𝕋𝕚𝕞𝕖 𝔸𝕝𝕚𝕧𝕖 ~ Haikyuu! HUN

Segítsünk Akaashi-nak

~Félreértések~

 Az egész ott kezdődött, hogy Akaashi rajztanára plusz feladatot szabott ki pár tanulójára hangoskodás miatt. És, hogy Akaashi ebbe hogyan keveredett bele? Az számunkra is jó kérdés ugyanis nem hajlandó elárulni, még egy ilyen jól kinéző srácnak se, mint jómagam. Oké, visszatérve az eredeti témára, ez említett megkért minket, -a baglyot, Kuroo-chant és engem- hogy álljunk modellt neki.

   -De most komolyan, áruld már eeeeeel -kérlelte Bokuto.

   -Utoljára mondom, nem. -felelte immár kicsit ingerültebben. -Csak álljatok már a helyetekre -és így is tettünk. Akaashi gyorsan csinált (még)egy képet, majd bólintott jelezve elégedettségét. Akkor ez lesz az a kép, amit majd három különböző rajzstílusban kell újra rajzolnia. Már nem is bírtam volna tovább állni, körülbelül egy órája próbálkoztunk de valaki mindig elcseszte... valaki alatt a hármasunk tagjait értem..

   -Kértek valamit inni? -kérdezte a fiatalabb feladó.

   -Attól függ mennyi idő -vette elő telefonját Kuroo -Oké, még van egy fél óránk

   -Akkor hozok valami üdítőt, addig nézzétek meg a képeket -adta oda nekem a telefont, majd kisétált a szobából.. Bokuto pedig utána. Nem akarja feladni a harcot semmi áron.

Mi pedig addig elkezdtük nézni  csodálatos munkánk gyümölcsét. Az egyik képnél megálltam, majd hirtelen kezdtem el nevetni. Kuroo eddig nem fektetett nagy figyelmet a fotókra, de most érdeklődve nézett át a vállam felett.

A képen éppen Bokutóra nézett -aki éppen mondott valamit- a szeme sarkából de közben olyan gondterhelt képet vágott, hogy ezt tényleg nem lehet megállni nevetés nélkül. Az ezt követő kép pedig rátett még egy lapáttal ahol éppen arcon csapta magát.

   -Nah jó -kezdtem nagy nehezen- E-ezt a kettőt tuti átküldöm magamnak -nevettem tovább.

   -Ne merészeld! -nyúlt a telefonért, mire én feltartottam a levegőbe, ami haszontalan volt hiszen magasabb volt nálam. Kezemet hátrébb tartottam hátha így nehezebb dolga lesz, viszont a következő pillanatban sikeresen a földre vágódtunk, miközben még mindig a telefonért harcoltunk.

A szoba ajtaja hirtelen kivágódott majd Bokuto lépett be rajta.

   -Oh! -torpant meg -nem tudtam, hogy már ilyen közel álltok egymáshoz -mondta szemöldökét vonogatva.

   -Mi? Nem, várj! Mi csak.. csaaaak.. kicsi a rakást játszottunk.. jaaaaa.. -hadartam.

   -Oho? -csillant fel a szeme.

A kicsi a rakás egy olyan játék ahol az szív a legjobban aki a legalján van.. most én voltam az alja és miután Bokuto ránk ugrott reménykedtem, hogy megúszom pár törött bordával.

Na és ekkor jött vissza Akaashi is. Végignézett rajtunk majd sóhajtott és kisétált a szobából.

Hazafelé nem szóltunk egymáshoz. Én nem szóltam Kuroohoz mert miatta a belső szerveimnek annyi. Kuroo nem szólt hozzám mert sikerült átküldenem a képet. Bokuto meg szerintem azt hitte csendkirályt játszunk... ki tudja mi megy keresztül az agyán..

   -Amúgy tudom, hogy nem kicsi a rakást játszottatok.. -szólalt meg végül újra a bagoly.

.

.

.

.

.

Visszatérteeeem! ...Félig.... Öhm, remélem tetszett ez a rövid rész, további szép hetet!

Ui.: Miért lett vége a mangának? 

(╥﹏╥) 

I'm in pain. PaIN.