Bursting - Kitörés

10.

Másnap az iskolában minden ugyanúgy történt, mint általában, néhány "apróságtól" eltekintve.
Reggel Bakugo nem hangoskodott, alig hallhatóan köszönt, majd leült a padjához. Amikor Deku megjelent, csak visszaköszönt neki (nem üvöltötte le a fejét, ami nála már igen szép dolog), viszont mikor Shoto mosolygott rá, szomorúan elkapta a tekintetét. A megszokott reggeli hangulat nagyrészét Katsuki szolgáltatta, így ahogy mindenki ennyire bánatosnak látta, valahogy rájuk is ragadt a kedvtelenségéből.
- Minden rendben, Bakugo? - Állt meg Todoroki előtte, hogy szemügyre vegye a vörös szempárját, de az makacsul kerülte a tekintetét.
- Ja.
- Valami baj van. Furán viselkedsz.
- Ez kurvára nem igaz - motyogta makacsul Bakugo. Tényleg olyan, mint egy kisgyerek, a sok káromkodástól eltekintve. Hangos, makacs, szeretetéhes... talán aranyos.
Shoto a padon megtámaszkodott mindkét kezével és Katsuki felé hajolt. Kedvesen elmosolyodott, de ebből végül egy halk nevetés kerekedett.
- Bűntudatod van? - Ettől a kérdéstől Bakugo - aki immár három másodperce tartotta a szemkontaktust - elpirult és oldalra kapta a fejét.
- Dehogy, barom! - Shoto vigyorgott, mint a tejbetök, pedig ez soha nem volt rá jellemző. Felegyenesedett és megsimogatta Bakugo haját.
- Nem haragszom, tényleg. Már amúgy is fontolgattam, hogy elmondom a többieknek. - Erre Katsuki lebiggyesztette a száját. Ilyet is tud?! Mikor lett az őrjöngő idiótából egy ilyen imádnivalóság?
- J-jah. Oké. Megtennéd hogy elveszed a kezed a fejemről? - kérdezte a hangjába enyhe dühöt is belecsempészve, de épp csak annyit, hogy legyen éle a mondandójának. Shoto megvonta a vállát, engedelmeskedett neki és a helyére ment.
Az összes szemtanúnak egy dolgon járt az esze: Todoroki mikor szelidítette meg úgy Bakugot, mint addig még senki?
- Jó reggelt, Todoroki-kun! - jött oda hozzá hamarosan Midoriya.
- Jó reggelt, Midoriya-kun. Hogy vagy? - kérdezte kedvesen, mire kapott egy vidám mosolyt. Ő meg olyan volt, mint egy barátságos kiskutya, aki simán kinyírt volna bárkit, ha ahhoz van kedve. Hm, ez így cseppet sem hangzott pozitívan. Na mindegy.
- Kösz, jól! Te pedig látom, hogy remekül vagy! - bólogatott, de hirtelen közelebb hajolt hozzá és kezét a szája elé tartva suttogott valamit a fülébe.
Ez Bakugo figyelmét se kerülte el, gyilkos pillantásokkal bombázta Izukut, aki... Várjunk. Mégis miért tett volna ilyet? Hisz ő a szeplős, brokkoli hajú, aranyos gyerekkori barátját kedvelte, sőt, szerette. Miért lenne rá féltékeny? Minden bizonnyal csak dühös volt rá, amiért nem neki sugdos a fülébe. Vajon mint mondhatott Todorokinak...? Áh, mindegy is. Ki nem szarja le? Őt aztán Todoroki egy cseppet sem érdekelte, semmilyen szempontból. Dögöljön meg.

Kacchan kicsit hülye... Nem? :D
Oh, és a kövi rész izgi lesz:3

Spoiler: megint megszivatom szegény Momot :c