tegnap (megint) összevesztem édesanyámmal.
ment a szokásos
"én nem csinálom ezt többet"
"újra kezded az egészet"
és persze az örök
"mész a kórházba"
nem ettem meg az ebédemet, ő pedig megtalálta a teli ételes dobozt.
azt azért tegyük hozzá, hogy én ettem.
először persze nem akartam, de aztán kezdett sötétülni a világ, forogni a padló és bukfencezni a fény.
úgyhogy a padomhoz menekültem, és a számba lapátoltam egy adag gusztustalan, olajos tésztát.
a paradicsom csípte a számat, a tészta undorítóan fészkelődött hasamban.
(gyűlöltem magamat, de nem hagyhattam, hogy az iskolában legyek rosszul.)
azt hittem felzabáltam az egész dobozt, aztán otthon drága jó anyukám rámutatott, hogy körülbelül az egész tele van.
a hasam is tele lett, ő persze nem hagyta annyiban, rámerőszakolt egy újabb adag ebédet.
megettem.
megettem.
megettem.
lassan,sírósan de megettem.
eltelt a délután.
eltelt a vacsora (joghurt)
eltelt az éjszaka (alig akaródzott neki)
most éppen egy újabb nap telik.
üres hassal, lila körmökkel,hazugsággal teli szájjal, szédülögve megyek pszichológushoz.
csak az oda úton húzzam ki.
kérlek.
remeg a hasam, beleremeg a világom is.
Sajnálom.
ESTÁS LEYENDO
behind the scenes
No Ficciónmilyen étkezési zavarral élni ? napló mindennapokról étkezési zavarral, idézetek, dalok, beszámolók. a könyv egy fele az étkezési zavarom "alatt" íródott, illetve a pszichiátrián való tartózkodásomról. immár 4 hónapja felépülésben vagyok :) minden o...
