༄︎BAJOS LÁNY ÉS ROSSZFIÚ༄︎

༄31.rész༄

2020.március 2.
~Egy héttel később~

Egy hét telt el és én még mindig nem szoltam senkinek a hugomról. Minnél tovább halasztom, annál jobban félek ki mit szól majd hozzá. Ugyis tudom, hogy nem hagyják szó nélkül főleg inkább Rebus és Noel. Nem akarom, hogy megharagudjanak rám, hisz ők ketten és Tomi nekem a legfontosabbak.

Most térjünk át a hugomra. Ő idén kezdte a harmadik osztályt Ausztriában. Nehéz volt vele, mert mint tudjuk nem szólalt meg ezért szünetekbe folyton egyedül volt és órán se tudta kérdezni őt egy tanár sem. Mivel négy és fél óra út oda, ezért abból a suliból kivettük és itt irattuk be egy általános suliba. Remélem minden rendbe fog menni neki.

Közben én elkezdtem készülődni, mivel ma is suli. Az évben sokszor hagytam ki az iskolát és arról ne is beszeljünk amikor Noel meglepetése miatt hagytam ki, habár azt sosem bánom meg. Anyámék büntetésből nem igazolták, de nem is igazán érdekel.
Mindegy.

Kikaptam a szekrényemből valami tök random ruhát amit fel is vettem utána. Kifésűltem hajamat, majd arcomat is valamennyire rendbe tettem. Máramennyire azt lehet...
Lementem reggelizni. A konyhába a hugom és anyáék ültek. Lilinek hatalmas ölelést adtam, anyáéknak meg puszit az arcukra. Általában nem vagyok ilyen nyálas de mióta Lili vissza tért én is a fellegekben repdesek.
A mai reggelim egy egyszerű müzli, amugyse tudnék nagyon mást enni, mert ilyen korán kinek van étvágya? Én sem vagyok a régi... régebben megtudtam volna enni vagy hat palacsintát egyszerre, azonban most még kettő sem megy igazán. Hát igen, az emberek változnak, nem igaz?

Megettem reggelimet és elköszöntem anyáéktól meg Lilitől.

- Sok szerencsét a susuba, rendben? - öleltem át szorosan Lilit.

- Hiányozi fogsz. - lebiggyeztette ajkait.

- Csak pár óra és itthon is leszünk. - nyomtam egy puszit feje bubjára és felálltam. - Szia. - intettem neki majd kisétáltam az ajtón.

Még mindig sírhatnékom van, mikor meglátom a hugom. Örömömbe is, és a hibám miatt is. Még mindig átkozom magam amiatt a nap miatt, és a bűntudatom is a napokba egyre erősebb. Pedig a hugom itt van és meg kéne nyugodnom.

Most Noel nem jött értem. Nem is keresett reggel, és nem is írta, hogy nem óhajt értem jönni. Nem baj, hogy nem jött de azért igazán szólhatott volna. Azt sem tudom, hogy iskolába jön- e eggyáltalán pedig kéne... ma mondom el a hugomat nekik és egyszerre akarom mindenkinek. Még mindig félek attól, hogy ki mit fog majd szólni.

Úgy döntöttem nem szeretnék buszozni, inkább gyalog tartok az iskolába még ha kicsit hosszabb is. Egy majdnem húsz perces séta után be is értem. Azt nem mondom, hogy korán de ez a séta nagyon jól esett. Oda mentem Rebusékhoz beszélgetni.

- Hali. - öleltük át egymást szorosan Rebekával és a többiekkel.

- Szia Ami. - köszönt Zsolt és Barni is.

- Nem tudjátok merre jár Noel? - kezeimet belecsúsztattam dzsekim zsebeibe és úgy vártam valamelyikük válaszát.

- Szerintem a srácokkal van. Tudod a suli vagány srácaival. - forgatta szemeit Zsolt. Azt nem mondanám, hogy utálja már azokat a fiúkat, de mióta Rebus van neki azóta nem lóg velük, és nem is nagyon akar.

- Meglehet. Fura volt, hogy nem írt reggel pedig mindig szokott. - lehet csak én viszem ezt túlzásba és csak elfelejtett írni.

- Amanda nyugodj meg, valószínű csak elfelejtett írni vagy nem töltötte éjjel a telóját aztán nem tud írni. - nyugtatott Barni.