A Budapesti Angol Tagozatos Gimnázium | ✓

November 27.szerda

Janka szemszöge

"...Szeretnélek nem szeretni..."
Egész éjjel ez a nyamvadt mondat járt a fejemben.

Lillán kívül senki nem tud arról,hogy szeretem Levit.És nem csak barátként.

Bár mondjuk azt már Lilla se tudja,hogy mi zajlott le köztünk az utóbbi napokban.

Tegnap találkoztunk csak mi ketten és elkezdtünk beszélgetni.

Végül a szerelemre terelődött a téma és Levi kimondta azt a nyamvadt mondatot!De akkor most ez mit jelent?

Tele van már a fejem.

Lilla szemszöge

Reggel arra keltem,hogy valaki csengőn lóg.
-Nem tudnál....Oh szia Janka!-intettem egyet neki amikor kinyitottam a kaput és ő állt ott.
-Beszélnünk kell-engedte be saját magát.
-Felőlem-vontam vállat és utána mentem.

Nem lehetet volna emberibb időpontban beszélni?

Felmentünk a szobámba.Bakker a nagyiék még a csengőre se keltek fel!
-Mond mi a probléma-ültem le az ágyamra ásítva.
-Tegnap találkoztam Levivel.
-És?
-"...Szeretnélek nem szeretni..."-idézte Janka Levi szavait.
-És?Ez jó jel-mondtam.
-Mi?Ez mióta jó jel!?-kérdezte idegesen Janka.
-Nyugodj már le!Jut eszembe.Meg van már a hatszáz üveg kólám?-kérdeztem mosolyogva.
-Persze-forgatta a szemét.
-Nyugi.Egyébként meg azért jó jel,mert szeret téged és ha akarna se tudna kiszeretni belőled-fordítottam le a mondatot.
-Oh szóval szerelem szakértő lettél?-kérdezte Janka.
-Szolgálatodra-hajoltam meg színpadiasan.

Majd hirtelen ötlettől vezérelve oda léptem a gitáromhoz és visszaültem az ágyra.

Végig húztam rajta az ujjaimat.Azóta alig-alig játszom mióta anyáék autóbalesetben meghaltak.

Erőt vettem magamon és megpengettem a húrokat.Emlékszem anya sokat énekelte ezt.Amolyan saját szerzeménye volt.
-Várj rám.Ne indulj el nélkülem,mert ha elindulsz és itt hagysz nem lesz boldog végzetünk.Szálljunk amerre a szél visz.Ne is nézzünk vissza.Hagyjunk itt mindent.Szökjünk meg.Hadd keressenek minket....Valahol.Így talán egy happy end lenne a vége a történetnek,de jött egy hullám s mindent le rombolt mit eddig felépítettem.Most hogyan tovább?Kezdhetem előről.Minden oda lett.Azt se tudom,hogy hogyan kezdjem-és itt el csuklott a hangom.Nem bírtam tovább.El sírtam magam.

Éreztem,hogy egy(vagy több)kar át ölel.

Nik illata hirtelen megcsapta az orromat majd kinyitottam a szemem és észre vettem,hogy Janka,Nik,nagyi és a papi ölelnek meg.
-Itt vagyunk.Nincs semmi baj-simogatta a hajamat nagyi.

Pár perccel később a nagyiék kimentek és csak Nik és Janka maradt.
-Te,hogy kerülsz ide?-kérdeztem halkan Niktől.
-Janka hívott nehogy az legyen,mint múltkor-suttogta a fülembe majd bele puszilt a nyakamba.
-Nincs semmi baj kislány-fogta meg a kezem Janka-most tíz másodperccel tovább bírtad.

Erre elnevettem magam.Hihetetlen,hogy számolja.

Kivettem a szekrényemből egy ruhát és el vonultam a fürdőbe.

Felvettem a fekete hosszú ujjúmat rá egy kék pólót,farmert és a cipőmet.

Ezek után vissza mentem a szobámba ahol Nik és Janka vártak rám.
-Valaki nagyon ki csípte magát-dicsért meg Nik.Vagyis asszem ez dicséret tőle.
-Köszi-huppantam le melléjük.
-Jobban vagy?-kérdezte Janka aggódva.
-Igen-bólintottam
-Jó,mert ez a hülye-mutatott Nikre-már ment volna utánad.
-De akkor nem....?-kérdezte Nik félve.
-Nem-nyugtattam meg.
-Ne is,mert akkor mind ki szaladunk a világból-mosolyodott el Janka.

A gitárt megint csak az ölembe vettem.
-Megint sírni akarsz?-kérdezte Nik.
-Nem,de szembe kell néznem a dolgokkal.Nem sirathatom azt örökre,hogy ők már nincsenek-miközben ezt ki mondtam anya szavai hangoztak a fejemben.

Istenem,de hiányoznak!

Végül megpengettem a húrokat és elkezdtem énekelni.

Mikor befejeztem sóhajtottam egy nagyot és vissza raktam a gitáromat a helyére.
-Naa mosolyogj egy kicsit!-lépett elém Janka.
-Már lassan három éve nem tudok mosolyogni-válaszoltam.
-Dehogynem tudsz!Szeretem amikor mosolyogsz-karolta át a vállamat Nik.

Mosolyt erőltetettem az arcomra majd elindultunk suliba.

Útközben Jankának egy iszonyatosan titkos kód nyelven elmondtam,hogy beszéljen Levivel.

A sulihoz érve természetesen ment a szokásos hülyülés.
Vagyis inkább Zsolti "szórakoztatott" azzal minket,hogy felszívta az orrával a kajáját.

Viszont még mindig nem a legundorítóbb dolog amivel találkoztam.

Hét óra ötvenötkor bementünk az suliba.

Nyelvtannal kezdtünk volna,de nem Pál tanárnő jött be hanem Selmeci tanárnő a töri tanár jött be.

Elmondta,hogy Pál tanárnő beteg lett így ma ő helyettesíti.

Miután kimondta,hogy "kulturáltan foglaljuk el magunkat" mindenki elkezdett minden félét csinálni,de tényleg.

Nem tudtam mit csinálni így elővettem a telefonomat és folytattam a Suli üres nélkülünk című könyvemet amikor eszembe jutott egy jó ötlet.

Mivel hiányzott,hogy a No one can live forever-t vagy a Timeless-t írjam elhatároztam,hogy elkezdem a So sure-t.

Óra végéig megírtam három részt majd mivel kicsengettek lementünk az udvarra.

Az udvaron még megírtam két rész és publikáltam a könyvet.
-Valakit nagyon megszállt az ihlet-súgta a fülembe Nik.
-Csakis-válaszoltam majd tovább írtam.
-Egyébként ez mi?-kérdezte.
-So sure-válaszoltam.
-Vagyis?
-A NOCLF és a Timeless folytatása.
-Nem azt mondtad,hogy végleg befejezted őket?-kérdezte most Levi.
-Hiányzott az,hogy írhassam őket-vontam vállat.

Reniék persze furán néztek,de hát mi ilyenek vagyunk gondoltam aztán rájöttem,hogy éppen Zafkost nézték.

Mi is oda fordultunk majd néztük ahogy Zafíra nagyon gesztikulál míg Ákos csak bámulja őt.

Ezek még furrábbak,mint mi gondoltam magamban.
-Egyet értek-suttogta Nik.
-Mi?-zökkentett ki a gondolataimból.
-Telepátiaaa-mondta Levi.
-Aha,biztos-vontam vállat.
-Hol jársz?-kérdezte Reni.
-My DreamWorld-válaszoltam egyszerűen.
-Me too-mondta Nik.

Nem sokkal ezután becsengettek így mentünk órára.

A suli nagy nehezen eltelt.
Órák után kint álltunk az iskola előtt.
Megbeszéltük,hogy ma nem találkozunk délután Zsoltiéknál,mert holnap Reniék valami tézét írnak így Reni és Kinga tanul.A többiek meg gondolom majd lemásolják róluk.

Egy ideig Jankáékkal mentünk így megmondtam neki,hogy ma mindenképpen beszéljen Levivel.
-Beszélek...Vagyis megpróbálok-motyogta majd előre ment Levihez.

Janka és Levi hirtelen lelépett így ketten maradtunk Nikkel.
-Hihetetlen,hogy ennyire szerencsétlenek-mondta Nik.
-Mi is ilyenek voltunk.Gondolj vissza-válaszoltam egyszerűen.
-Igazad van-mondta pár perc után mire elnevettük magunkat.

A kapunkban elbúcsúztunk majd megbeszéltük,hogy délután átjön.

Otthon ebédeltem,meséltek a nagyiéknak a napomról és mentem házikat írni.

Mikor végeztem pont abban a percben Janka küldött egy képet "#Lenka" felirattal.

Természetesen azonnal felhívtam és elmesélt mindent.
De gondolom Levi is mindent Niknek.

Később Nik is megérkezett.
Filmeztünk,játszottunk egy kicsit majd kutyáztunk elmentünk Laráért és Bencusért.

Valamikor este kilenckor estem haza így mentem fürdeni és aludni.