Among Shadows /szünetel/

👑7. fejezet /Egy tökéletes nap/👑

Eddig nem hittem, hogy újra meglelem a lelki békémet, de most azzal hogy újra velem van úgy érzem, hogy minden a lehető legjobb és semmi rossz nem történhet, amíg együtt vagyunk és vigyázunk egymásra.

*Victoria szemszöge*

*2 héttel később*

Annyi minden történt az elmúlt napokban, hogy nagyon gondolkodni sem volt időm. Vasárnap reggel (vagyis inkább délután 1kor😂) arra ébredtem fel, hogy farkas éhes vagyok. Ott az ágyban fekve éreztem, hogy valamit elfelejtettem, de egyszerűen nem tudtam, hogy mit, de úgy döntöttem, hogy hagyom, mert ha eddig nem jutott az eszembe, akkor biztos nem fontos. Az ágyból kimászva egyből a szekrényemhez léptem és kivettem belőle az aznapi ruhámat, ami egy bordó ujjatlan póló és egy fehér szaggatott farmer volt. Ezután átcsoszogtam a fürdőbe azzal a címszóval, hogy most már ideje felöltözni és lemenni a többiekhez. Amikor belenéztem a mosdó fölötti tükörbe kissé megijedtem a saját tükörképemtől. A hajam olyan volt, mint a széna boglya. A szemem alatt alig észre vehető karikák húzódtak és tökéletesen látszott az arcomon az álmosság.
Miután elvégeztem a reggeli rutinomat (ami most egy kissé tovább tartott, mint általában) elindultam lefele a konyhába, hogy egyek valamit. Nagy meglepetésemre csak Lewi és Chris voltak lent, pedig ilyenkor mindenki az asztalnál szokott ülni.
-Jó délutánt csipkerózsika - köszönt nevetve Lewi.
-Hogy aludtál? - kérdezte Chris.
-Sziasztok fiúk - válaszoltam kissé komótosan - ami azt illeti álmos vagyok - ásítottam el magam.
-Vicky... Délután fél 2 van és te még mindig álmos vagy? Ez most komoly? - kérdezte hitetlenkedve Lewi.
-Már nem azért, de tegnap este éjfélkor még a ti gyökérségeiteket hallgattam és egészen hajnali 6ig nem is tudtam elaludni, mert először is felidegesítettetek, másodszor pedig azon gondolkoztam, hogy mit felejthettem el - mondtam neki a szememet forgatva.
-Vigyázz mert még a végén fent akad - mondta és elnevették magukat.
-Hahaha nagyon vicces - mondtam unottan - amugy van valami kaja?
-A hűtőben a felső polcon van egy kis rántotta - válaszolt Chris a hűtőre mutatva - még Nica és én csináltuk reggel, amikor már mindenki fent volt rajtad kívül.
-Amugy tényleg hol vannak a többiek? - kérdeztem miközben beraktam a mikróba a tányért rajta a tojásokkal.
-Elmentek bevásárolni.
-Ez most komoly? Liam és a vásárlás? - nevettem el magam - amióta itt vagyok egyszer sem ment el a boltig maximum a bárig. Csodálkozom, hogy egyáltalán tudja hol van a bolt - itt már a fiúk sem bírták nevetés nélkül.
-Tegyük hozzá - kezdte el a vöröske, amikor már nem nevettünk annyira - hogy nem magától ment.
-Áruld már el azt a titkot, hogy hogyan lehet elküldeni őt a boltba. Csak mert akkor ezek után nem kell lesétálnom odáig és vissza teli szatyrokkal a kezemben. Légysziii - könyörögtem a fiúnak.
-Igazából csak annyi, hogy ő írt egy kisebb bevásárló listát, amit a csajokkal akart megvetetni, de balszerencséjére Mina közölte vele, hogy nem vesz neki semmit. Mivel nagyon kellett neki az a pár dolog, ezért igaz, hogy duzzogva és sértődötten, de lement ő is velük - itt elképzeltük sértődötten Liam arcát és megint elnevettük magunkat.
Miközben ettem addig a két srác elkezdett minden féle hülyeségről beszélgetni, mint pl az április elsejei poénjaik, amik amugy nem is voltak viccesek.
-Amugy egyik "poénotok" sem volt ám vicces - szóltam közbe.
-Hát maga a poén nem is, de mindent vitt az, amilyen fejet vágtatok közben - válaszolt röhögve Lewi.
-Hát okééé - itt már kezdtem félni, hogy esetleg van valami agyi károsodása, de rájöttem, hogy ő mindig is ilyen volt, ezért megnyugodtam és inkább folytattam az evést, ők pedig ha jól hallottam valami animéről kezdtek el társalogni.
Amikor végeztem elmosogattam magam után és kimentünk a nappaliba leültünk a kanapéra és bekapcsoltuk a TV-t. Elkezdtünk keresgélni a csatornák között valami jó filmet és amikor már kezdtük feladni hirtelen megláttam, hogy a Bosszúállók: Végjáték megy.
-El ne merd kapcsolni! - mondtam Lewinek, akinél a távirányító volt.
-De ne már! Vagy ezerszer láttuk már! Nézzünk valami mást! - panaszkodott, miközben a kapcsolót lóbálta.
-Először is ha elmered kapcsolni, akkor megverlek. Továbbá csak hatszor láttuk. Végül pedig nincs semmi más jó film a TV-ben szóval ezt nézzük.
-És tegyük hozzá, hogy én is ezt akarom nézni - szólt közbe Chris is.
-Jó van na. Akkor nézzük ezt - adta be a derekát, de láttam ahogy a szemét forgatja.
-Vigyázz mert még a végén fent akad - szóltam oda neki nevetve.
-Hahaha nagyon vicces - próbált unottan válaszolni, de végül ő is elnevette magát.
Ezután csendben néztük a filmet egészen Tony Stark haláláig, ahol mint mindig most is bekönnyeztem.
-Már sokszor láttuk a filmet ... - kezdte el Lewi.
-Pontosan ez a hetedik - szólt közbe Chris.
-... és tudod jól, hogy meghal, de azért mindig elsírod magad - fejezte be.
-És mi van akkor? - kérdeztem felháborodva - ha az egyik kedvenc anime szereplőd meghalna, akkor te is elsírnád magad - vágtam vissza.
-Mii? Nem is!
-Szerintem csináljunk valami mást mielőtt ezen elkezdenétek vitázni - lépett közbe Chris.
-Oké. Mi lenne, ha lemennénk edzeni? - dobtam fel az ötletet.
-Kössz, de kihagyom, mert nem akarok kék-lila-zöld foltokat magamra - mondta Lewi, majd folytatta - továbbá ez Liam dolga.
-Amugy tényleg hol vannak már? Itt van lassan 4 óra és még mindig nem értek vissza. Tudtommal nem tart 2 óráig egy bevásárlás... Még úgy sem tart ennyi ideig, hogy Liam is ment - mondtam és a fiúk elnevették magukat.
Pont mikor nyitottam ki a számat, hogy mondjak valamit megcsörrent Chris telefonja. Csak remélni tudtam, hogy Liam vagy a két lány az és nincs semmi baj.
-Szia... Aha... Oké... Azonnal indulunk... - majd letette a telefont.
-Liam volt?
-Igen és azt mondta, hogy minnél hamarabb menjünk le a bárba, mert baj van.
-Akkor nyomás! - sürgettem a fiúkat.
Felkaptam egy fekete sport cipőt és a fekete bőrkabátom, mert annak ellenére, hogy április van kissé hűvös az idő és mentem is ki a házból a fiúkkal a nyomomban. Egészen a bárig futottunk. Amint beléptem az ajtón a földbe gyökerezett a lábam. Ott volt Liam, Mina, Nica és még jó páran, akikkel az elmúlt hetekben itt a bárban ismerkedtem meg, név szerint Tora, Taka, Asami, Lora, Carmen, Andrew, Daniel, Nathan, Noah, Alice, Sophie és Violet, továbbá az egész bár ki volt díszítve szülinapi kellékekkel.
-MEGLEPETÉS! - kiáltotta mindenki - BOLDOG SZÜLINAPOT VICKY! - akkor ezt felejtettem el!!!
-Úristen skacok nem kellett volna - mondtam meglepetten.
-De igen kellett - szólalt meg Liam - tudtam, hogy elfelejted a szülinapod, ezért gondoltuk emlékezetessé tesszük, mert életében csak egyszer van 18. szülinapja az embernek - karolta át a vállam, majd mindenki egyesével odajött és megölelt.
-Csoport szelfiiiii - kiáltotta Alice és feltartotta a telefonját, majd mikor kész lett a fotó egy nagyot sóhajtott - ez így nem jóó, nem fér rá a képre rendesen a fiúknak a nagy arca - mondta nevetve.
-Mindenki álljon oda hátra a falhoz - adta ki az utasítást Lora.
-Lányok előre, fiúk hátra - mondta Mina és Alice egyszerre.
Engem állítottak be középre. Mellettem Nica és Mina, mögöttem pedig Liam állt, ő mellette pedig Lewi és Chris voltak. Lora kivételével mindenki beállt (neki Asami és Carmen között hagytunk helyet).
-Mindenki mosolyogjon - beszéd közben beállította a pulton a telefont - és ha lehet NORMÁLISAN - miközben mondta végig nézett szúrós szemmel a fiúkon.
Miután kész lett a kép még csináltunk jó párat, amin a fiúk már nyugodtan hülyéskedhedtek. Igaz, hogy nem volt rá szükségem, hogy bulit csapjanak nekem, de nagyon jó érzéssel töltött el, hogy legalább ők nem felejtették el a szülinapomat. Több asztalt összetoltunk és leültünk köréje mind a 18-an. Rengeteget beszélgettünk, nevettünk és hülyéskedtünk és olyan jól éreztük magunkat, hogy fel sem tűnt milyen gyorsan tellik az idő. Már elmúlt 8 óra is, amikor Liam és Noah felálltak és pár perccel később egy nagy fehér csokival bevont tortát hoztak be rajta 18 gyertyával.
-Boldog... boldog... boldog születésnapot! Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod! - énekelte mindenki egyszerre.
-Na kívánj valamit és fújd el a gyertyákat - mondta Asami.
A két fiú letette elém a tortát és egy kevés gondolkozás után tudtam is, hogy mit kívánok, majd elfújtam a gyertyákat. Azt kívántam, hogy azoknak, akiket szeretek pont olyan életük legyen, amilyet elképzeltek maguknak. Hogy mért pont ezt kívántam? Azért, mert én akkor vagyok boldog, ha körülöttem a számomra fontos emberek is azok.
-Andrew, Daniel, Taka segítsetek egy kicsit légyszi - mondta Sophie a bár pultja mögül.
-Megyünk - válaszolták egyszerre, miközben felálltak az asztaltól.
Visszafele tányérokkal és villákkal a kezükben jöttek vissza. Míg a fiúk mindnekinek adtak tányért és villát, addig Nica elment egy nagy késért is.
-Na akkor ehetünk már? - kérdezte Tora, miközben a tortával szemezett.
-Attól függ, hogy ki vett részt a készítésében - mondtam nevetve.
-Mért olyan fontos ezt tudni? - kérdezte Liam.
-Mert ha Lewi, Andrew, Daniel, Mina vagy te a konyha közelében voltatok, akkor inkább kihagyom, mert nem akarok gyomor rontást kapni, mármint nagyon szeretlek titeket - mosolyogva felálltam és megöleltem őket, mielőtt még megsértődtek volna.
-Amugy nyugi. Violet, Lora, Sophie és Asami csinálták - mondta nevetve Nica.
-Uuu akkor add ide azt a kést - mosolyogtam pszichopatán, amitől többen kissé ijedten néztek rám.
Kissé tartva attól, hogy mit akarok, de oda adta a kést a kezembe és elkeztem felvágni vele a tortát. Látszott mindenki arcán a megkönnyebbülés, amitől muszáj volt elnevetnem magam. Miután mindenkinek szeltem egy szeletet elkezdtünk enni. Mint már említettem fehér csokival volt bevonva az egész, míg a belsejében vanília krém volt. Nem tudtam hogyan tudtak ilyen finom tortát csinálni, ezért megkérdeztem tőlük.
-Ilyen finom tortát még életemben nem ettem - itt Liammel egymásra mosolyogtunk, mert csak mi ketten tudtuk, hogy ez az első olyan tortám, amire emlékszem is - na de hogyan csináltátok?
-Amugy tényleg hogy lett ilyen finom? - kérdezte egyszerre Taka, Tora és Noah is.
-A bűvész vagyis ebben az esetben a cukrász nem fedi fel a titkait - mondta Lora és össze mosolygott a másik három lánnyal.
Miután megettük az egész tortát (az utolsó szeletekért igazi harcokat vívtak a fiúk😂) páran felálltak, elmentek a pult mögé és egy-egy ajándék táskával vagy dobozzal a kezükben jöttek vissza.
-Na jó ez már túlzás, hogy még ajándékot is kapok - mondtam kikerekedett szemekkel.
-Fejezd ezt már be - szólalt meg Liam, miközben odajött hozzám és leguggolt elém - ne csinálj úgy, mintha te lennél a világon a legrosszabb ember és nem érdemelnél meg semmit sem! Folyamatosan azt mondogatod, hogy nem érdemlem meg, meg nincs bennem semmi különleges és hogy nálam sokkal fontosabb dolgok is vannak. Szerintem nagyon el vagy tévedve ezzel kapcsolatban, mert egy szép, okos, kedves, jófej, segítőkész és barátságos csaj vagy, aki önzetlenül segít mindenkinek és bármi van rád mindig számíthat az ember. Szóval kérlek legalább mára fejezd be saját magad kritizálását és fogadd el, hogy szeretünk és fontos vagy számunkra.
Egyszerűen nem jutottam szóhoz. Olyan váratlanul ért az egész, hogy alig tudtam felfogni azt, amit Liam mondott. Mikor végre feleszméltem szorosan megöleltem.
-Most már oda adhatjuk az ajándékokat? - kérdezte, de látva az arcomat folytatta - tudtuk, hogy ki fogsz akadni az ajándékok miatt, mert nem szereted, ha rád "pazarolnak" bármit is, tehát direkt csak ilyen apróságokat vettünk - fejezte be egy nagy sóhaj kíséretében.
Válaszképpen csak bólintottam. Először Tora, Taka és Asami adtak oda egy lila ajándék táskát, amiben egy fekete fejhallgató és egy fotóalbum volt, ami majdnem tele volt közös képekkel. Utána Sophie és Violet egy bordó dobozt nyújtottak át, amiben egy határidő napló, továbbá 9 fekete és 9 piros végtelen jeles karkötő volt.