𝕋𝕚𝕞𝕖 𝔸𝕝𝕚𝕧𝕖 ~ Haikyuu! HUN

Kuroo és Oikawa közös kalandja #1

"Illegális,, kísérletek

Hirtelen ajtócsapódás, majd ezt követően lépések hallatszottak. A két fiú egy pillanatra lefagyott, majd Kuroo gyorsan bevágta "kísérletét" a táskájába -persze ügyelve rá, hogy minden kémcsövön rajta legyen a teteje és ne folyjon ki-, Oikawa is gyorsan visszarakta a könyveket a helyükre.

   -Van itt valaki? -szólalt meg az ismeretlen hang.

   -A francba, ez a gondnok lesz.. -sziszegte a fekete hajú.

   -Még most is legálisnak találod, Tetsu-chan~? -suttogta vigyorogva Tooru.

   -Fogd be! Ha megtalál te is bajban leszel. -felelte halkan a másik.

Tetsuro gyorsan körülnézett, majd tekintete megállapodott egy pár könyvespolccal arrébb lévő ajtón. Megragadva a barnaság kezét elindultak az ajtó felé. Ami... nagy szerencséjükre nyitva volt. Gyorsan beléptek az ajtón és becsukták azt. Na de, hogyan is jutottak el idáig? Kezdjük a nap elejénél.

Oikawa tapasztalva, hogy késésben van gyorsan elhagyta a kollégiumot és sietősen az egyetem felé lépkedett. Útközben összefutott egy bizonyos éj fekete hajú személlyel.

   -Oya, csak nem későn keltünk? -kérdezte Kuroo a másik hajára utalva, ami most nem volt tökéletesnek nevezhető.

   -Kissé elhúzódott az este... -felelte álmosan a barnaság. Kuroo a karjánál fogva arrébb húzta Oikawa-t mielőtt még nekiment volna egy előttük sétáló szőke hajú, alacsony lánynak     -Kösz..  -motyogta.

   -Nem tesz semmit, csak a lányon segítettem.

   -És még rám mondják, hogy szemét vagyok -mondta sértődötten Tooru.

Pár perc múlva már az aulába léptek be, majd felmutatva belépő kártyájukat tovább mentek a lépcsők felé, és a már megszokott folyosókon fojtatták volna útjukat a terem felé. Folytatták volna, ha a csapatukban lévő két másodikos meg nem állítja őket.

   -Áh, Kuroo, Oikawa! Van egy percetek? 

   -Persze, miben segíthetünk?

   -Hát esetleg rátudnátok venni valamelyik évfolyamtársatokat, hogy vállalja a menedzserkedést? A harmadévesek inkább a vizsgákra szeretnének fókuszálni és.. hát.. a másodévesek visszautasították azzal az érvvel, hogy nincs kedvük egész nap a perverzségeinket hallgatni..

   -Szóval -vette át a másik- ezért gondoltuk, hogy egy tudatlan elsőéves biztos vállalná, nem sejtve, hogy mennyi fejfájást fogunk okozni. -vigyorogtak, mint a tejbe tök.

   -Ez nem kegyetlenség egy kicsit? -kérdezte Kuroo.

   -Akartok menedzsert, vagy nem? 

   -Jól van, jól van... -sóhajtotta.

   -Akkor ezt megbeszéltük. -mondta elégedetten a másodéves. 

Ezután Tooru-ék folytatták útjukat saját termük felé, azzal a szándékkal, hogy eltöltsenek egy újabb unalmas előadást. Viszont mi is az az unalom ha ilyen barátaid vannak? Ők se tudják.  Mikor beléptek a terembe minden figyelmük az eléjük táruló látványra irányult. Az ablak előtti padsor első padjánál ugyanis egy elég érdekes jelenet zajlott.

A pad mellett egy élénk rózsaszín, rövid hajú alacsony lány állt és a kezében egy apró varjúfiókát tartott. Mellette Bokuto bámulta a jövevényt ragyogó szemekkel. 

   -Kuroo, Kuroo! Nézd mit talált Rei-chan! 

   -Hogy került hozzátok egy fióka? És ki az a Rei? -kérdezte, miközben a pad mellé sétált.