Szemfényvesztők [𝗦𝗭𝗨̈𝗡𝗘𝗧𝗘𝗟]

✨ VII. Egy nem jó ötlet ✨

~ Tömheted a nézők fejét magyarázatokkal, és abból biztos meg is értik majd a történetet, de az az igazi bűvészet, ha valami árnyalt, alig érzékelhető gesztus miatt hirtelen közelebb kerülnek a figurához és azonosulnak vele. ~

Adrien Brody

Egy sötét szobában töltöttük az éjszakát bezárva, még nem tudjuk, hogy kinek a keze van a dolgok mögött. A helyiségben mellesleg, csak egy nagy matrac volt, amin alig fértünk el négyen.

- Valamit tennünk kène!- jelentettem ki, miközben a falnak dőlve néztem a fiúkat.

- Jó, de mit? Az ajtó csak úgy megjegyzem, be van zárva, ha nem tűnt volna még fel...- Atlas nem túl kedves hangnemben szólt hozzám.

- Jólvan na, én csak próbálok egy reális tervet kieszelni!- förmedtem rá.- De talán azt kéne tennünk, amit Dylan kért, hogy működjünk egységként.

- Ez egy mese, amivel Dylan saját magát eteti, és persze minket! Srácok innen addig úgysem jutunk ki, míg valaki nem jön értünk.- mondta ki teljes nyugodtsággal Daniel.

Ezután nem tudtunk mást tenni, mint várni, és bizony rengeteg időt töltöttünk el a várakozással. Merritt, ki is használta a lehetőséget, hogy most nem kell csinálnunk semmit, ezért úgy döntött, hogy az emlékeimben fog turkálni.

- Mond csak Bethany, te mióta bűvészkedsz?- kérdezett Merritt.- Várj, ne mond el- kezdett el erősen belenézni a szemembe.- Csak nem nyolcéves korod óta?

- Ez szép volt!- mosolyogtam rá.- A bűvészet, tízen hat éve az életem része, és ezzel most el is árultam a koromat...

- Oh nem, ezt eddig is tudtuk!- szólt közbe Daniel.- Csak épp nem akarjuk elhinni...

- Azt ne mond, hogy idősebbnek nézek ki, mert akkor ki akadok!

- Atlas, éppen arra akart célozni, hogy sokkal, de sokkal fiatalabbnak tűnsz, mint amennyi éves vagy.- javította ki Daniel-t Merritt.

- Oh, hát ez kedves, de mégis mennyinek nézek ki?- néztem kérdőn a fiúkra.

- Én tizennyolcat tippelnék, ha nem ismernélek.- mosolygott rám Jack.

- Azta!- lepődtem meg.

- Ki volt az a William Jones?- Merritt váratlan kérdése miatt, hirtelen nem tudtam szóhoz jutni.

- Ő volt a... ő volt a...

- A volt barátod igaz? Több, mint négy évig voltatok együtt, és...- nem hagytam, hogy Merritt befejezze, jobbnak láttam, ha én mondom el.

- Négy évig voltunk együtt, igen, de mint kiderült az egész kapcsolat, csak arra ment, hogy Will ismert ember legyen. Nem tudom megszámolni, hogy hány agyament céget vezet.

- De te mire kellettél neki?- nézett rám kiváncsi tekintettel Atlas.

- Úgymond én híres ember voltam, még úgy három éve, amikor a bűvészet volt a foglalkozásom. Telt házas előadásokat tartottam, de amikor megtudtam, hogy a férfi, akit szerelmemnek hívtam ő nem szeretett viszont. Ezután pedig abbahagytam a bűvészkedést, aztán amikor ti Lovasok megjelentetek, újra kedvet kaptam hozzá. Will-re pedig nem gondoltam, egészen mostanáig.- elmerengtem a múlt történésein, amitől sós könnycseppek gördültek le az arcomról.