Elvakító szerelem

🌼3.🌼

Reggel a telefonomra keltem,de nem az ébresztő pittyegett..Megnézem az időt: 7:17.Ki a lófasz hiányol ennyire 'hajnalba'?Megnéztem és persze,hogy drága Moormeier barátunk írt snapen.Most mondanám,hogy mérges vagyok stb.De az igazság,hogy egyáltalán nem bántam.

Payton:

Én:Reggelt..

Payton:Ú de morcos valaki.Mi történt?

Én:Semmi csak most keltem😴

Payton:Basszus bocsi!Nem akartalak felkelteni😟

Én:Áh nimcs semmi baj.De akkor már mondhatod miért írtál hajnalba😂

Payton:Ja csak arra gondoltam elmehetnénk reggelizni valahova.😀

Én:Tőlem,okés hol találkozzunk?Mikor?

Payton:Nekem van egy kis dolgom még szóval ha nem gond eltudnál jönni hozzánk 8:30-ra ?És onnan eggyütt mennénk a Sarki-kávéházba.

Én:Umm..Pesze semmi akadálya,csak nem tudom hol laktok..😅

Payton:Ja tényleg bocsi😅 A *címük*-hoz gyere.

Én:Okés.Na majd talizunk.Bye😁

Payton:Szia♥️

A szokásos rutint végeztem.A kontaklencsémet helyeztem volna fel amikor úgy gondolta,hogy a wc-ben kényelmesebb szóval beleesett...Fasza..Akkor marad a szemüvegem,amelybe úgy nézek ki,mint egy kibaszott könyvmoly.(részben az vagyok hehe)
Szóval itt az outfitem:

És a már tőlem jól megszokott laza konty:

8:25. Elindultam a cím felé.
Mikor odaértem nagylevegőt vettem és becsöngettem.Egy kedves,mosolygós fiatal nő nyitott ajtót.
-J-jónapot.-kezdtem félénken
-Szervusz biztos te vagy Luna.Payton sokat mesélt rólad.Én Mary Moormeier vagyok az édesanyja,gyere beljebb.Payton a szobájában van.-mondta végig mosolyogva.Elmondta melyik szoba Paytoné és felmentem .
Kopogtam.Nem jött válasz.Gondoltam benyitok,mert nálam hallgatás beleegyezés..Bementem és a félmeztelen Payton hátával találtam szembe magam.A fülesével zenét hallgatott..Pirulva takartam el a szemem és köhögtem kettőt.
-Ó Luna!Bocsi nem hallottalak.Várj,mindjárt felöltözök.-mondta és hallottam ,hogy közben vigyorog azon ,hogy én mennyire kellemetlenül érzem magam.
-Oké kész vagyok.-mondta én pedig feltekintettem az önelégülten vigyorgó padtársamra.
-Hajj...Ne vigyorogj annyit inkább induljunk,mert éhes vagyok.-mondtam ,hogy oldjam a bennem lévő zavart.Erre Payton csak felkuncog majd megfogja finoman a csuklómat(?!?!?) és le húz egész a be járatig,ahol felveszi a Vansét.Elköszönünk Marytől,majd elindulunk a kávézóba.Az utat végig hülyültük,de Payton egyszer csak komolyra váltott.
-Figyu Lu.
-Hmm?-adtam értelmes választ
-Úgy érzem nem ismerlek még eléggé.Mondanál magadról pár szót?
-Persze..Hmm..Hát 17vagyok,anyukámmal élek egy házban.Szeretek olvasni,festeni és gitározni.Nem vagyok érdekes személyiség és eddig be kell valljam te vagy a 2.barátom.Rajtad kívül nekem csak Katy van..Mindig én voltam a láthatatlan lány.Hogy miért?Azt pontosan én sem tudom .Talán..mert nem vagyok kurva vagy ilyesmi szóval érted.-küldtem felé e szavakat,s a vége felé szinte el halkultam teljesen.Payton megállt és magával szembe fordított.
-Te vagy a legcsodálatosabb,legklasszabb lány akit valaha ismertem.Igaz nem rég találkoztunk,de ennyit azért már tudok.Soha ismétlem SOHA senki kedvéért ne akarj megváltozni.-mondta a szemembe nézve.Én csak bólogattam majd tovább indultunk.
-Amúgy hogyhogy csak anyuddal élsz?-kérdezte,bennem meg megállt az ütő.Hirtelen a szemem fátyolos lett és a torkomba hatalmas gombóc keletkezett.Payton ezt észrevette és aggodalmasan fürkészte arcomat.Én csak megtörten néztem előre..Nem mertem megszólalni,mert féltem,hogy zokogáson kívül akkor már nem lennék képes.
-Nem kell róla beszélned.Majd ha egyszer úgy gondolod elmondhatod,de nem kötelezlek-mondta nyugtatóan.Én bólintottam,majd az út tovabbi része csendben telt.
Mire észbe kaptam megérkeztünk.
Én ezt kértem:

Payton pedig ezt:

Ki fizettük,majd el indtultunk hozzám,mert anya úgysincs otthon és nem akarok egyedül lenni.Egyszercsak elkezdett pötyögni az eső.Aztán 5perc múlva szinte szakadt. Még jó,hogy december van..Paytonnal nevetve futottunk hazáig majd szinte betörve az ajtót estünk be.Ezzel semmi gond nem lenne,csakhogy én a drága Moormeier barátunkra érkeztem.

Hi guys!Próbálok aktív lenni és remélem tetszenek a részek.Ha igen jelezd ⭐-al.

Bye,Emma💙