kisujjak 💚 seongsang✔

☆első☆

Yeosang szokásához híven amikor csak tehette, Seonghwa-t bámulta. Ezt persze a lehető legkevésbé feltűen próbálta csinálni, de ennek ellenére párszor éppen csak hogy egy hajszálon múlott, hogy észre ne vegyék.

A banda megalakulása óta szerelmes volt belé. Azóta már másfél év telt el, de ő még mindig nem tudta összeszedni a bátorságát, hogy bevallja az érzéseit az idősebbnek. És igazából még senki másnak sem mondta el.

Most ott ültek a fanmeeting-en, és aláírásokat osztogattak, meg sok hülyeséget csináltak. Mindenki kezdett fáradni, de szerencsére már közeledett a vége.

- K-Köszönöm, Seonghwa hyung! - mondta egy lány, miután Seonghwa dedikálta az albumát. - E-Esetleg m-megölelhetlek?

- Persze! - vágta rá mosolyogva a fiú, és felállt, majd átölelte a lányt.

Nem ez volt az első alkalom, hogy ilyen történt, Yeosang-ot ez most mégis valahogy jobban megviselte, mint általában. Sóhajtott, majd egy mosolyt erőltetve magára visszafordult az előtte álló fanhoz. Alig várta, hogy vége legyen ennek az egésznek, és egy kicsit kiengedhesse a gőzt.

Miután elköszöntek a rajongóktól, és lementek a színpadról, Yeosang megmasszírozta az orrnyergét. Egy kicsit fájt a feje. Ő volt az első, aki beszállt a kisbuszba, és egész úton nem szólt semmit.

- Minden rendben? - kérdezte tőle Hongjoong aggódva, miután mind kikászálódtak az ülésekről.

- I-Igen - válaszolta Yeosang, és megpróbált egy őszintének hihető mosolyt varázsolni az arcára. - Csak egy kicsit frusztrált vagyok, semmi több.

- Tudok segíteni valahogy?

- Nem, köszönöm, hyung - mondta a fiatalabb, miközben a saját szobája felé vette az irányt. - Azt hiszem, egy kicsit elmegyek gördeszkázni, hogy kiszellőztessem a fejem.

Mikor Yeosang a kezében a deszkával végigmasírozott a folyosón, Yunho-val találta szembe magát, aki épp be akart jutni az ő szobájába. Mindketten megálltak, mielőtt még véletlenül egymásnak mentek volna.

- Ilyenkor mész gördeszkázni? - vonta össze a szemöldökét Yunho. - Nincs már egy kicsit késő ehhez?

- De... De most valahogy szükségem van rá - válaszolt Yeosang lehajtott fejjel.

Yunho elmosolyodott, és megveregette a másik vállát.

- Vigyázz magadra, mindjárt besötétedik! - mondta a magasabb, és elállt Yeosang útjából.

- Köszönöm! - hajolt meg Yeosang. - Úgy lesz!

Az alacsonyabb őszinte mosolyt villantott a másikra, majd elköszönt tőle, és az előszobába szaladt. Gyorsan felvette a cipőjét, meg a dzsekijét, és kiviharzott az ajtón. Rálépett a gördeszkára, és ellökte magát. Tényleg kezdett sötétedni, de ez pillanatnyilag nem érdekelte. Csak arra koncentrált, hogy hogyan kap a hajába és a ruháiba a szél, hogy hogyan süvít el gyorsan az emberek mellett, és hogy egy rövid időre végre megint egy kicsit szabadabban érezheti magát. Össze-vissza kanyargott, nem is figyelte, merre halad, a végén mégis egy ismerős helyen kötött ki.

Egy tér, majd nagy emeletes házak mellett ment el, és így eljutott a kedvenc parkjába. Körbe gördeszkázott a tavon, majd leült egy padra, ahonnan teljes egészében láthatta a holdat. Elvarázsolva nézett rá, hiszen olyan hangulatos volt. Látott egy nőt futni, egy családot sétálni, és egy férfit egy kutyával. Ahogy közelebb értek Yeosang-hoz, a kutya odaszaladt hozzá, és megszaglászta a lábát.

- Szabad? - kérdezte Yeosang a tulajdonost, az pedig bólintott, így a fiú megsimogatta a kutyus fejét.

Yeosang szeretett a fiúkkal lógni, de néha szüksége volt a magányra. Élvezte a csöndet, és hogy egy kicsit egyedül maradhatott a gondolataival. Mikor legközelebb megnézte az óráját, ijedten vette észre, milyen késő lett idő közben, így rögtön felállt, és elindult visszafelé.

Ahogy nagy lendülettel elhaladt a toronyházak mellett, nem számított rá, hogy a sarkon a ház másik oldaláról is jöhet valaki.

A/N: helloooo there! Igazából két héttel ezelőttig kb azt se tudtam mi az a k-pop (ne higgyétek el, de így kb na), aztán meghallgattam egy dalt az Ateez-től (ezúton is köszi tael0ves -nak, hogy őáltala megismerhettem őket ^^ celetlek mwah😘) ÉS MEGHALTAM. Szóval bocsi, ha valamit nem jól írok, vagy egyszerűen hülyeség! ❤