☆kilencedik☆

294 29 6
                                    

- Yeosang... - kezdte bizonytalanul az idősebb. - Szeretnék beszélni veled valamiről.

- Igen?

- Én... Hallottam, amit Yunho-nak mondtál rólam...

Yeosang nagyot nyelt, és pír szökött az arcába. Pontosan tudta, miről van szó, mégis rákérdezett, hátha mégis tévedett.

- Hogy... Hogy én... sz-sz-sze... - nem bírta kimondani.

Érezte, hogy mindjárt kiborul. Ha Seonghwa tényleg tud róla, most biztosan arra fogja kérni, tartson tőle távolságot.

- Igen, arról van szó.

A fiatalabb vállai remegni kezdtek, a kezeit a lábai közé ejtette, és a földet bámulta.

- M-Most go-gondolom undorodsz tőlem - suttogta, miközben egy kósza könnycsepp csordogált le az arcán.

Seonghwa egyáltalán nem ezt akarta elérni. Pánikolni kezdett, nem akarta, hogy Yeosang félreértse, de azt se akarta, hogy ebből később neki legyen gondja.

- N-Nem, szó sincs róla! - csúszott közelebb Yeosang-hoz a padon, és átkarolta a vállát. - Én csak el szerettem volna mondani, hogy mennyire jól esik ez nekem! Te vagy az egyik legfontosabb ember az életemben!

Yeosang szipogva felnézett, majd letörölte a könnyeit. Nem reagált. Egyáltalán nem erre számított.

- Szeretlek. Tényleg szeretlek - folytatta Seonghwa. - De nem vagyok szerelmes beléd.

- Ez még mindig jobb, mintha most utálnál miatta... - motyogta maga elé Yeosang egy fájdalmas mosollyal, de Seonghwa is hallotta.

- Sohasem utálnálak emiatt - húzódott el tőle az idősebb, és a két tenyere közé fogta Yeosang arcát, majd maga felé fordította, így ő kénytelen volt Seonghwa szemébe nézni. - Nem tudom, mit érzek irántad, de azt tudom, hogy csakis boldognak szeretnélek látni. Arra gondoltam, hogy... hogy megpróbálhatnék belédszeretni.

Yeosang szemei elkeredtek. Nem nagyon értette, mire céloz ezzel Seonghwa. Meg egyáltalán azt se hitte el, hogy ezt tényleg jól hallotta.

- M-Mi?

- Tudom, hogy te nem úgy gondoltál rá, mint egy randira, de én úgy tekintettem a mai napra, mintha az lett volna - magyarázta az idősebb. - Meg kell, hogy mondjam, nagyon jól éreztem magam. Mit szólnál, ha megismételnénk ezt még egyszer?

Yeosang biztos volt benne, hogy az egészet csak álmodja, úgyhogy jó erősen pofon vágta magát. Seonghwa erre összevonta a szemöldökét.

- N-Nem álmodom! - kiáltotta Yeosang csillogó szemekkel. Olyan boldog volt, mint talán még soha.

Seonghwa erre sóhajtott egyet, majd felkuncogott.

- Ezt egy igennek veszem - nevetett az idősebb. - Kezdetnek mondjuk mit szólnál holnap egy süteményhez?

- Ajánlat elfogadva! - vágta rá rögtön Yeosang, mire mindketten elnevették magukat.

Aznap este Yeosang úgy feküdt le az ágyába, hogy a pillangók még akkor is ott repdestek a hasában. Ez azt eredményezte, hogy egy ideig nem tudott elaludni. Másnap korán kelt fel, és izgatottan várta, mikor végeznek az aznapi feladataikkal, hogy azután végre kettesben lehessen Seonghwa-val.

- Készen állsz? - lépett oda hozzá az idősebb, mire ő buzgón bólogatott.

Felvették a kabátjukat, majd Seonghwa a kezét nyújtotta Yeosang felé.

- Indulhatunk?

- A-Aha!

Yeosang hezitálva helyezte bele a kezét Seonghwa-éba, miközben az arca olyan vörös volt, mint a rák. Egész végig, amíg ki nem értek a házból, egymás kezét fogták. Aztán, mintha belécsapott volna a felismerés, Seonghwa halvány pírral az arcán elengedte Yeosang karját, és a másik irányba fordulva zsebre dugta a sajátját. Ezzel Yeosang is egyetértett, ugyanis attól félt, ha továbbra is így maradtak volna, elájult volna, hiszen túl hevesen vert a szíve. Na meg ha így látják meg őket az utcán, nekik végük.

- Nézd, itt is vagyunk! - mondta Seonghwa, amint megérkeztek.

Egy nagyon hangulatos kis cukrászda előtt álltak. (A/N: valami ilyesmit ⬇️ képzeljetek el sok sütivel, és kétszemélyes asztalokkal, illetve ha Debrecenben jártatok már a Volt Egyszer kávézóban, akkor arra is gondolhattok csak plusz sütivel ^^)

 (A/N: valami ilyesmit ⬇️ képzeljetek el sok sütivel, és kétszemélyes asztalokkal, illetve ha Debrecenben jártatok már a Volt Egyszer kávézóban, akkor arra is gondolhattok csak plusz sütivel ^^)

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Beléptek az ajtón, és rögtön odamentek a pulthoz. Rengeteg torta, édesség, keksz, sütemény látványa tárult eléjük, csak úgy, mint mindenféle kávé, smoothie-k, limonádék és italok kavalkádja. Seonghwa egy epres smoothie-t kért, meg egy csokis sütit, míg Yeosang egy lattét és egy barackos sütit.

- Üljetek csak le, majd kivisszük! - mondta az eladó.

- Kövess! - mosolygott Yeosang-ra Seonghwa, majd egy lépcsőn felmentek a galériára.

Seonghwa a legtávolabbi sarokba vezette Yeosang-ot, hogy senki ne zavarhassa őket, majd leültek egymással szembe.

- Neked melyik dal tetszik a legjobban az új albumról? - kérdezte hirtelen Seonghwa, beszélgetést kezdeményezve.

- Hm, talán a Horizon - válaszolta Yeosang kis gondolkodás után. - De a többit is nagyon szeretem. Neked melyik a kedvenced?

- Az Answer, asszem - vonta meg a vállát az idősebb.

- Na és szerinted melyik a legjobb koreográfia? - kérdezett most Yeosang.

- Maradok az Answer-nél - vigyorodott el pajkosan Seonghwa.

A fiatalabb pontosan tudta, mire utalt a másik, úgyhogy rögtön bíborvörössé vált az arca. Szerencséjére ekkor meghozták a rendelésüket, úgyhogy egy kicsit abbahagyták a beszélgetést, és megköszönték a pincérnek a kiszolgálást.

- Egyébként örülök neki, hogy te énekled a Horizon refrénjét - jelentette ki Seonghwa a smoothie-ját szürcsölve, Yeosang pedig zavarában lesütötte a szemét. - Nagyon szép, különleges hangod van. Bárcsak sokkal többet énekelnél a dalokban...

Seonghwa felsóhajtott. Nem volt igazságos, ahogyan az egyes dalokban a szöveg el volt osztva. Ha ő dönthetett volna arról, ki melyik részt kapja, biztosan jóval több szöveget adott volna Yeosang-nak. Yeosang mindebből csak annyit fogott fel, hogy Seonghwa megdícsérte, és ez nagyon jól esett neki. Ugyan a nap elején még frusztrált volt, most már kezdett feloldódni.

Egész sokáig beszélgettek mindenféléről, aztán mikor már kezdett besötétedni, úgy döntöttek, aznapra elég volt, és hazamennek. Otthagyták a pénzt az asztalon, majd Seonghwa újra megfogta Yeosang kezét, és így léptek ki az utcára. Mivel nem volt elég világos ahhoz, hogy felismerjék őket, nem kellett aggódniuk.

- Ugye nem baj...? - kérdezte Seonghwa az összekulcsolt ujjaikra utalva.

- N-Nem... - válaszolta halkan Yeosang, aki úgy érezte, soha nem lehetett volna boldogabb.

A/N: ha van kedvetek, csekkoljátok le a legújabb story-m első két részét ^^ az is Ateez, bár az Jongsang... nem tudom, van-e rajtam kívül még olyan magyar Atiny, aki shippeli a Jongsang-ot, de mindegy... 😅😂 mondjuk én mindenkit shippelek mindenkivel kb. 😂😂 ja amúgy meg építő kritikát szívesen elfogadok priviben akár itt, akár instán ❤

kisujjak 💚 seongsang✔Where stories live. Discover now