Among Shadows /szünetel/

👑3. fejezet /Találkozás az alvilággal/👑

-Ha ezzel a világ legjobb árnyvadásza válik belőled, akkor örülök, hogy segíthettem - ezzel bement a házába és ott hagyott engem a kérdéseimmel és a bizonytalanságommal együtt.

Úgy gondoltam, hogy még nem megyek el a néma testvérekhez, hanem tartom magam az eredeti tervhez, vagyis Los Angelesbe utazok. Bevallom, hogy nagyon is érdekel, hogy milyen emlékeket akartak elrejteni előlem a szüleim, de úgy érzem nincs még itt az ideje annak, hogy felfedjem azokat, ezért sem megyek most még el Csontvárosba. De nincs kedvem mások akarata szerint ugrálni, ezért arra gondoltam, hogy nem az intézetbe megyek, hanem veszek ki valahol albérletbe egy kis lakást, ahonnan meg tudom figyelni az idősebb és képzettebb árnyvadászokat.

Mikor Los Angelesbe értem egyből neki láttam a lakás keresésnek. Egészen napnyugtáig próbálkoztam mindennel, de sajnos nem találtam egy lakást se, ahol lakhatnék. Teljesen remény vesztetten barangoltam az utcákban és találtam egy kis bárt. Gondoltam bemegyek hátha itt maradhatok estére, de ami bent várt nagyon meglepett. A hely tele volt árnyvadászokkal és talán emberekkel, de mivel az emberek nem tudják, hogy léteznek árnyvadászok, ezért gondoltam a többiek inkább alvilágiak lehetnek. Elkeztem sétálgatni abban reménykedve, hogy találok egy üres helyet. Végül leghátul megláttam egy üres asztalt, ami szinte teljesen különálló volt a többitől, mivel csak egyetlen egy asztal volt a közelében. Fogtam magam és leültem az egyedül álló asztalhoz és letettem magam mellé a cuccomat.
A szomszéd asztalnál egy lány és két fiú ült, akik mikor meglátták, hogy egyedül ülök felálltak és odajöttek hozzám. A lány még nálam is alacsonyabb volt, ami nagy szó, mert én is csak 165 cm magas vagyok. A mellkasa közepéig érő szőke haja és lila szeme volt. Világos kék pulcsit és fekete szakadt farmert viselt egy fekete bakanccsal. A jobb oldalán álló srác kb fél fejjel lehetett magasabb nálam. Vörös hullámos haja volt, ami felül egész hosszúra volt hagyva és majdnem a szája vonaláig lelógott, de oldalt rövidre volt vágva. Neki barna színű volt a szeme. Fekete cipzáros pulcsiból, sima fekete pólóból, fekete láncos nadrágból és fekete cipőből állt az öltözete. A lány bal oldalán álló fiú alig egy fejjel volt magasabb, mint én. Fekete haja felül neki is hosszabb volt, mint oldalt, de közel sem olyan hosszú, mint a másik srácé. Az ő szeme is barna színben virított. Fekete póló, fekete nadrág és fekete cipő volt rajta is, de neki a derekára volt kötve egy piros-fekete kockás ing.
-Leülhetünk? - kérdezte a lány.
-Persze - válaszoltam neki kedvesen.
-A nevem Jasmine Clearwater, bár a Minát jobban szeretem - mutatkozott be a lány miután leültek a maradék 3 helyre.
-Engem Christopher Fullernek hívnak, de az ismerősöknek csak Chris vagyok - mondta a vöröske.
-Az én nevem Victoria Black és új vagyok a városba - mondtam nekik. Mina és Chris rám mosolyogtak én meg rájuk. Ekkor láttam meg, hogy Chrisnek a vörös hajában elöl van egy szőke folt, amin kissé elcsodálkoztam. Gondoltam, hogy megkérdezem tőle, hogy ez a természetes hajszíne-e vagy sem, de nem jutottam el odáig.
-Természetes vörös vagyok és a szőke foltom sem festett - mondta a szemembe nézve. Mintha csak a gondolataimban olvasott volna, válaszolt a ki nem mondott kérdésemre.
-Honnét tudtad, hogy ez jár a fejemben? - kérdeztem kissé csodálkozva.
-Hát csak kicsit túl sokáig bámultad a hajamat - válaszolta és elkezdtünk röhögni mindannyian. Ekkor esett le nekem, hogy hárman ültek le hozzám, de csak ketten szólaltak meg. Először én, utána meg ők is a fekete hajú srácra néztünk, akinek nem esett le, hogy mivel nem ismerem esetleg be kéne mutatkoznia.
-Mivan? Mért néztek így rám? - kérdezte felvont szemöldökkel, amikor észre vette, hogy mind a hárman őt nézzük. Chris csak sóhajtott, Mina meg a szemét forgatta. Természetesen nem bírtam ki röhögés nélkül, ami miatt Mina és Chris is elnevették magukat.
-Esetleg nem akarsz bemutatkozni Victoriának? - kérdezte tőle Mina még mindig nevetve.
-Ja de bocsi. Én Lewis Call vagyok. A többiek csak Lewinek szoktak hívni, de bármire figyelek ha úgy van - mutatkozott be utolsóként.
-Neked van valami beceneved? - kérdezte Mina mikor leesett neki, hogy nem mondtam, hogy hogyan hívhatnának.
-Hát nincs szóval hívjatok úgy ahogyan akartok.
-Ha nincs beceneved, akkor Victoriának hívnak a barátaid is? - nézett rám kérdőn Chris. Lesütött szemmel válaszoltam a kérdésére.
-Hát azaz igazság, hogy nincsenek barátaim. Egészen eddig egyetlen egy velem egykorúval sem találkoztam - fölpillantottam, hogy lássam a reakciójukat. Nagyon meglepődtek az általam mondottakon és láttam kettőjükön azt is, hogy sajnálnak. Hármójuk közül csak Lewi mosolygott, ezért kérdőn fordultam feléje, mert érdekelt, hogy mi olyan mulatságos számára ebben az egészben. Látva furcsa arckifejezésemet elröhögte magát, mire a többiek is kérdőn néztek rá. Mikor befejezte a nevetést mélyen a szemembe nézett és elmosolyodott.
-Hát akkor most kapásból 3 barátod is van - mondta nekem kedvesen Lewi.
Pont amikor válaszolni akartam kivágódott a bár ajtaja, ezért mindannyian abba az irányába kaptuk a fejünket. Egy srác állt az ajtóban, aki szürke kapucnis pulcsit, szakadt farmert és piros cipőt viselt. Minimum másfél fejjel voltam nála alacsonyabb. Elkezdett szépen lassan sétálni befele, közben pedig jobbra balra forgatta a fejét. Gondoltam keres valakit vagy valakiket. Hamar be is igazolódott, hogy jól gondoltam, mivel amikor a mi társaságunkra pillantott elmosolyodott és elindult felénk. Mivel nem volt nálunk több hely, ezért a szomszéd asztaltól húzott oda egy széket, aminek velem szemben csinált helyet Mina és Lewi között. Miután leült egyenesen rám nézett a ragyogó barna szemivel. Barna haja a fél arcát eltakarta, ahogy kissé előre döntötte a fejét. Felül hosszabb volt a haja, mint Lewinek, de rövidebb, mint Chrisnek és nagyjából az orráig ért le, de oldalt neki is le volt nyírva a haja egészen rövidre.
-Új vagy a városban - mondta mélyen a szemembe nézve.
-Miből gondolod? - kérdeztem vissza reflexből.
-Hát mert nem emlékszem, hogy láttalak volna már itt - végig mért a szemeivel és gonoszul elmosolyodott - pedig egy ilyen kis cicababára tuti emlékeznék - erre Mina és Lewi is elröhögték magukat.
Chris óvatosan rám pillantott, hogy lássa milyen hatással volt rám a beszólás, de nem nagyon tudott mit leolvasni az arcomról ugyanis elővettem a póker arcomat. A fejemet látva Mina és Lewi is befejezték a röhögést és már csak azt vártam, hogy az a srác is befejezze végre. Hát eltelt még jó pár másodperc, mire rájött, hogy már senki sem röhög az amugy sem vicces beszólásán, ezért ő is befejezte.
-Na most hogy befejezted a röhögést a saját poénodon, ami amugy meg kicsit sem volt vicces, közlöm veled, hogy ez a "cicababa" - itt az ujjaimmal idézőjelet mutattam a levegőben - simán legyőz akár téged akár bárki mást hát úgy kb mindenben - gonoszul elmosolyodtam és kacsintottam egyet.
-Úúúúú - mondták kórusban a többiek.
-Tökmindegy, hogy milyen alvilági vagy - kezdte el a nagyképűségét, ami szerintem már most érdekes és vicces is egyben, mert hát ugye én nem alvilági vagyok (vagyis tündér, vérfarkas, vámpír, boszorkánymester), hanem árnyvadász - mivel én vagyok Los Angeles legjobb árnyvadásza. Szerintem nem kéne velem kötözködnöd, mert még a végén ráfázol kiscsillag - mondta, majd öntelten és elégedetten elvigyorodott.
-Csak voltál Los Angeles legjobb árnyvadásza - mondtam neki a lehető legkomolyabban.
-A városban minden árnyvadászt ismerek és mindegyikőjüknél jobb vagyok - mondta az arcán egy óriási öntelt mosollyal - és már vagy 2 éve nem jött ide új árnyvadász, mert senki sem akar az én árnyékomban élni - itt már nem bírtam tovább és elröhögtem magam. A többiek nem tudták mi olyan vicces a számomra, ezért inkább megvárták, hogy befejezzem a nevetést és láttam a kérdő arckifejezésükben azt, hogy jó lenne ha valami féle magyarázatot adnék nekik a viselkedésemmel kapcsolatban.
-Jah bocsi csak már nem bírtam tovább. Egyszerűen nevetséges, hogy mennyire nagyképű és tudatlan egyszerre - miközben ezt mondtam felhúztam a piros bőrkabátom ujját, hogy látható legyen az alkaromon lévő angyali rúna. Mind a négyen elkerekedett szemmel nézték a rajtam lévő rúnát. Egyikőjük sem tudott mit mondani - Na - törtem meg a kissé kínossá vált csendet - Ha befejeztétek az alkarom bámulását - lehúztam a kabát ujját, majd körbe néztem a társaságunkon, hogy lássam hallják-e egyáltalán azt, amit mondok. Mikor láttam, hogy mind a négyen rám figyelnek folytattam - ti is elmondhatnátok, hogy mik vagytok és annak is örülnék ha ez a nagyképű is bemutatkozna - mondtam jelentősség teljes pillantást vetve az árnyvadász srácra.
-Jajj ne haragudj, hogy ennyire megbámultuk a kezedet - kezdett bele a mondandójába Mina - csak nem nagyon csípnek minket az árnyvadászok ezen az egy hülyén kívül itt mellettem és meglepődtünk, hogy te árnyvadász létedre mégis kedves vagy velünk.
-Nem haragszom, csak fura és persze vicces is volt, hogy egy rúnát néztek ennyire. Na de ti mik vagytok? És ő ki a franc? - átgondolva az sokkal jobban érdekelt, hogy az a nagyképű kicsoda tehát gyorsan átvariáltam a sorrendet és a vadász fiúra néztem - Na szóval... Először mondd el, hogy ki vagy, utána meg azt, hogy ők mik.
-Jól van na Miss Flegma hercegnő. A nevem William Longford és nincs becenevem. Vagy hívj Williamnek vagy hozzám se szólj! - akkor is adni fogok majd neki egy becenevet csakis azért, hogy idegesítsem vele egy kicsit - Mina tündér, Chris és Lewi pedig vérfarkasok. Most már örülsz?
-Fogjuk rá.
-Na akkor most már végre haza mehetünk? - kérdezte kissé idegesen a többiektől.
-Neked van hol aludnod? - kérdezte tőlem Mina.
-Hát próbáltam szerezni egy lakást, de nem jártam sok sikerrel.
-Akkor aludjál nálunk - ajánlotta fel Chris.
-Mi? Erről nem csak neked kell döntened, mivel közös az a lakás! - háborodott fel William.
-Jó, akkor szavazzunk. Aki szeretné, hogy Victoria nálunk lakjon az emelje fel a kezét - hangzott el ez a mondat Chris szájából. Mina, Chris és Lewi is feltették a kezüket.
-Le vagy szavazva William - mondta neki Lewi és elnevette magát.
-De ne csináljátok már! Hiszen ő egy árnyvadász! - háborgott William.
-És te is az vagy! - vágott neki vissza Chris mérgesen.
-De az más! - vitatkozott tovább William.
-Mégis miben? - idegeskedett Mina - jah tudom már. Abban más, hogy neki sokkal kisebb az egója, mint neked - mondta neki flegmán.
-Szerintem sokkal nagyobb az egója, mint nekem, de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy nem is ismerjük és ti így akarjátok beköltöztetni a közös lakásunkba, ahol mi négyen, együtt lakunk! - érvelt William a saját álláspontja mellett.
-Téged se ismertünk, amikor hozzánk költöztél! Kérlek szépen törődj bele, hogy van egy új barátunk, akinek segíteni szeretnénk! Légyszi William! - váltott stílust és hangszínt Mina. William belenézett a lány könyörgő lila szemeibe és végül rám pillantott mielött megszólalt volna.
-Bármi olyan jellegű probléma lesz, akkor először azt mondom neked Mina, hogy én megmondtam utána pedig kivágom őt is meg téged is a házból. Jó lesz ez így? - adta be végül a derekát, bár láttam rajta, hogy kissé mérges és durcás amiatt, hogy nem az van, amit ő akar.
-Nekem tökéletesen megfelel - mondta lelkesen a lány, majd rám nézett - mit szólsz hozzá Victoria?
-Ígérem, hogy semmi problémát nem fogok nektek okozni és nagyon szépen köszönöm nektek, hogy nem kell az utcán aludnom - pillantottam rájuk hálásan.
-Így most már minden rendben van? - kérdezte Lewi, aki a veszekedés kezdete óta inkább meg sem szólalt.
-Igen - mondtuk egyszerre Minával és Chrissel, majd Williamre néztünk az ő válaszát várva, ami csak annyi volt, hogy bólintott egyet.
-Na akkor menjünk most már haza! - mondta türelmetlenül Mina, majd rám mosolygott.
Mind az öten felálltunk az asztaltól, felvettem a vállamra a fekete sporttáskámat és elindultunk az ajtó felé, majd kiléptünk rajta az utcára.