༄︎BAJOS LÁNY ÉS ROSSZFIÚ༄︎

༄39.rész༄

Kipihenve ébredtem fel egy kórteremben. Habár a fejem hasogott, meg infúzió van rám kötve de mégis jobban vagyok, mert kialudtam magam.

- Látom felkeltél álomszuszék. - ült az ágyam mellett Noel.

- Mi történt? - ültem fel nyöszörögve.

- Mivel napok óta keveset aludtál főleg ma, és nem ettél sokat meg folyadékot is keveset ittál ezért elájultál a suliba. Mentővel hoztak be. - sóhajtott. - De szerencsére hamar észhez tértél utána pedig bealudtál. - mosolygott.

- Ez ilyen vicces? - az én arcomra is mosoly kerekedett.

- Nem nem az, csak olyan kis butus vagy. Máskor ne csinálj ilyet. - nyomott egy puszit homlokomra.

- Hidd el nem fogok. - hevesen megráztam a fejem. - Egyébként hány óra van? - kerestem a telómat de nem találtam.

- Lassan délután öt, a telefonod meg a melletted lévő kis fiókba van. - felpattant, kivette nekem és kezembe nyomta. - Te csak pihenj. - hozzám bújt egy hosszú csókra.

Az idilli pillanatot az orvos zavarta meg, aki éppen most jött be a kórterembe.

- Látom felébredt a kisasszony. - mosolygott kedvesen. - Ideje lenne oda figyelned magadra. Többet aludni, többet enni és többet inni, de nem csak üdítőket hanem inkább vizet. - mondta a doki mire figyeljek oda. - Ha minden rendben, nem szédül, nincs hányingere akkor ma este már haza is mehet. - meg paskolta vállamat és ki ment.

...

Olyan este kilenckor megkaptam a zárójelentést és elkezdtem össze szedni azt a pár cuccot ami nálam volt. Igazából csak a suli táskám, rágcsa és inni való volt még ott, mivel minek kellett volna más erre a pár órára.

- Nos remélem már többet nem látjuk viszont a kórházat. Komolyan a hideg ráz a fehér, rideg falaitól. - fintorgott Noel, amin nekem muszáj volt mosolyognom.

- Én se akarok ide vissza jönni nyugi. - megpaskoltam vállát, majd kisétáltunk a kórházból.

Haza mentünk hozzám, össze szedtem egy-két göncöt meg dolgokat ami kell nekem holnapra és mentünk is Noelékhoz. A fiú ragaszkodott hozzá, hogy nála aludjak és én sem ellenkeztem.

...

Másnap reggel mindketten az ébresztő hangjára ébredtünk fel. Noel mellett még korán kelni is jó. Egy öt perces fetrengés után elkezdtünk készülődni. Együtt reggeliztünk, együtt mostunk fogat, együtt öltöztünk fel, na meg együtt mentünk suliba. Ez egy kicsig olyan hatást keltett bennem, mintha már együtt laknánk és ez már egy megszokont közös reggeli rutinunk lenne. Már alig várom, hogy egyszer össze költözzünk.

- Tegnap mindenkire rá hoztad a frászt. - mondta Rebeka. Mihelyst beléptünk a terembe, a barátaink egyből körbe vettek minket.

- Sajnálom. - lógattam az orrom.

- Ne butáskodj, az a lényeg, hogy jól vagy. - simította meg vállamat Tomi.

Ezután mindenki a helyére ült. Én és Noel megint egymás mellett ülünk, Medox meg át ült Éva mellé. A tanárok már nem is szólnak inkább hagyják, hogy ott üljünk ahol szeretnénk.

Órák után Noellel úgy döntöttünk, hogy kettesben elmegyünk moziba, hisz amikor össze jöttünk azelőtt is épp moziba voltunk. Igaz azt a filmet már nem adják, de lehet meg se néztük volna mégegyszer. Most inkább választottunk egy misztikus, horror filmet ami "A vágyak szigete" lett. A moziba megvettük a jegyeket, majd beültünk a filmre. Igaz ez nem olyan film, de mégis nagyon romantikus volt megint kettesben mozizni életem szerelmével.

...

Mozi után beültünk pár barátainkkal egy kávézóba így este öt fele.