behind the scenes

RECOVERY-helyzetjelentés

hello, hello.  rég óta nem volt bejegyzés, de tekintettel a jelenlegi helyzetre (korona:(() végre (!!) rávettem magamat, hogy írjak valamit.

utoljára a kórház utolsó napján írtam, azóta viszonylag sok dolog történt. 

először is immár 4 hónapja teljes, visszaesés nélküli felépülésben vagyok. huh ... 

hát igen.  elég jól hangzik, és azt hiszem most először tényleg büszke is vagyok magamra.

 de így is, mit tudok mondani amit nem mondott még el bármelyik "recovery, bodyposi" oldal?

(kérlek írjatok kérdéseket kommentben, privátban bármilyet a felépüléssel, kórházzal stb. kapcsolatban,ezek segítségével fogom tudni megírni a következő fejezeteket)

(igen tudom, mindig feltesztek kérdéseket én meg soha nem válaszolok, de most máshogy lesz ;))

 úgy érzem nem igen tudok újat hozzáfűzni...  

az köztudott  tény, hogy p1csa nehéz. talán életed/em legnehezebb döntése. de basszus. megéri. igen, drága megéri.

-minden perc amikor felszabadultan nevetsz. 

-amikor gyomorgörcs nélkül ülsz le ebédelni. 

-amikor letörlöd a myfitnesspal-t, a zero-t, a yaziot-t, a lépésszámlálót, tumblr-t, a  jobbnál jobb kalóriaszámolgató, életmegkeserítő  appokat. 

-amikor elmész vásárolni, és nem omlasz össze a próbafülkében amikor meglátod a tükörképedet. (mondjuk ezen nekem még sokat kell dolgoznom...de mindent idővel :) )

- ésatöbbiésatöbbi fenomenális, boldog pillanat amit a recovery ad. azok az eufórikus pillanatok amiket az étkezési zavarod ígért (ha lefogysz minden jó lesz, mindenki szeretni fog stb..tudjátok a szokásos ed. bullshit) valójában mind a felépülés során fognak megtörténni. persze, nagy részük mindig is jelen volt, hisz te csodás vagy és szeretve vagy. 

tehát. a felépülés egy csodás és szörnyű valami .(kettő az egyben hihi..).de leginkább csodás. az elején a legnehezebb. meghozni a végleges döntést, ráeszmélnem, hogy igenis megérdemlek egy étkezési zavar nélküli életet. aztán meg furi, szokatlan, és bennem volt a "miértcsinálomezt" érzés . aztán szépen lassan rájöttem, hogy azért csinálom, hogy élhessek. hogy teljes, boldog életem legyen :)

úgyhooogy most itt tartok.  :))))))))

ezt a könyvet valószínűleg folytatni fogom, de a felépülős  instagram oldalamat letöröltem, ugyanis rájöttem, ahhoz, hogy jobban legyek, hogy tudjak előre mozogni, el kell engednem pár dolgot, nem szólhat minden az ed.-ről. 

maradjon ebben a könyvben a recovery tartalom, vagy csináljak egy másikat, és ezt zárjam le? a kórházról szóló fejezeteket ide töltsem fel? uhm... 

köszönöm ha elolvastad ezt a fejezetet, ha esetleg még kommentelsz is :)

luvvvvv