☆tizedik☆

308 23 12
                                    

Seonghwa és Yeosang közelében mindenkinek feltűnt, hogy a két fiú sokkal több időt töltött együtt, mint korábban. Mikor együtt ettek, valahogy mindig egymás mellé kerültek, akár véletlen, akár direkt. Mikor a nappaliban lógtak, Yeosang-ot mindig Seonghwa-hoz bújva lehetett megtalálni, az idősebb pedig átkarolta a hátát. Mikor épp szünetet tartottak a gyakorlásban, mindig egymáshoz léptek oda először, és általában Seonghwa adta oda Yeosang-nak a vizesflakonját. Aztán ott voltak azok az alkalmak is, amikor kettesben mentek el valahova, és senkinek nem mondták el, hova.

Yunho volt az egyetlen, aki pontosan tudta, mi folyik közöttük, ugyanis Yeosang mindent elmondott neki, és tőle kért tanácsot, a többiek viszont csak találgatni tudtak. Ők is sejtettek valamit, de mivel nem voltak benne biztosak, inkább csak megfigyelték a két visualt.

Már majdnem egy hónap is eltelt az első randijuk óta. Gyorsan elrepült a december, ugyanis az ünnepekre készülődtek, majd eljött a nap, mikor mind hazautaztak. Egyesével megölelgették egymást, és elindultak. Seonghwa és Yeosang maradtak legutoljára, és miután a többiek látótávolságon kívül kerültek, az idősebb hirtelen magához szorította a fiatalabbat. Viszonylag sokáig álltak így - Seonghwa átkarolta Yeosang vállát, Yeosang pedig Seonghwa dereka köré fonta a karjait, és a magasabb vállába temette az arcát.

- Hiányozni fogsz - motyogta Yeosang, mire Seonghwa csak egy hümmögéssel válaszolt.

- Majd felhívlak - mondta Seonghwa mosolyogva. - Ígérem.

Seonghwa megsimogatta a fiatalabb hátát, majd elengedték egymást. Egy utolsó búcsúszó, majd egy integetés után elfordultak egymástól, és csomagjukat maguk után húzva elindultak hazafelé.

Seonghwa betartotta az ígéretét, és még aznap felhívta Yeosang-ot, hogy leellenőrizze, rendben hazaért-e. Ezután majdnem minden nap telefonáltak egymással. Az idősebb az ünnepek alatt egész végig azon gondolkozott, hogy szerelmes-e Yeosang-ba. Azt észrevette, hogy mennyire hiányzik neki a másik, aztán viszont be kellett ismernie, hogy a banda többi tagja is hiányzik neki, és nem tudta megállapítani, vajon Yeosang jobban hiányzik-e neki, mint a többiek.

Mikor legközelebb találkoztak, Yeosang szinte szó szerint Seonghwa nyakába ugrott, így majdnem mindketten a földön kötöttek ki, de szerencséjükre nem így történt. Yeosang annyira boldog volt, hogy újra a szerelmével lehetett, hogy el se akarta engedni a másikat. Seonghwa pedig örült, hogy Yeosang ennyire boldog volt, és jól érezte magát.

...

Mindannyian izgultak a comeback miatt, de ez pozitívan hatott ki rájuk - olyan volt, mintha hirtelen kétszer annyi energiájuk lett volna. Seonghwa és Wooyoung általában hamarabb keltek, mint a többiek, hogy reggelit csinálhassanak nekik, és amikor Seonghwa-n volt a sor, Yeosang is mindig felkelt, hogy segítsen neki.

Ez is épp egy ilyen reggel volt: Seonghwa és Yeosang a konyhában sürgött-forgott.

- Megkóstolnád ezt, hogy elég sós-e? - kérdezte Seonghwa a fiatalabbtól, aki rögtön odasietett hozzá, és átkukucskált a válla felett.

Seonghwa Yeosangra pillantott, majd egy nagy mosollyal a száján odatartotta a másiknak a fakanalat. Yeosang csillogó szemekkel bekapta a falatot, és jól megízlelte.

- Mmm! Ez nagyon finom, Hyung! - mondta teli szájjal, Seonghwa pedig felnevetett.

- Tiszta étel a szájad, Yeosangie! - mondta, majd ahogy Yeosang lenyelte, odahajolt hozzá, és letörölgette az ajkát, miközben mindketten nevettek.

Reggeli után a sofőrjük értük jött, és elvitte őket a helyre, ahol az Answert kellett előadniuk. Minden fiú elfoglalta a helyét a backstage-ben, és a sminkesek meg a fodrászok nekiláttak a munkájuknak. Miután mindenki készen állt, felsorakoztak a színfalak mögött, és várták, hogy mikor mehetnek fel a színpadra.

Az előadás nagyon jól sikerült, mindenki éljenzett, és utána ők is elégedetten pihentek meg hátul. Yeosang készült egy meglepetéssel Seonghwa számára. Már csak a megfelelő pillanatra várt, hogy kettesben lehessenek, és odaadhassa neki az ajándékot. Egy plüss csillagot, egy plüss Mars bolygót, és egy jalapeño ízesítésű chipset vett neki, illetve írt neki egy levelet arról, hogy mennyire fontos neki, és mennyire szereti.

Seonghwa egyszer aztán felállt a székéből, és kijelentette, hogy elmegy a mosdóba, de mindjárt visszajön. Yeosang megörült, hogy eljött az ő ideje, és azt tervezte, hogy amint az idősebb kilép a mosdó ajtaján, odaadja neki az ajándékokat. Így hát a kezébe vette a közepes méretű dobozkát, és Seonghwa után ment.

Amit ezután látott, teljesen lesokkolta, és majdnem elejtette a meglepetést. Seonghwa a sarkon túl, a folyosó legvégén a falnak dőlt, és egy alacsony lány állt előtte - ajkaik egymásra tapadva.

kisujjak 💚 seongsang✔Donde viven las historias. Descúbrelo ahora