༄︎BAJOS LÁNY ÉS ROSSZFIÚ༄︎

༄︎20.rész༄︎

Noellel időm sem volt beszélni. Suli után elmegyek hozzá....

Megfeletkeztem,hogy suli után még van egy edzésem szóval arra még elmentem majd este rohantam Noelhez és csak reménykedni tudtam,hogy otthon van. Mikor oda értem házuk elé bekopoktam az ajtón. Geri nyitott ajtót.

- Téged is látni? - mosolyogva figyelt engem.

- Ja. Noel itthon van? - gyorsan fel is tettem a kérdést.

- Sajnos igen. Fennt a szobájába. - jobban kinyitotta az ajtót evvel arra utalva,hogy bemehetek.

- Kössz. - felrohantam Noel szobájához és kopogtattam rajta. Kinyitotta az ajtót és meglepetten bámult majd végül beengedett a szobájába én meg leültem ágyára.

- Lecseszni jöttél? - ült le mellém és tenyerét térdem felé helyezte.

- Mondhatni. - húztam el a számat. - Mitcsináltál? - kérdeztem komolyan.

- Hát aznap amikor beteg lettél ugye reggel nem mentem érted. Medoxnak az volt az ötlete,hogy ijesszünk meg egy kilencedikes srácot aki nagynak képzelte magát és multkor és beszólt neki. Úgy gondolta,hogy ha rá ijesztünk nem lessz olyan nagyképű. Felvettünk egy rabló sapkát és eljátszottuk,hogy ki akarjuk rabolni. Azonban Medox túlzásba esett és nem igen akart leállni. Aztán levettem a sapit és úgy állítottam le Medoxot utána ő is levette és sajnos így jutott el az igazgatóhoz. Ha tudom,hogy asztmás biztos nem megyek bele. - védekezett,de ez nem kifogás.

- Szerinted ha nem lett volna asztmás vagy asztma rohama akkor ez normális lenne? - háborodtam fel. Mi van akkor ha a gyerek vagy a szülei feljelentik?

- Nem úgy értettem. - próbált mentegetőzni.

- Akkor,hogy a francba értetted?! - felháborított Noel viselkedése és haragszom rá amiatt amit tett.

- Jo figyelj ha okoskodni jöttél mehetsz is. - kinyitotta szobája ajtaját jelezve,hogy menjek el.

- Ha van benned annyi bűntudad akkor elmész és meglátogatod a srácot. - megálltam az ajtóban és mélyen szemeibe néztem. Most nem tudtam semmit kivenni tekintetéből, olyan érzelem mentes volt.

- Ami menj már! - idegesen mutatott kifele az ajtón. - mielőtt én raklak ki... - erre ideges lettem és jobban tartottam ha békén hagyom.

- Rendben. Amúgy boldog egy hónapot neked is. - gúnyosan tekintettem rá. - június 14 van. - ezzel elhagytam a szobáját és a házat is. December 14.-én jöttünk össze és akkor nem gondoltam volna,hogy ez egy hónapos ünneplés helyett veszekedés lessz.

Szomorúan baktattam haza. Biztos voltam benne,hogy nem lessz zökkenő mentes ez a kapcsolat. Én nem tudom elnézni tőle az ekkora baromságokat hiába hiszi azt,hogy bármit csinál én azt majd lenyelem. Nem ez sosem lessz így és ha ez neki nem tetszik akkor nagyon sajnálom. Viszont azt is sajnálom,hogy itt lett elcseszve valószínű a hétvégém. A hideg és sötét utcákon vágtattam haza fele.

- Hello. - derekamra helyezte valaki a kezét én meg ijedten dobtam le magamról és megfordultam megnézni,hogy ki az.

- Normális vagy Medox? - ráztam a fejem. Akkora egy barom ez a gyerek.

- Én teljesen. - jött az oldalamon.

- Ugye nem akarsz hazáig kísérni? - mérgelődtem, de ezen ő csak mosolygott.

- Baj? Nincs jobb dolgom. - vigyorgott mint egy hülyegyerek.

- Amúgyis te hogy kerűltél ide? - kérdeztem értetlenűl.