Bursting - Kitörés

1.

Üdv újra vagy először itt!
Őszintén, fogalmam sincs hogy vannak elosztva a szobák, így most kitaláltam valamit, mivel semmit se találtam, az animét meg nem kutatom át. Nézzétek el nekem! 😅

Valami hangos csattanással landolt a földön a Todoroki feje fölötti szobában.
- Bazdmeg! - követte utána rögtön egy ideges üvöltés. Bakugo megint tombolt.
- Nem bírja befogni? Hajnali három van, az istenit - motyogta Todoroki, ahogy átfordult a másik oldalára. A robaj megismétlődött, majd a szitkozódás is, de ezúttal sokkal cifrábban fejezte ki magát. Ez folytatódott tovább, így Shoto mérgesen felkelt az ágyból, hogy nyugalomra intse azt a barmot, aki nem hagyja aludni éjnek évadján.
Hangtalanul kinyitotta az ajtaját, majd bezárta, de csak kilicsre. Úgyis csak pár percre tervezett elmenni.
A lépcső hűvös volt, átfagyott tőle a meztelen lába. Ezt megoldotta annyival, hogy kicsit felfűtötte a baloldalát.
Elért Bakugo szobájának ajtajáig, ami meglepetésére résnyire nyitva volt. Bekukucskált rajta, de még a fiúhoz képest is túlzó rombolás tárult a szemei elé.
A takaró szenesen hevert a földön, a párnák szétszakadva, darabokban voltak szanaszét. A falból kiszakadt egy darab és szétszóródtak a morzsái. A szekrényben egy lyuk tátongott, vélhetően Bakugo keze okozta, mert a tüskés hajú lihegve állt előtte, vérző ököllel.
Katsuki belerúgott a szőnyegbe, aztán végül leült rá és a kezeibe temette az arcát.
Todoroki semleges arckifejezéssel kinyitotta az ajtót, épp csak annyira, hogy beférjen rajta, majd be is csukta maga mögött. 
- Mégis mit csinálsz? - vonta kérdőre. Egy egyszerre meglepett és gyűlölködő pillantást kapott válaszul. Shoto azt hitte, a másik rákiabál, de csak dühösen lesütötte a tekintetét és a hajába túrt.
- Felvertelek, mi? Feküdj vissza. Abbahagytam - morogta. Todoroki közelebb lépett hozzá és tisztes távolságot tartva leült mellé a földre.
- A szobád egy romhalmaz. Tudom, hogy szoktál dühöngeni, de ilyet még sose tettél - jegyezte meg a tényállást a felemás arcú. Egy ideig csend volt, Katsuki nem felelt. Végül felsóhajtott.
- Felcsesz ez az egész.
- Az engedélyre gondolsz? Engem is zavar, bele kell húznunk, de ez... - kezdte volna Todoroki, de Bakugo közbevágott:
- Most nem arról van szó! - morrant fel, de nem emelte fel a fejét. Kitartóan a koszos szőnyeg anyagát tanulmányozta.
- Akkor miről? - támasztotta meg a fejét a kezével Todoroki. - Valami bántja a pici lávaszívedet? - Bakugo szikrázó tekintettel fordult felé, kezei épp úgy izzottak, mint a szemei.
- Nem lávából van a szívem. Már rég lehűlt - közölte ellenségesen. - Szóval már kemény, mint a kő. - Egy másodpercnyi csend telepedett rájuk, Shoto hirtelen erre nem tudott mit felelni.
- Mindegy. Csak hagyj békén - motyogta Bakugo, majd felállt és az ajtó felé indult.
-  Hova mész? - lepődött meg a felemás.
- Ágyneműért - vakkantotta oda Katsuki. - Mit gondolsz, így hogy aludjak? - kérdezte, majd elsietett. Elege volt a szeméből csorgó könnyekből, amiket Todoroki nem vett észre, holott alig egy méterre ült tőle. Hogy lehet olyan jó színész, hogy valaki mellett ül, sír és a másiknak fel se tűnik?

Na, ki ilyen profi még a sírásban?