem.

Közben Tomi is beért aztán oda engedtem helyére majd hagytam,hogy ő is adja a fejmosást.Bedugtam a fülembe a fülhallgatót és fejemet lehajtottam a padra. Egy kis ideig nyugtom volt mikor
éreztem,hogy valaki levágta magát mellém.Unottan néztem fel és Noel férfias parfüme és másnapos feje fogadott.Én csak enyhén felnevettem mit ő is észre vett.

-Mi olyan vicces?-komoly feje mégjobban kihozta belőllem a röhögést.

-Jó látni ahogy szenvedsz.-nevettem még jobban.-Csak nézz tükörbe.-próbáltam vissza fogni magam.

-Kurva vicces.-forgatta szemeit majd fejét beletemette két tenyerébe. Láttam,hogy nevetesémtől ő is elmosolyog.

-Az.-töröltem le könnyeimet. Őszintén rég nevettem ilyen jót.

Végül kémia tanárunk sétált be a terembe mi meg elövettük cuccainkat és unottan hallgattuk mit mond. Kivéve Noel, ő aludt.

(...)

Lassan elteltek az egyre unalmasabb és sablonos órák. Márcsak a tesi van hátra.
Tesi tanárom engem imád szivatni.
Minden tanárom nyalizott velem és sajnáltak de a tanárúr (tesitanárom) nem kímélt. Ezt bírom benne.

Csengetéskor lementünk átöltözni majd mikor végeztünk lementünk a csarnokba és ott vártuk Gábor tanárurat.
Sajnos meg is érkezett.

-Sorakozó!-belefújt abba az irritáló sípjába amit egyszer úgy megfogok taposni,hogy darabokra hullik.-20 kör futás és nem akarok nyöszörgést hallani.- ő kényelmesen elhelyezkedett a székén és nézte ahogy mi szenvedünk.

-Gyülölöm.-futott mellém Tomi.-Istenem de várom már,hogy év végén megmondjam neki amit érdemel.-mosolyogtam majd megszólaltam.

-Én bírom is meg nem is.-mondtam lihegve majd körbenéztem az osztályon,hogy nem-e halt meg senki de még ezekszerint nem.

-Hogy lehet ezt-mutatott szemeivel felé.- szeretni?-amugy ez tényleg egy jó kérdés...

-Ha mindenki sajnál akkor azt szereted meg aki nem.-ezt jól megmondtam. -Érted na...már allig tudok beszélni a futástól.-picit felkacagtam.

Végül sípolt eggyett a tesitanár ami nekünk öröm volt hisz azt jelezte,hogy vége a 20 kicseszett körnek.

Miután konkrétan meg kínzott minket mint minden eggyes tesi órán...az órá végén egy 10 percet játszhattunk.
Aki akart focizhatott aki akart kosarazott.

Én mivel én két ball lábas vagyok fociból ezért maradok a kosárnál.
Tomiék persze mentek focizni...
Noel mikor meglátta,hogy én kosarazni szeretnék ő is azt akart.
Látom szemeibe,hogy imád szivatni a puszta jelenlétével.

Gyorsan össze álltak a csapatok és nagy szerencsémre Noel a másik csapatba kerűlt.
Sípszóra indult mindkét játék.

Passzolgattuk a labdát egymásnak és ma kivételesen háromszor is sikerűlt kosárba dobni.Meg is lepődtem ahogyan Gáborbá is.
Noel úgy mérgelődött,hogy a csapatunk pontokban előbrébb van mint az ővé mintha egy meccsen lennénk.
Össze szedte magát és sorjába szerezte a pontokat. Sajnos az ő csapata győzőtt aminek láthatóan őrűlt és ahogy elnézem ide is jön az orrom alá dörgölni.

-Szia kisasszony.-pattogtatta előttem a labdát,hogy mégjobban idegesítseni.

-Menni szeretnék öltözni.-páran maradtak vissza tenni a labdákat meg a kapukat a helyére tolni, páran meg mentek öltözni amit én is akartam!

-Nem érdekel.-ez az idegesítő mosolya...-Most röhögj ki.-körözött körülöttem még mindig azzal a kicseszett labdával.

-Utolsó órába semmi kedvem ehhez!-néztem rá csúnyán ami talán "megilyesztette" mivel utat engedett nekem. Már majdnem kiértem a csarnokból mikor újra megszólalt.

-Héj kisasszony.-megtoropantam-Kapd el!-dobta a labdát amit én már nem tudtam elkapni így erősen fejemhez csapódott én meg a földön kötöttem ki végül.

Noel röhögve futott oda hozzám és nyújtotta a kezét segítség képpen. Nem kell nekem az ő segítsége így csak egy durcás pillantást vetettem rá és felálltam magamtól. Kicsit erősen talált el a labda így azért megszédűltem mikor hirtelen felálltam. Kicsit megdőltem de Noel "átölelt" így nem hagyta,hogy vissza essek a földre.

-Kössz.- kaptam össze magam és már megbírtam állni.

-Nincsmit.-húzta el a száját.- Nem tudtam,hogy ilyen erősen eltalált.

-Tök mindegy.-megforgattam szemeimet és ott hagytam.

Tomin kívűl nagyon rég ölelt meg fiú és igaz Noel most csak elkapott de ez felért egy öleléssel...fura érzések kavarodtak bennem de tudtam,hogy nem jelent semmit.