Kiút - Egy Reylo történet [SZÜNETEL]

KYLO

~korábban~

A "kölcsönvett" hajó sebesen repít az Exegol felé. Pontosan tudom, mit kell tennem.

Nem fogok több hibát elkövetni. Apám adott egy második esélyt, és bölcsen fogom használni.

Ben Solo vagyok, és addig nem nyugszom, amíg nem végzek Palpatine szenátorral.

- Lázadó szállítóhajók hagyták el Kef Birt. - szólok a fedélzeti rádióba. - Az Exegolon földi erőket fognak bevetni. Mind tudjuk, hogy a rohamosztagosok nem tudnak rendesen célozni. Szükség lesz rátok az ütközetben. - Nyelek egyet. - A lányt egyedül is elintézem. - Ezzel bontom a kapcsolatot a Ren lovagjainak hajójával, és hagyom, hogy kövessenek.

Fénysebességre kapcsolok, és nemsokára megérkezek a Sithek feltérképezetlen bolygójára. Mikor legutóbb itt voltam, Palpatine szenátor parancsot adott nekem Rey meggyilkolására, most pedig visszatértem erre az átkozott helyre, hogy ővele végezzek. Ironikus gondolat.

Az Exegolon mindig hideg van és sötét. A tomboló vihar villámcsapásai egy-egy pillanatra kékes fénnyel világítják meg a Végső Rend flottáját. Messziről apró pontnak látszó tárgy hasítja át a felhőket, és csapódik be a hatalmas főépületbe. Én is oda tartok.

Nem éppen hívogató hely súlyos, fekete falaival és egy mentőkabin füstölgő roncsával a célomhoz vezető felvonó előtt. A halványan megvilágított, barlangszerű folyosó levegőjében érezhető a sötét erő jelenléte, amely egyre csak erősödik, ahogy futva közeledek a trónterem felé. De egy másik erőt is érzek, és már tudom, mit jelent. Rey odabent van.

Berontok a terembe. Rey kivont fénykarddal áll a trón előtt, készen arra, hogy lecsapjon. Valami nincs rendjén.

- Sújts le rám! Foglald el a trónt, uralkodj az új Birodalom felett, és tiéd lesz a flotta! - kiált Palpatine.

Rey, ne!

Éppen akkor fordul felém, amikor a levegőben elkapom a kezéből felém repülő kardot. Előlépek az árnyékból.

- Palpatine szenátor! - visszhangoznak szavaim a magas falakról. - Visszatértem eléd, hogy itt végezzem be, amit nagyapám elkezdett. Engedd, hogy a Sithek ősi trónja előtt végezzek az utolsó Jedivel! - Nagyon remélem, hogy meggyőzően hangzok. Lassan a fekete csuklyás alak is rám néz, végigmér, majd vontatottan megszólal:

- Gyere hát elő, és öld meg! Lásd saját szemeddel, ahogy a Jediknek örökre vége lesz, és végre eljön a Sithek kora!

Árnyékok kántálása kísér, ahogy határozottan átvágok a termen. Hiába próbálja elrejteni, Rey szemében félelem tükröződik, és fél kézzel megmarkolja az övén lévő másik fénykardot.

Bízz bennem. - nézek a szemébe, ahogy felemelem a fegyvert.

- Annyi éven keresztül a Jedik árnyékában éltünk! Mindig csak a felszín alatt munkálkodott a gonosz. De most a sötétség hatalma megmutatkozik, és a fény örökre eltűnik a Galaxisból! - A szenátor mohón figyeli minden mozdulatomat. Látszik rajta, hogy már megrészegítette a várt győzelem mámora.

Szinte elvakítja.

Mintha egy pillanatra lelassulna az idő, amikor kardom lesújt, és felülről kettéhasítja Palpatine-t.

Fülsüketítő, artikulátlan sikoly szeli át a levegőt, ahogy az élet elhagyja az egykori Sith nagyúr testét. Az erő megremeg, mintha az egész Galaxis hirtelen fellélegezne. Villámok cikáznak keresztül a termen, megállapodva a sötét trón körül. A vörös köpenyes alakok, akik eddig a szertefoszló árnyak közül figyelték az eseményeket, most előlépnek. És köztük van még valaki.