༄︎BAJOS LÁNY ÉS ROSSZFIÚ༄︎

༄︎1.rész༄︎

Hiába ez az utsó év én akkorse örülök a sulinak. Nem tudom,hogy mennyire vagyok felkészűlve a nagy betűs életre de majd meglátom.
Nagy Tamás és Kovács Rebeka az én legjobb barátom. Ők segítettek nekem a nehéz időkben és sose hagytak egyedül. Ők az igaz barátaim.

Na de vágjunk bele.Miután ki tápászkodtam biztonságot nyújtó ágyamból szekrényemhez trappoltam és ami a kezembe akadt azt megmarkoltam és egészen a fürdőszobáig cipeltem majd ott készülődtem.Nem szoktam olyan hű de sokat foglalkozni kinézetemmel de azért annyira igen,hogy valahogy kinézzek. Nem sminkelek,hajamat csak kifésülöm és ruháim full egyszerűek.Ma csak egy fehér hosszú poló és egy fekete deréknál hosszított farmernál döntöttem.

Mikor késznek éreztem magam leindultam konyhába ahol senkit nem találtam mert szüleim sokat dolgoznak és csakis miattam. Mivel ők mindig mellettem akartak maradni és ezért a munka nem annyira ment nekik.De mindegy...

A konyha asztalon hevert heti pénzemért nyúltam és gyors belecsúsztattam pénztárcámba amit majd bedobtam tatyómba. Felhúztam sport cipőmet és útnak indultam. Rebiék a buszmegállóba vártak engem.

-Hali.-mosolyogva öleltem át őket és ők is engem.

-Szia csajszi. Megvagy?-teszi fel a kérdését Tomi.

-Persze. Fura,hogy jövőre már nem fogunk suliba járni.-

-Kitudja...ha Tomi megbukik akkor ő biztos fog.-felkacagott Rebi.

-Az biztos.-vissza folytott nevetéssel néztem Tomira aki a sértődöttet játszotta.

Felszáltunk a buszra majd bő 10 perc alatt oda is értünk a suli közeli buszmégállohoz ahonnan max 3 perc az épületig.Bementünk és megkerestük idei helyünket.Megeggyeztünk ,hogy mivel tavaly én ültem Tomi mellett előtte meg Rebekával ezért idén én ülök egyedül viszont persze mögöttük,hogy mégse unjam végig azért az órákat.

-Eskü megsajnáltalak.-mosolyogva fordult hátra Tomi.

-Hagyj már.-gyerekesen kinyújtottam rá a nyelvemet.

-Figyelj nem biztos,hogy egyedül fogsz ülni.-izgatottan mosolygott Rebi de sejtelmemse volt miért.

-Mit tudsz amit mi nem?-kérdően fordúlt Tomi, Rebi felé.

-Lessz egy új tanuló. Elvileg a 2.suli ahonnan kibaszták szóval nem egy angyal.-mesélte nagyba.

-Ohh baszki. Jó inkább te ülj egyedül mert te amugyis birod az ilyen hülyéket.-evvel nem hazudtam mert tényleg így van.

-Bocsi de már megbeszéltük.-
önelégűlten mosolygott Rebus.

-Én is szeretlek titeket.- e mondatom után meg is szólalt a csengő és másodperc pontosan lépett be egyből az osztályfőnökünk aki hozta magával az új tanulót...azaz a padtársamat.

Már a kinézete alapján felismerhető a "fajtája". A stílusa és a járása...és még akkor milyen lehet a viselkedése.

-Jó reggelt gyerekek!- letette a tanár a naplóját asztalára.- Idén kezditek a vizsgákat mivel ez az utolsó évetek...nem gondoltam volna,hogy utolsó évben jön új tanuló de így alakult.-nézett az újoncra.-Mutatkozz be!-átadta neki a szót.

-Na hát sziasztok, Én Hegedűs Noel vagyok és én se gondoltam,hogy az utolsó évre elküldenek a másik iskolámból de hát ez van.-vonta meg a vállait mint akki mindent leszar. Gondolom így is van.

-Mivel csak egy hely van ott Amanda kisasszony mellett ezért oda űlsz.-ezt viccnek szánta de evvel a kisasszonnyal csak jól leégetett.

-Rendben.-mosolyogva nézett végig rám ameddig le nem ült.-Szia
kisasszony.-közelről megvizsgálhattam kék szemeit.

-Nem vagyok kisasszony.-szégyenlősen vizsgáltam inkább a padot.

-Mostantól nekem igen.-még egy kicsit mosolygott majd inkább a tanárra figyelt meg ahogy elnéztem felmérte a csajokat az osztályban.

A lányok is mind őt nézték és párra rá is kacsintott. De jó...egy nőcsábász lett a padtársam és a kis ribancok ott fognak legyeskedni a padunknál.

Lassan teltek az órák és szerencsémre Noel nem szólt hozzám és mégcsak nem is kisasszonyozott. Vége lett az utolsó órának is ezért a két legjobb barátommal elindultunk a szokásos helyünkre ahol kicsit "bandázunk" suli után.

Mikor oda értünk láttuk,hogy a szokásos helyünkön már mások bandáznak és na vajon ki van velük? Persze,hogy Noel.

Mikor észre vett csak elkaptam tekintetemet róla és menekültem volna de nem hagyta...