༄︎BAJOS LÁNY ÉS ROSSZFIÚ༄︎

༄34.rész༄

Március 13.
Vasárnap

Már rég aludtam panzióba és igaz, hogy nem olyan mint otthon, de Noellel ez is csodás volt, mint minden más.
Egy kicsit még fetrengtük az ágyba, majd lementünk reggelizni. Igen a reggelit szerencsére a panzió állja.
Lennt van egy étkező és egy nagyobb asztalra ki van rakva pár dolog, amiből választhatsz, hogy mit akarsz reggelizni. Ilyen volt a tegnap esti vacsi is amúgy.

Szóval lenentünk reggelizni. Én pirítost ettem, Noel pedig a müzlinél maradt. Reggeli közben nyomkodtam a telefonom és megnéztem ki írt.

~Tegnap 20:17~

Rebus:
-Szia❤ Remélem jól érzitek magatokat. Én és Tomi nagyon kedveljük Lilit és jól kijövünk. Gondoltam megírom, hátha aggódsz érte. 😁

~most 9:10~

Én:
-Szia❤. Jól érezzük magunkat. Örülök, hogy jól megvagytok hugommal😊

Rebus:
- Na és történt egy-két romantikus dolog köztetek? 😏

Én:
- Rebeka! Nem számolok be ilyenekről bocsi😂 Viszont most megyek, szia.

Rebus:
- Szia😏

Rebeka kicsit túl kíváncsi a részletekre, ami néha már kezd furivá válni. Mindegy is...Meg reggeliztünk és vissza mentünk szobánkba. Egy kicsit fetrengtünk és utána elindultunk valamerre.

- Merre megyünk? - kérdeztem. Mindig akkor mondja meg hova megyünk, mikor már elindultunk.

- Gokartozni szeretsz? - beletúrt hajába és beindította a kocsit.

- Ezekszerint az majd most kiderül. - mosolyogva bekötöttem magam.

Sosem Gokartoztam még és van egy olyan sejtésem, hogy nagyon béna leszek benne, habár én miben nem vagyok béna?

(...)

Végül túléltük a Gokartot, ahogy gondoltam én béna voltam Noelnek meg persze tökéletesen ment.
Már ebédéltünk most pedig eljöttünk bowlingozni amiért nem kellett sokat fizetni, mert Noel egyik rokona itt dolgozik, szóval baráti áron bejutottunk.

- Szóval ő a barátnőd. - mosolygott rám a fiú, azt hiszem Márk a neve.

- Igen ő. - mondta elégedetten Noel.

- Szia én Noel másod unokatesója vagyok. - nyújtotta a kezét bemutatkozásképpen.

- Én pedig Amanda, mint halottad Noel barátnője. - mosolyogva belefogtam kezébe.

- Hányas a lábatok? - kérdezte.

- Nekem negyvenkettő. - mondta Noel.

- Nekem pedig harmincnyolc. - mondtam.

- Akkor nagyon apró kis lábad van. - nevetett Márk és közben oda adta a cipőket. - Gyertek megmutatom melyik lesz a tiétek. - így is tett. Elvezetett oda minket, mi megköszöntünk, majd visszs ment dolgozni.