𝕋𝕚𝕞𝕖 𝔸𝕝𝕚𝕧𝕖 ~ Haikyuu! HUN

A Rémes Rímes

~Avagy Daichi nehéz napja~

Oikawa miután visszaért a kollégiumba első dolga volt, hogy megnézze gyermekkori barátja vissza írt-e már. De nem, még mindig nem.
Ez kissé fájt a fiúnak, viszont nem mutatta ki. Azért elgondolkozott rajta hátha valami baj érte barátját. Persze nem fizikailag, hanem érzelmileg. Így küldött neki egy "Minden rendben?" üzenetet. Ezt követően elment lezuhanyozni, majd megnézte holnapra mit kell vinnie, ezeket elrakta. Ezután megragadt egy még "bontatlan" könyvet és lehuppanva az ágyra felnyitotta azt. A továbbiakban csak olvasott és olvasott. Talán kicsit túl sokat. Amikor tudatosult benne, hogy már eléggé későre jár lerakta a könyvet, majd megpróbált elaludni. Telefonja megrezdült, mire felkapta fejét. Gyorsan az említett eszközért nyúlt és feloldotta azt.
"Igen, minden rendben" 

Reggel Oikawa álmosan baktatott az egyetem felé. Mivel esti olvasása kicsit elhúzódott később kelt, de még így se  volt késésben. Főleg, hogy vele együtt több diák is csak most indult. Az aulába belépve felmutatta belépőkártyáját, köszönt a kissé idős portásnak, majd sietett is fel a terembe. Belépve a helyiségbe a "megszokott" csapat fogadta. Lerakta táskáját és már ment is újdonsült társaságához. Az egyetemisták beszélgetését tanáruk érkezése zavarta meg, jelezve, hogy ő már elkezdené az órát, ezért szíveskedjenek leülni a babérjaikra.                                                    Ahogy az órájuk előbb kezdődött előbb is fejeződött be. Igazából nem is nagyon nevezhetnénk még órának, hisz az első héten nem nagyon tanítanak, de... valahogy nagyon nehéz volt figyelniük a monoton hangon beszélő tanárra.

   -Bár ne gondoljunk mindig rosszra, de ez lesz aztán nehéz óra.. -szólalt meg Kuroo, mire a társaság rápillantott. -Azta, ez rímelt. -jegyezte meg.

   -Ezen órán nem sokat kértek, de én ezzel egyet értek! - mondta Bokuto, miután vette a lapot.

   -Ezt most hagyjátok abba! -nézett rájuk szigorúan Daichi. A Karasuno volt kapitánya itt már érezte, hogy ez a kettő egész nap ezt fogja folytatni, de arra nem számított, hogy Oikawa is...

   -Ne legyél már mindig komor, hol van benned itt a humor? -fojtott vissza egy nevetést az előbb említett.

   -Istenem, hova kerültem..? -sóhajtott fel Sawamura. -Egyszer biztos agyon ütöm őket..

   -Ne legyél már ilyen para, vedd a lapot Sawamura! -ugrott elé a bagoly. A három rímelő itt hangosan elnevette magát, amivel magára vonzott pár érdeklődő pillantást, amik között tanárok is voltak.

   -Most már tényleg abbahagyhatnátok, szinte mindenki minket figyel. -szólalt meg Ushijima.

  -Ki mit mond mind hiába, felszólalt az ászok ásza. -mondta szarkasztikusan Oikawa.

   -A feladók legjobbika, ez volt aztán szarkasztika! -csodálkozott el Kuroo.

  -Most volt élég belőletek, végetek van rémes rímes.. -pillantott rájuk fenyegetően Daichi.

És így történt,hogy a röplabda klub négy elsőévese nem jelenhetett meg az edzésen...

.

.

.

.

Elég rövid rész lett, de hogy én mit szenvedtem azokkal a rímekkel....                                                Igyekszem a következővel!            Oh, és boldog további karácsonyt!