༄︎BAJOS LÁNY ÉS ROSSZFIÚ༄︎

༄︎9.rész༄︎

A hétvége borzalmasra sikeredett.
Rebeka ide oda futkározott egyszer hozzám egyszer pedig Tomihoz, és közben megfigyelte,hogy milyen állapotba van viszont a hallottak alapján én sem tudom mit gondoljak.
Rebeka azt mondta,hogy olyan semleges ha ott van mintha egyszerűen semmit nem érezne és ez nekem nem túl biztató.

A hétfő is nagyon rossz volt mert egész nap próbált kerűlni persze nem bunkó módon mert próbált velem beszélgetni csak éreztem,hogy ez nem az a Tomi, ő nem ilyen. Egész héten ezt játszottuk majd eljött megint a péntek.

-Jóreggelt.-köszönt Rebeka aki az ajtó előtt várt mert megbeszéltük,hogy eggyütt megyünk a suliba.

Szokásosan felszálltunk a buszra , leszálltunk a suli közelébe ezután elugrottunk boltba kaját venni és persze vár a pokol.
Most valamiért minden olyan kusza.
Hiába békűltem ki Noellel én valamiért még is kerülöm, Tomi pedig engem.

Mindegy is. Beértünk a suliba én meg unottan űltem le a helyemre. Rebeka kirohant a szünetbe és Zsolti nyakába ugrott én meg nem akarok rájuk akaszkodni.

-Szia Ami.-űlt le mellém Tomi mosolyogva. Na jó mi ütött belé?

-Hali.-köszöntem bizonytalanul.-Öhm már nem ha....-nem bírtam befejezni kérdésem mert közbe szólt.

-Nem haragudtam hiszen ezért nem lehet. Csak kellett egy kis idő.-mosolyogva túrt a hajába. Mintha csak kicserélték volna.

-Rendben.-mosolyogtam.

Nem akartam felhozni a témát így inkább baromkodtunk kicsit mint előtte. Nagyon jól esett majd az osztályból pár lány oda hívta magukhoz és nem tudom de egy érdekes érzés tört rám ami nyomta a melkasom. Talán féltékeny lettem? Áhh dehogyis hisz pénteken még elutasítottam.

(...)

Ma egész nap ezt a szar (már elnézést a kifejezésért) érzést éreztem. Hiába lett jó kedvem attól,hogy már nem kerül most szar lett a féltékenységtől és nem tudom miért. Egyszerűen zavart annak a látványa ahogy az a lány nézett Tomira.

Boldog voltam ameddig Noel be nem sétált az iskola ajtaján, aztán mikor kezdtünk megbékélni a egymással és én természetesen hoztam a formám és el rontottam valami tök értelmetlen dolog miatt. Persze amugy örülök,hogy Noel nem csak az egy éjszakás kalandoknak él és bele lépett egy kapcsolatba viszont ha én még lógnák is velük ezt is elrontanám.

Órák után össze kapkodtam cuccaimat és haza szerettem volna menni úgy,hogy azt senki nem veszi észre, de nekem sosincs ilyen szerencsém.

-Hová ilyen sietősen?-kérdezte Tomi én nekem meg nem volt kedvem olyan sokat magyarázkodni.

-Csak haza akarok menni.-húztam el a számat és ez a reakcióm letörölte a mosolyt az arcárol.-Bocsi.-miért is kértem bocsánatot?

-Haza kísérhetlek?-kérdezt picit félénken gondolom attól fél,hogy leharapom a fejét.

-Persze.-mosolyogtam enyhén majd eggyütt mentünk haza.

Most annyira jól éreztem magam,hogy nem akartam,hogy egyhamar vége legyen ezért behívtam őt a házba és hihetetlen milyen gyorsan teltek az órák. Pillantottam eggyett és már is beesteledett.

-Későre jár.-nevetett még mindig az elöző kiskori mesémen ami ciki de tényleg nagyon vicces.

-Nem szeretném,hogy elmenj.-kiterűltem az ágyamon mosolyogva. Mikor láttam,hogy mellém akar feküdni arrébb húzodtam és ő is hanyadt vágta magát.

-Hogy férhettünk mi itt el hárman?- jogos a kérdés. Folyton eggyütt aludtunk hárman és mindig elfértünk de már elég rég aludtunk egymásnál főleg nálunk és most még ketten épp hogy kényelmesen elférünk.