Among Shadows /szünetel/

👑4. fejezet /A fordulat/👑

-Na akkor menjünk most már haza! - mondta türelmetlenül Mina, majd rám mosolygott.
Mind az öten felálltunk az asztaltól, felvettem a vállamra a fekete sporttáskámat és elindultunk az ajtó felé, majd kiléptünk rajta az utcára.

A bárban található fényt és meleget átvette az utcán lévő homály és hideg. Mielött elindultunk volna Lewi elvette tőlem a táskámat, mire én kérdőn néztem rá.
-Jah csak gondoltam udvarias leszek és viszem helyetted a táskádat - mondta Lewi.
-De tudom vinni a saját cuccomat! - mondtam felháborodva.
-Tudom, de akkor is én viszem, mert én egy jófej és kedves vérfarkas vagyok - mondta, majd kacsintott egyet.
Ezután a város széle felé vettük az irányt. Elöl ment William Chrissel és Lewivel a nyomában, Mina és én pedig kissé lemaradva mentünk a fiúk mögött, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni úgy, hogy ne szóljon bele egyikőjük sem.
-Nagyon jó ezzel a három hülyével élni. Mellettük sosem unatkozik az ember. Sokszor van olyan, hogy a semmi miatt elkezdjük egymást ütni máskor meg halálra szivatjuk egymást a sok baromságunkkal - elnevettük magunkat, mire a három fiú megfordult. Chris és Lewi kérdőn néztek ránk, míg William tekintetében viszont neheztelést láttam. Válasz képpen csak megráztuk a fejünket, amolyan nincs semmi olyan dolog, amit el akarunk mondani nektek stílusban. Mikor újra előre fordultak Minával egymásra néztünk.
-William mért ilyen hogy is mondjam... ellenséges velem? - kérdeztem tőle suttogva.
-Hát igazából mindig is ilyen volt, vagyis amikor már megismertem akkor már így viselkedett, de nem tudom, hogy mitől vagy miért, mert sosem árulta el. Az a tippe egyeseknek, hogy amugy is ilyen, de én nem hiszem, hogy egy bunkó köcsög lenne igazából... Szerintem történhetett vele valami rossz dolog kiskorában, amire nem szívesen emlékszik vissza - suttogta vissza.
-És mért nagyképű ennyire? - kérdezősködtem tovább.
-Hát nézz rá - mondta és én engedelmesen rá is néztem a jó pár méterrel elöttünk lévő fiúra - irdatlanul helyes és ezt ő is nagyon jól tudja, valamint profin bánik a fegyverekkel. A lányok konkrétan a lábai elött hevernek és bármit megtennének csak hogy hozzájuk szóljon, mert szerintük ő egy tipikus rosszfiú, pedig csak attól függ a viselkedése, hogy kikkel van körülvéve. Eddig nem nagyon volt olyan lány, akivel pár napnál tovább bírta volna, mivel szinte mindegyiket lekoccolta már az elején. Mikor megkérdeztem tőle, hogy ezt miért csinálja azt válaszolta, hogy egyik lány sem elég jó neki, mivel mindegyik szinte teljesen ugyan olyan kinézetre is meg viselkedésre is, valamint azt is mondta, hogy neki olyan lány kell, aki különbözik a többitől és aki képes ezt fel is vállalni. Azt is említette, hogy ő egy számára különleges lányra vár, aki mellett jól érzi magát és aki a belső tulajdonságai miatt van vele, nem pedig azért, mert ő Los Angeles legjobb árnyvadásza - ezután egy kissé elbambult és megbotlott a saját lábában, de nem esett el. Megállt egy pillanatra, hogy vissza nyerje az egyensúlyát, majd felzárkózott mellém, mert én már pár lépéssel elötte jártam.
-Van egy ötletem arra, hogy hogyan derítsük ki azt, hogy mi a baja meg hogy mi történhetett vele anno - mondta eszelős tekintettel, ami miatt kissé elkezdtem félni attól, hogy mi járhat a fejében - nekünk, vagyis Chrisnek, Lewinek és nekem nem mondta el, mert mi mások vagyunk, mint ő, de ti ketten szinte teljesen ugyan olyanok vagytok. Ha be tudnál férkőzni a bizalmába, akkor szerintem van rá esély, hogy neked megnyílik és elmond mindent - avatott be a tervébe.
-Még ha bele is megyek, ami amugy eszem ágában sincs, nem hinném, hogy nekem bármit mondana, mivel már az elejétől fogva bunkó velem és nem is ismer ebből adódóan nem is bízik bennem - mondtam neki a lehető legkomolyabban, hátha felhagy ezzel a tervvel, de hamar rájöttem, hogy nem fog addig békén hagyni, amíg bele nem eggyezek.
-Légyszi Victoria - elkezdett kiskutya szemekkel nézni engem.
-Mondj egy nagyon jó indokot arra, hogy miért tennék én ilyet - enyhültem meg egy kicsit.
-Azért kellene ezt megtenned, mivel ezzel sokszor a mi életünket is kibírhatatlanná teszi. Vegyük azt példának, hogy amikor el akarunk menni valahova és éppen nincs kedve, akkor két választásunk van. Az első az, hogy elmegyünk nélküle, a második meg az, hogy itthon maradunk mi is. Ha az elsőt választjuk, akkor mire haza érünk teljesen magába zuhan és olyankor úgy néz ki, mint egy védtelen kisfiú és nagyon nehéz onnan újra talpra állítani. Ha viszont a másodikat választjuk, akkor egész nap azt nézzük és hallgatjuk, hogy hogyan és mit szenved és hidd el nekem, hogy nagyon nem jó végig nézni egyik verziót se. Vagy mondjuk sokszor csak úgy rájön az 5 perc és olyankor szivem szerint én magam ütném le, mert akkor nem tud szólni egy jó szót senkihez sem, valamint nagyon erőszakos abban az idegállapotban. Mondjak még ilyeneket vagy elég lesz ennyi is? - nézett rám mosolyogva felhúzott szemöldökkel.
-Jól van elég lesz ennyi is - mondtam, majd sóhajtottam egy nagyot, mivel már most látom magam elött, hogy nehéz dolgom lesz - mit csináljak pontosan? - kérdeztem tőle a szememet forgatva.
-Hát igazából legyél vele kedves és őszinte. Mondj el neki olyat, amit senki másnak nem mondanál el vagy valami hasonló és persze add önmagad. Hidd el, hogy sikerülni fog ez neked - nézett rám bátorítóan. Válaszul csak rá mosolyogtam a tündér lányra és ezután elkezdtem bámulni a fekete boka csizmám orrát és nekiálltam gondolkodni igazából mindenen is. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy nem vettem észre, hogy a fiúk megálltak elöttünk és neki mentem az egyikőjüknek, ami miatt majdnem hátra estem, de ez nem történt meg, mivel akinek neki mentem elkapta a csuklóm és visszarántott magához. Mikor felnéztem a tekintetem találkozott egy barna szempárral. Pár centi választotta el az arcomat William arcától. Néhány másodpercig még így álltunk, majd elengedte a csuklóm és én meg két lépést hátráltam, hogy normális távolságban legyek tőle. Egy pillanatra mintha meglepettséget és szomorúságot láttam volna az arcán, de nem tudtam jobban megnézni, mivel újra elővette a semmitmondó arckifejezését. Így belegondolva tuti, hogy csak képzelődtem, mivel már a kezdetektől fogva nem bír.