𝕋𝕚𝕞𝕖 𝔸𝕝𝕚𝕧𝕖 ~ Haikyuu! HUN

Egy szebb feladó?

Aka Akaashi Keiji

Ez is csak egy átlagos napnak indult Oikawa -és persze a többiek- számára. Bementek az órákra és vagy előadásokra, ezután pedig mentek délutáni klubtevékenységeikre. A négy elsős akik tegnap nem tudtak megjelenni az edzésen ma korábban indultak a tornaterembe, hátha így elkerülhetik bajt. Ám ez nem jött össze... a szidást így is megkapták. 

   -Úgy hallottam, szerettek futni -nézett végig rajtuk szigorú tekintettel a kapitány.
   -Hát akkor most futhattok extra köröket. A tíz helyett húsz, Oikawa neked elég a tizenöt. -ezzel a csapat elindult, hogy megtegye a szokásos iskola körüli bemelegítését. Úgy tűnik a többi csapat is futással akarta indítani az edzést, hiszen a tornatermekből lassacskán minden csapat kivonult. Természetesen egy mellény vagy pulóver volt rajtuk, mivel még nincs jó idő.

   -Ez rohadtul nem ér, neki mért csak tizenötöt kell? -kérdezte a kilencedik kör után, levegővételek között Bokuto.

   -Azért, hogy ne terheljem túl a térdem. -válaszolt Oikawa, mire a bagoly felvilágosultan nézett rá.

   -Úgy hallottam pedig, hogy önszeretettel csinálod. -szólalt meg Kuroo.

   -Nem tudom miről beszélsz.. -felelte a barna hajú, majd kissé előrébb sietett -A teremben találkozunk! -intett hátra.

   -Görény..

Miután végeztek a saját tíz büntetőkörükkel, ők is visszatértek a teremhez, ahol már javában folyt a szerva gyakorlás. Az ajtón belépve Oikawa feléjük tartott három darab kulacsot. 

   -Milyen figyelmes -röhögte el magát a fekete hajú, átvéve az egyiket.

   -Ugye? Én már csak ilyen figyelmes vagyok.. -sóhajtott drámaian a feladó. -Meg helyes, jószívű, segítőkész.. -sorolta.

   -És szerény is.. -tette hozzá Daichi, nagy örömöt szerezve a két "városi fiú"-nak, akik ezt rettenetmód viccesnek találták.

   -Hé' ne lazsáljatok már! -kiáltott rájuk az egyik másodéves. Letéve a kulacsokat gyorsan a pálya felé iramodtak, hogy hasznosan töltsék az edzés további részét.

Az edzés után Bokuto kitalálta, hogy menjenek el egy kávézóba, így most ott tartanak, hogy próbálják nem felzajongni a fél várost, miközben az utcán sétálnak. "Bár viszonylag nem volt késő, de attól még jó lenne ha visszafognák magukat" alapjáraton. Egy közeli park mellet aztán meg is találták amit kerestek: egy életet adó Starbucks-ot. Mialatt Kuroo és Bokuto egy macskát simogattak -akit a park egyik fája mellett találtak-, Oikawa és Daichi elmentek megvenni a kávékat. Nem telt bele tíz perc és már mentek is vissza oda ahol, a másik kettőt hagyták, ám most mintha lett volna velük egy harmadik személy is..

   -Hé ezt figyeljétek! -kiáltotta nekik Kuroo, majd haját hátrahúzta úgy, mint ahogy a bagolynak volt -Én vagyok Bokuto Koutaro   és úgy nézek mint egy ki....... madár! 

Az említett is átigazította frizuráját, csak ő olyanra mint amilyen a mellette állóé volt. -Én meg Kuroo vagyok és a blokkjaim gyengék mint f....

   -Én Akaashi vagyok és szenvedek. -lépett melléjük az eddig mögöttük álló személy.

   -Megtaláltuk Akaashit, hát nem remek? -kérdezte vigyorogva a fehér-fekete hajú. -Oh tényleg, Oikawa még nem találkozott vele! -ezzel megragadva Keiji csuklóját maga elé rántotta.                         
   -Oikawa ő itt Akaashi Keiji, a volt csapatom, a Fukurodani feladója és egyben kapitánya. Ő pedig Oikawa Tooru, a feladónk. -ezzel be is fejezte a mondandóját.

   -Te szent Isten! -szólalt meg a barna hajú, mire kérdő pillantásokat kapott maga felé.                         
   -Ez lehetséges? Hogy lehet valaki ilyen szép? -a kissé meglepődött fekete hajú elé lépett és kezeit a vállára tette és tovább tanulmányozta a fiút -Még nálam is szebb! És feladó! Egy feladó szebb nálam! Egyszóval gyönyörű! -borult ki teljesen Oikawa. 

A furcsa jelenet láttára Kuroo és Daichi halkan elröhögték magukat.

   -Meleg vagyok, hogyha azt gondolom egy fiú szép? -kérdezte ismételten Oikawa, még mindig a másik vállát szorongatva, enyhe rémülettel és értetlenséggel az arcán.

Ekkor Kuroo-ék már végképp nem tudták tartóztatni magukat és olyan hangosan kezdetk el hahotázni, hogy a körülöttük lévők már-már aggódva néztek rájuk.

   -Attól még nem leszel meleg, hogy azt gondolod Akaashi gyönyörű. Mindenki úgy gondolja. Ez egy tény. -szólalt meg bölcsen Bokuto és ő is csatlakozott a nevetők társaságához, ezzel ott hagyva a két rémült feladót. Akiknek bebizonyosodott legnagyobb félelmük. 

Oikawa rájött, hogy van nála szebb ember, aki ráadásul feladó is.

Akaashi meg újra a Kuroo-Bokuto pokolban érezte magát.

.

.

.

.

.

Hálás köszönet, ha elolvastad! ❤️
Következő részben Bokuto-é a főszerep.