Kiút - Egy Reylo történet [SZÜNETEL]

REY

Egyedül vagyok a szobában.

Poe azt mondta, szükségem van a pihenésre, aztán ő is elvonult. Eléggé levert Finn miatt, én meg kissé ki is vagyok rá akadva. És azt is tudja, hogy mindkettőnkben viaskodik a diadal és a gyász érzése. Neki ez talán kevésbé új, de nekem gombóc nő a torkomban, ha arra gondolok, Finn már soha nem mondhatja el nekem azt, amit annyira akart. Őszintén szólva vonzó a lehetőség, hogy itt maradjak a szobában, egyedül a végtelen jelenben, és próbáljak felejteni. De tudom, hogy ezt most nem engedhetem meg magamnak. Még dolgom van.

Poe természetesen nem tudja, hogy korántsem vagyok rákényszerítve az egyedüllétre. Ezen halványan elmosolyodok, amint létrehozom a kapcsolatot. Egy pillanattal később megjelenik előttem valaki, aki sok év után talán ismét rászolgált a Ben Solo névre. Látszik rajta, hogy a börtönben töltött éjszaka nem segített neki kipihenni a csata fáradalmait. Az arca a szokottnál is sápadtabb, csak a szeme alatt színezik lilás karikák.

- Sajnálom, amit tettek veled. Próbáltam magyarázkodni, de nem hittek nekem. - veszek fel egy sokkalta komorabb, de főleg őszinte ábrázatot.

- Nem hibáztathatod őket.

Igaza van. A helyükben én is kételkednék, főleg azok után, amiket a múltban, Kyloként tett. Megbocsátani pedig nagyjából képtelen lennék.

- Ki kell jutnod a cellából. - mondom, amint előveszem a fénykardot. Közben nagy precizitással szemlélem a padlót. - Nem engednek a közeledbe, amiért megpróbáltalak megvédeni. Úgy hallottam, a 12-s hangár biztonsági rendszere kontakthibás. Onnan elvihetsz egy X-szárnyút. Menekülj, amíg lehet.

Komoly arckifejezése kisimul, ahogy elveszi a kezemből a kardot, mely egykor az édesanyjáé volt. Egy pillanatra összetalálkozik a tekintetünk.

- Rey?

- Igen?

- Köszönöm.

Miután eltűnik, még sokáig nézem hűlt helyét.

- Az erő legyen veled - suttogom.